Kulcsszavak: stroke, spasztikusság, robotterápia Bevezetés: Szakdolgozatunk célja olyan stroke-on átesett betegek vizsgálata és terápiás kezelése volt, akik a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kenézy Gyula Campus Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Klinikáján részesültek komplex rehabilitációs programban. A rehabilitációs terápia mellett pácienseink robotterápiás kezelésben részesültek a Tyromotion Amadeo nevezetű kézterápiás eszközén. Célkitűzés: A vizsgálat elsődleges célja egy olyan kiegészítő terápia alkalmazása volt, mely a komplex rehabilitációs kezelésen túl pozitívan befolyásolja a kéz izmainak tónusát, a spasztikusság oldását, a mozgástartomány és az erőkifejtés mértékét és ezáltal a kézfunkciók visszaszerzését. Módszerek: A robotterápiás eszközzel felmérésre került a kéz izmainak tónusa, izomereje és a mozgástartomány a vizsgálatunk kezdetén és végén. A terápiát követően a 8 fős intervenciós csoport eredményeit egy szintén 8 főből álló kontrollcsoporttal hasonlítottuk össze. Eredmények: Míg a mozgástartomány változásának összesített százalékos értéke flexiós irányba elenyésző volt, extenziós irányba az intervenciós csoport 277,9%-os, a kontroll csoport pedig 27,39%-os növekedést tapasztalt. A spasztikusság mérésénél az intervenciós csoportnál szignifikáns javulás volt tapasztalható. A MAS átlagértéke csökkent 0,99-cel, ezzel szemben a kontrollcsoportban növekedett 0,39-cel. A szórási különbség csökkent az intervenciós csoportban a torna után 0,2%-kal, míg a kontrollcsoportban nőtt a szóródás 44,9%-kal. Erőkifejtés terén a növekedés volt tapasztalható az intervenciós betegeknél (41,05% extenzió, 5,97% flexió). Ezzel szemben kontroll csoportos betegeknél az átlag erőkifejtés csökkent a program végére 9,87%-kal extenziós, 17,66%-kal pedig flexiós irányba. Következtetés: Az eredmények alapján elmondható, hogy a robotterápiával kiegészített program pozitívan befolyásolta a betegek állapotát és gyógyulását. A program végén szignifikáns különbség volt látható a két csoport méréseinek eredményei között.

Témavezető: Dr. Szilágyi Tünde PhD

Kulcsszavak: Stroke, Wii terápia, robotterápia Bevezetés: A Stroke a gazdaságilag fejlett országokban a harmadik leggyakoribb halálok és a tartós, súlyos fogyatékosság vezető oka. Jellemző maradványtünete az izomdiszbalansz, amely a test egyensúlyvesztéséhez vezet. Célkitűzés: A vizsgálatunk célja, hogy a Wii terápia hatékonyságát vizsgáljuk stroke-on átesett egyensúlyzavarral rendelkező betegeken, összehasonlítva olyan stroke-os betegekkel, akik nem részesültek a terápiában. A TYMO® gép részletes leírást ad a betegek egyensúlyi állapotáról négy szakaszból álló Romberg teszt következtében. Módszerek: A kutatásunkat két csoportban, egy intervenciós (átlag életkor 57 ± 11,7 (min 46; max 77) (férfi:nő=8:2)), és egy kontroll (átlag életkor 59,8 ± 12,9 (min 38; max 75) (férfi:nő=4:6)) csoportban végeztük a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kenézy Gyula Campus Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Klinika Rehabilitációs osztályán. Mindkét csoport 10 főt tartalmazott. Az intervenciós csoport, a hagyományos komplex rehabilitációs eljárás mellett 10 alkalmas 20 perces Wii terápiában részesült, a kontroll csoport pedig csak a komplex kezelést kapta meg az osztályon. Az egyensúly mérésére a Tyromotion által gyártott TYMO® eszközt használtuk. Az eszköz képes mérni a beteg testtömeg középpontja mozgását, és ezáltal a megtett távolságot, az anterior-posterior kitérést, a medio-lateralis kitérést, az erőközéppont területét és az átlagsebességet, a kutatásunk során ezen értékek változását vizsgáltunk. Eredmények: Az eredményeink kidolgozására párosított és kétmintás t-próbát, illetve leíró statisztikát alkalmaztunk. Az intervenciós csoportnál az értékek javuló tendenciát mutattak, azonban nincs szignifikáns különbség a terápiás program előtti és utáni mérések között. A kontrollcsoport esetében az első méréshez mérten, a vizsgált időszak végén stagnálás következett be, valamint nincs szignifikáns különbség a két csoport eredményei között. Következtetés: A kutatásunkból azt a következtetést vontuk le, hogy a Wii terápia önmagában nem tudott drasztikus javulást mutatni stroke-on átesett betegek egyensúlyfejlesztésére vonatkozóan. További kutatásokra van szükség az összefüggések pontosabb értékeléséhez. Azonban a TYMO® eszköz kiválóan alkalmazható egyensúlyi állapot felmérésére.

