A tuberositas tibiae ventromedializáció (TVM) gyakori műtéti megoldás önállóan vagy kiegészítő eljárásként különböző térdtáji kórképek esetén. Bár a műtétnek számos változata ismert, alapvető a patella ín tapadásának csontos leválasztása és ventrális - illetve mediális irányba való áthelyezése, majd csontos refixációja. A leválasztott csontos darab rögzítése általában fémötvözetből készült csavarok segítségével történik. A csontos konszolidáció után a csavarok második beavatkozással távolíthatók el. Bár a csavarok eltávolításának abszolút indikációja nincs, mivel fiataloknál sok esetben okoznak lágyrész irritációt, számos sebész a rutin eltávolítás mellett dönt. A probléma megoldása lehet felszívódó implantátumok alkalmazása, mellyel a fenti problémák kiküszöbölhetők, és második műtétre nincs szükség. Előadásunkban a TVM műtétek felszívódó implantáumokkal szerzett tapasztalatait, módszerét szeretnénk ismertetni. Anyag és módszer 2011 szeptember és 2024 június közt TVM műtétel operált betegeink anyagát tekintettük át, és elemeztük. A fenti időszakban összesen 91 gyermeknél végeztünk ventromedializációt, ebből 49 gyermeknél felszívódó (Polimer alapú implantátum, poli-L-glikolsav , Bioretec, Activa Screw) 43 gyermeknél fémötvözetből készült csavarral. A műtétek indikációja visszatérő patellaficam vagy konzervatív kezelésre nem reagáló patella condromalatia volt. Az átlag utánkövetési idő 14 hónap volt. Eredmények: A felszívódó implantátummal végzett csoportban 2 major, és 1 minor szövődményt észleltünk (1 gyermeknél ismételt trauma hatására kellett újabb műtétet végezni,1 gyermeknél szeptikus szövődmény alakult ki, 1 gyermeknél pedig évekkel a műtét után panaszokat okozó csontcsőr levésésre volt szükség ambulánsan). A csontos konszolidáció valamennyi gyermeknél bekövetkezett, ciszta képződést, csont gyulladást nem észleltünk. Implantátum eltávolításra egyik gyermeknél sem volt szükség. A fém implantátummal operált csoportban 36 gyermeknél történt később implantátum kivétel, többnyire lágyrész irritáció miatt. A csavar eltávolítása során összesen 7 esetben észleltünk minor szövődményt (csavar kivételi nehézség, sebgyógyulási zavar). A polimer alapú felszívódó csavarok alkalmazhatóak a TVM műtéteknél fiataloknál. Bár a polimer alapú felszívódó csavarok jóval drágábbak, mint a hagyományos implantátumok, az összesített költségek (nincs szükség második műtétre, kevesebb bőrirritáció) jóval kisebbek is lehetnek.A felszívódó implantátumok ugyanolyan effektívek kamaszok és fiatal felnőttek TVM műtétek során, mind a hagyományos fémcsavarok. További randomizált, prospektív vizsgálatok erősíthetik meg retrospektív vizsgálatunkkal nyert kedvező tapasztalatainkat.

Témavezető: Dr. Varga Marcell

A koponyacsont veleszületett, vagy szerzett hiányainak pótlása az intracraniális tér különleges fizikai és élettani viszonyai miatt rendkívül fontos. Az intézetünkben kidolgozott cranioplasztikai eljárással előállítható a defektus pótlására alkalmas alak-és méretpontos 3D modell. A beültetésre kerülő csontcement implantátumot egy szilikon öntőforma segítségével formázzuk, ami anyag- és időigényes, valamint további hibalehetőségeket rejt magában. Azt a célkitűzést fogalmaztuk meg, hogy 3D nyomtatással közvetlenül előállítható öntőformát tudjunk készíteni a PMMA csontpótlás formázásához, amivel a folyamat lerövidülhet és a szilikon öntőforma gyártásával felmerülő hibalehetőségeket csökkenteni tudjuk. Az előzetes tesztek alapján azonban világossá vált, hogy a térhálósodás során a csontcement a legtöbb esetben összetapad az öntőforma anyagával és a továbbiakban már nem távolítható el sérülésmentesen. 8 különböző típusú 3D nyomtatási alapanyagból (MED610, TPU 98A, PLA Antibacterial, ABS, Prusa Flex, TangoPlus, BioMED 50A, Nylon PA12) elkészítettük egy koponyapótlás öntőforma M 1:2 méretarányú modelljeit, amelyekbe csontcementet öntöttünk, majd teszteltük, hogy eltávolítható-e a pótlás a megszilárdulást követően. 6 esetben nem sikerült elválasztani az öntőformát a csontcementtől, ezek a MED610, TPU 98A, PLA Antibacterial, ABS, Prusa Flex, ellenben a TangoPlus és a BioMED 50A esetében sikerült. Az eddigi vizsgálataink alapján, csontcement öntőforma közvetlen nyomtatásáshoz a BioMed 50A és a TangoPlus műgyanták megfelelőnek bizonyulnak.

Témavezető: Dr. Manó Sándor és Csámer Loránd

Background: SPECT/CT in non-oncological applications represents a significant advancement over planar bone scintigraphy with conventional SPECT imaging. Tomographic imaging improves spatial resolution and anatomical accuracy, overcoming the limitations of planar scintigraphy and conventional SPECT. This study aims to evaluate the role of high-integrity and high-resolution multi- phase SPECT/CT in non-oncological indications, focusing on its diagnostic accuracy and clinical utility. Patients and Methods: A total of 111 patients (79 female/32 male) underwent Medisco AnyScan TRIO Theramax SPECT/CT scans for non-oncological bone imaging (Nov 2023–Nov 2024). Indications included 69 orthopedic, 25 rheumatologic, 7 neurosurgical, and 10 other cases. All patients had bone-related symptoms and received BMI-adjusted intravenous injections of 500–600 MBq [Tc-99m]-MDP. Two-phase (early and late) SPECT imaging was performed on targeted regions (4 head, 11 spine, 85 lower extremity, 6 upper extremity, 5 others). High-resolution CT preceded late-phase imaging, followed by whole-body SPECT. Attenuation-corrected (AC) Tera-Tomo reconstructions were applied to early and late SPECT images, while non-AC reconstructions were used for whole-body SPECT. Metal Artefact Removal (MAR) was applied to patients with metallic implants. Results: We analyzed patients SPECT/CT results based on clinical follow-up across various indications. True positive and true negative cases were defined as those in which clinicians agreed with the results and managed patients accordingly. 7 patients were excluded from the study because they were lost in clinical follow-up. The clinical performance of multiphase bone SPECT/CT in all indications was excellent. For orthopedic indications, sensitivity and specificity were 96% and 84%, respectively. In hip assessments: sensitivity 95%, specificity 78%; in knee assessments: sensitivity 100%, specificity 89%). In rheumatologic indications, sensitivity was 100%, and specificity was 67%. Two false-positive results were noted in other indications, with no false-negative findings in other or neurosurgical indications. Conclusion: Multiphase bone SPECT/CT is a reliable and accurate diagnostic tool for non-oncological indications, effectively assessing symptomatic bone and joint processes to explain patient complaints.

Témavezető: Dr. Ildikó Garai

Bevezetés: A mozgásszervi betegségek prevalenciája napjainkban folyamatos növekedést mutat, amely tendencia összefüggésbe hozható az életmódbeli tényezőkkel, valamint az elöregedő társadalom hatásával. Az alkalmazott térd implantátum anyagok közül továbbra is elterjedtek a fémötvözetek. Ezek in vitro stabilitási és kopásvizsgálatai a nem egyértelmű nemzetközi szabványok miatt száraz környezetben, szimulált testfolyadékban vagy fiziológiás sóoldatban történnek. Ezek az eljárások azonban nem veszik figyelembe a humán eredetű anyagok kenési és súrlódáscsökkentő hatásait. Célkitűzés: Kutatásunk célja a műtéti területen jelenlévő biológiai anyagok tribológiai és reológiai tulajdonságainak vizsgálata volt annak érdekében, hogy a jövőben könnyen hozzáférhető anyagok felhasználásával olyan alternatív mesterséges kenőanyagokat fejlesszünk ki, amelyek in vitro modellezés során a humán anyagok súrlódáscsökkentő hatását hatékonyan helyettesíthetik. Módszerek: A viszkozitási és súrlódási vizsgálatok Anton Paar MCR 302 reométerrel történtek, testhőmérsékleten (37°C). Az anyagok kémiai összetételének meghatározására Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópiát (FTIR) alkalmaztunk, amelyet Attenuált Teljes Reflexió (ATR) technikával kombináltunk. Egészséges és osteoarthritisben szenvedő betegektől származó szinoviális folyadék, vér és zsír mintákat gyűjtöttünk. Kontrollként Phosphate-Buffered Saline (PBS), Bovine Serum Albumin (BSA), desztillált víz, mesterséges és szarvasmarha szinoviális folyadék minták szolgáltak. Az összegyűjtött adatok statisztikai elemzéséhez főkomponens-analízist (PCA) alkalmaztunk. Eredmények: Az eredmények alapján az osteoarthritises férfi szinoviális folyadékok viszkozitása magasabb volt a nőkéhez képest. A betegségben szenvedő betegek alacsonyabb viszkozitást mutattak, mint a mesterséges és a szarvasmarhából származó szinoviális folyadékok. A vízbázisú oldatok alacsonyabb viszkozitást mutattak, mint a humán kenőanyagok. A súrlódási vizsgálatok azt mutatták, hogy az egészséges szinoviális folyadék súrlódáscsökkentő tulajdonságai statisztikailag nem különböznek szignifikánsan a beteg mintákétól. Összefoglalás: Vizsgálataink értékes ismereteket szolgáltattak a műtéti területeken előforduló, kenőhatással rendelkező anyagok tulajdonságairól. Eredményeink fontos alapot teremtenek olyan szintetikus kenőanyagok kifejlesztéséhez, amelyek az implantátumok stabilitásának in vitro vizsgálatai során hatékonyan helyettesíthetik a humán eredetű anyagokat.

Témavezető: Dr. Manó Sándor és Dr. Váradi Tímea

A koponyadefektusok helyreállítására és pontos rekonstrukciójára az elmúlt évtizedekben különböző technikákat fejlesztettek ki. A kihívást az egyedi esetek jelentik, és az intézetenként kifejlesztett módszerek bizonyos betegek esetében nem nyújtanak elfogadható eredményt. Az ilyen defektusok pótlására a csontcementtel (polimetil-metakriláttal, PMMA) történő kézi formázás a legegyszerűbb módszer, azonban a nagyobb felületek fedése esetén a rekonstrukció pontossága erősen megkérdőjelezhető lehet. A Debreceni Egyetem Biomechanikai Laboratóriumában kifejlesztett eljárás egy olyan viszonylag olcsó megoldást kínál, amely alkalmas a koponya- és egyéb csont defektusok nagy pontosságú pótlására, emellett egyszerűen alkalmazható, és nem szükségesek hozzá speciális engedélyek sem. Az eljárás során a koponya vékonyrétegű komputertomográfiás CT-vizsgálatának 3D rekonstrukcióját, illetve annak tükrözött modelljét használjuk a Materialise Mimics Innovation Suite szoftverben, ahol kiszerkeszthető a tervezett implantátum 3D modelljének pontos alakja. Az implantátum modell pontos illeszkedése a koponya defektus környékének kinyomtatásával ellenőrizhető, és adott esetben módosítható. A véglegesített modell alapján, azt mintaként felhasználva egy sterilizálható szilikon öntőforma készül, majd a folyamat utolsó lépéseként a csontcement (PMMA) implantátumot közvetlenül a műtőben, az anyag öntőformába való bejuttatásával készítik el. 2005 óta több mint 100 koponyaplasztika készült a fenti módszerrel, olyan betegeken, akiknél korábban traumás agysérülés, stroke vagy daganatos műtétek indikációi alapján kraniotómia történt. A műtétek során technikai problémát nem észleltünk. Két esetben volt szeptikus szövődmény, de ezek nem a technikával voltak összefüggésben. Megállapítható tehát, hogy az egyetemen kifejlesztett eljárás igazolta létjogosultságát, és a továbbiakban is megbízhatóan alkalmazható.

Témavezető: Dr. Manó Sándor és Horváth Hajnalka

A glioblasztomát (GBM) az egyik leggyakoribb és legagresszívebb primer agydaganatként tartják számon a felnőtt populáció körében. Multimodális kezelése magába foglalja a műtéti-, sugár- és gyógyszeres terápiát. Azonban ennek ellenére a betegek átlagos túlélési ideje igen csekély, körülbelül 15 hónap, és csak az esetek 4-5%-ban éri el az 5 évet. A betegségről elérhető tanulmányok alapján különböző molekuláris tényezők hozhatók összefüggésbe a túlélési idővel, mint például a miRNS-ek, melyek deregulációja több mRNS transzlációját is befolyásolhatja, ezáltal élettani funkciók megváltozását, például daganatok kialakulását eredményezve. Munkánk során célul tűztük ki totál RNS izolálását, valamint Új Generációs RNS Szekvenálását és bioinformatikai elemzését 6 rövid, illetve 6 hosszú túlélésű GBM-ás beteg és 6 kontrollként szolgáló, alacsony grádusú beteg peritumorális agyszövet mintáinak. További célunk volt a szekvenálás eredményének validálása RT-qPCR módszerrel. Célunk azon miRNS-ek azonosítása volt, melyek szignifikánsan túl-, vagy alulreprezentáltak a kezelésre jól reagáló GBM-ás betegekben a rövid túlélési időt mutató esetekhez képest. A szövetmintákból történő totál RNS izolálása miRNeasy Mini Kit-tel történt, az Új Generációs RNS Szekvenálás pedig az UD Genomed közreműködésével Illumina készüléken valósult meg. A szekvenálás eredményének kiértékelését ANOVA programmal végeztük. A validálásra szánt, izolált miRNS-ek cDNS átírása miRCURY LNA RT Kit-tel, az ezt követő RT-qPCR reakció pedig a miRCURY LNA SYBR Green PCR Kit-tel történt. Az informatikai elemzés során Mann-Whitney U teszttel szűrtük a validálás során szignifikáns eltérést mutató miRNS- eket. A szekvenálási adatok bioinformatikai elemzése során 4 miRNS (miR-495-3p, miR-216a-5p, miR-187-3p és a miR-424-5p) került kiválasztásra, melyek szignifikáns deregulációt mutattak a kezelésre jól reagáló GBM-ás betegek mintáiban a rövid túlélési idejű betegektől származó mintákhoz képest. A validálással ezen miRNS-ek közül a miR-216a-5p esetében sikerült megerősítenünk a szekvenálással kapott eredményeket. Konklúzióként elmondható, hogy a miRNS-ek deregulációja és ennek detektálása GBM esetében prognosztikai értékű lehet, melynek segítségével a jelenlegi standard terápiára nagy valószínűséggel nem kellően reagáló, rossz prognózisú betegek kiszűrhetők és így számukra a jövőben kiegészítő onkoterápia indikációja megfontolható. Kutatásunkat az EKÖP-24-2-DE-446 kódszámú egyetemi kutatói ösztöndíj pályázat támogatta.

Témavezető: dr. Klekner Álmos Péter és Géczi Dóra Anikó

A gliomák csoportjába tartozó alacsony grádusú asztrocitomák és oligodendrogliomák, illetve a magas grádusú glioblasztoma (GBM) a központi idegrendszer gyakoribb primer daganatai közé sorolhatóak. Közismert, hogy esetükben a pontos szövettani diagnózis meghatározása komoly kihívást jelent, melyhez mind differenciáldiagnosztikai, mind pedig prognosztikai szempontból számos molekuláris patológiai marker vizsgálata nyújt nélkülözhetetlen segítséget. Ezeknek a körét bővíthetné a mitokondriális DNS (mtDNS), melynek kópiaszáma más daganatok esetében már igazolt összefüggést mutatott a tumor dignitásával és prognózisával. Jelen kutatásaink fő célkitűzése a mtDNS kópiaszámának meghatározása alacsony grádusú asztrocitomába, oligodendroglioma és GBM szövetmintákban, ill. összehasonlításként, igazoltan benignus extracerebralis meningeomában. Vizsgálatainkkal a mtDNS molekuláris marker szerepét kívántuk igazolni a tumor grádus, a szövettani eredete elkülönítése és GBM esetében a prognózis megítélésében. A mtDNS kópiaszámát kvantitatív valós idejű PCR (Roche Cobas 480Z) segítségével határoztuk meg. Az eredményeket GraphPad Prism programmal elemeztük. Az astrocytoma, az oligodendroglioma szövetmintákban jelentősen eltérő mtDNS-kópiaszámot mutattunk ki a meningeoma mintákhoz képest. Szintén szignifikáns különbség mutatkozott az alacsony grádusú és magas grádusú gliális eredetű tumorok mtDNS kópiaszámában. A mtDNS kópiaszáma egyértelmű összefüggést mutatott a GBM-es betegek prognózisával, valamint a gliomák esetében perdöntő IDH mutáció jelenlétével. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a mtDNS kópiaszám megbízható összefüggést mutat a gliomák dignitásával, a tumor szövettani eredetével és GBM esetében független prognosztikai markerként is alkalmazható. Kulcsszavak: glioma, glioblasztoma, mtDNS, prognosztikai marker

Témavezető: Dr. Klekner Álmos és Dr. Soltész Beáta

Bevezetés: A kulcscsont speciális dupla S anatómiával rendelkező lapos csont, amely kiváló rehabilitációs potenciállal rendelkezik. Kezelése elsősorban konzervatív, azonban elmozdulással járó törések, instabil vagy többszörös törések esetén sebészi beavatkozásra van szükség. Cél: A tanulmány célja a 2019-es és a 2021-es operatív esetek eredményeinek összehasonlítása, a COVID-19 járvány műtétekre gyakorolt hatásának vizsgálata. Kutatásunk során a nemzetközi eredményekkel is összehasonlítottuk eredményeinket. Adatok és módszerek: A vizsgálat során 52 db esetetet retrospektíven elemeztünk műtéti jegyzőkönyvek, zárójelentések, röntgen- és CT-felvételek alapján és 37 telefonos utókövetést végeztünk. A rehabilitáció során alkalmazott protokollok hatékonyságát a DASH (Disabilities of the Arm, Shoulder and Hand) rendszer alapján értékeltük, és az eredményeket táblázatba illetve diagrammba foglaltunk össze. Eredmény: Az eredmények azt mutatták, hogy a COVID-19 előtt (25) és alatt (27) az operációk száma közel megegyezett, kimondható, hogy a szükséges eseteket megoperáltuk. A rehabilitáció szempontjából a 2021-es TEN (Titanium Elastic Nail) eredmények bizonyultak a legjobbnak , átlagosan DASH=3,3. A TEN preferált módszer a fiatalabb generációknál 20 éves kor alatt 100%-ban, 40 éves kor alatt 2019-ben hétszer illetve 2021-ben ötször több TEN-t használtunk lemezhez viszonyítva. A nemzetközileg a B2 típusú törések esetében kétszer annyi lemezt használtak a TEN-hez képest, míg Debrecenben döntően (85,7%-ban) TEN technikát használtunk. A szövődmények tekintetében a legjobb eredményekkel a lemez rendelkezett. Következtetés: A kulcscsonttörések posztoperatív kezelésében a TEN technika különösen fiatalabb pácienseknél részesített előnyben, mivel jobb funkcionális eredményeket biztosíthat. Ugyanakkor a lemezalkalmazás bizonyos szövődmények minimalizálásában előnyösebb lehet. A választás tehát az egyéni betegparaméterektől és a törés típusától függ.

Témavezető: Dr. Szarukan István

Proximal tibia fractures, or tibial plateau fractures, are serious injuries affecting the upper tibia, essential for knee movement and leg stability. They typically result from high-energy trauma like car accidents or significant falls but can also occur with minor injuries in older adults with weaker bones. The management of proximal tibial fractures is complex because of the weight-bearing role of the tibia and the need for accurate alignment of the joint. Treatment options include the use of conservative methods such as cast fixation and immobilisation, as well as various surgical techniques such as covered reduction and percutaneous screws, open reduction and internal fixation (ORIF), external fixator and arthroscopic procedures. The choice depends on the type of fracture, the displacement, the condition of the soft tissues and patient-specific factors such as age and activity level. Their accurate classification is vital to determine the best treatment. Two main classification systems, AO/OTA and Schatzker, are used to categorize these fractures. The AO/OTA system divides fractures into three types—Type A (outside the joint), Type B (partially involving the joint), and Type C (completely involving the joint)—to assess severity. The Schatzker system, which classifies fractures into six types based on pattern and location, provides practical treatment guidance. In our study, the most common Schatzker type for women was Type 2, observed in 59.46% of cases, compared to 72.73% in men. For AO/OTA, Type 41-B3 was most frequent, appearing in 56.76% of cases for women and 72.73% for men. Modern imaging technologies such as high-resolution CT and MRI have greatly improved fracture classification and surgical planning. Advances in surgical techniques are now focused on restoring joint anatomy, providing stable fixation and allowing early movement to prevent complications such as arthritis, malpositioned bone healing and functional limitations. Biomechanically enhanced implant designs have further improved outcomes. This review describes the classification and management of proximal tibial fractures, focusing on the AO/OTA and Schatzker systems, recent developments and evidence-based practices. It emphasizes the importance of personalized treatment plans tailored to the characteristics of each fracture and the needs of the patient for optimal healing outcomes.

Témavezető: Körei Csaba László

Femoral neck fractures represent a significant orthopedic challenge due to their unique anatomy and the critical blood supply to the femoral head. These fractures are commonly seen in elderly populations following low-energy trauma and in younger individuals after high-energy trauma. One of the most severe complications of femoral neck fractures is avascular necrosis (AVN), which results from disrupted blood flow to the femoral head, leading to bone death and joint dysfunction. In a study of 200 patients with femoral neck fractures, the majority were women above the age of 55. Among the fractures, 39% were Garden Type III, 36.5% were Garden Type IV, and the remainder were Garden Type I or II. This distribution underscores the prevalence of severe displacement in this patient population and the variability in treatment approaches. Femoral neck fractures are classified using systems such as the Garden and Pauwels classifications. The Garden classification assesses the degree of displacement, ranging from incomplete fractures (Type I) to complete fractures with full displacement (Type IV). The Pauwels classification focuses on the angle of the fracture line, providing insights into the biomechanical stability and likelihood of complications. Avascular necrosis remains a key concern due to the femoral head's reliance on the medial femoral circumflex artery. Risk factors for AVN include the degree of fracture displacement, delay in treatment, and patient-specific factors such as age and comorbidities. Other complications include nonunion, post-traumatic arthritis, and implant-related issues. In our study, treatment strategies deviated from conventional recommendations for displaced fractures. Instead of total hip replacement for Garden Type III and IV fractures, we employed cannulated screws with plates to preserve the femoral head. This approach yielded positive outcomes, with only 8.3% of patients requiring conversion to total hip replacement. Additionally, 22% of the patients underwent the original treatment of total hip replacement directly. Prognosis was generally favorable across the cohort, highlighting the efficacy of this surgical method in preserving joint function and minimizing morbidity.

Témavezető: Dr. Zoltan Domokos Pap