Témavezető: Dr. Szilágyi Tünde PhD

Vizsgálatunk célja, az volt, hogy olyan kifejezetten alsó végtagra orientált nyújtó gyakorlatokkal fejlesszük a futball játékosok tudását, amelyeket a későbbiekben, a mindennapok során tudnak majd alkalmazni, valamint, hogy megelőzhessük velük a lehetséges sérülések kialakulását is. Hiszen esetükben, sokkal hamarabb bekövetkezhetnek károsodások, melyek leggyakrabban az alsó végtagon alakulhatnak ki, a lábfej, a boka, a lábszár, a térd, valamint a comb területén. Kutatásunk elején, feltételeztük, hogy a vizsgált alanyok izmai, a fiziológiáshoz képest jóval merevebbek, illetve az ízületei mozgástartományük is jelentősen beszűkült állapotúak. Feltételeztük továbbá azt is, hogy a stretching program hatására az izmok flexibilitása javulni, az ízületi mozgástartomány fokozódni, a lehetséges sérülése száma pedig csökken fog. Mindezek mellett a fiatalok szubjektív megítélése magáról a nyújtás fontosságáról is pozitív irányba fog változni a továbbiakban. A felméréseimben a Debreceni Egyetem Atlétikai Club Labdarugó Akadémia U16-os korosztályát vizsgáltam, ahol a csapatot 18 fő alkotta. A tornagyakorlatok fél éven keresztül tartottak, heti két alkalommal. A feladatok átlagosan, 15-20 percet vettek igénybe. Az alkalmazott vizsgálati módszerek egyike, speciális tesztek segítségével történt, amelyek a knee to wall, a módosított Janda féle Thomas tesztek voltak, valamint mértünk bimalleoláris távolságot, illetve csípőízületi extensiot is. Továbbá, az információ szerzésünket segítette még, egy saját készítésű, kérdőív kitöltése is. A felmérésben résztvevő fiatalok esetében, három körben készítettünk méréseket. Az elsőt, a foglalkozást megelőzően, a másodikat a kutatás felénél, a harmadikat pedig a stretching program végén. Az így kapott adatokból átlagot, majd szignifikanciát számoltunk. A szignifikanciaszintet p<0,05-nél állapítottuk meg. Az intervenciós programban elért eredmények szignifikáns változást prezentáltak (p<0,001), a bokaízület dorsalflexios mozgástartománya (p<0,001), a csípőízületi adductor izomcsoport, flexibilitása (p<0,001), illetve a csípőízület extensor és a térdízület flexios elmozdulásaiért felelős izmok nyújthatósága (p<0,001) is javulást eredményezett. A végeredményeink tükrében, célravezetőbb lenne a sportolóknak ,nagyobb hangsúlyt fektetni, az edzések végén történő nyújtó gyakorlatokra, illetve magát a nyújtást is rendszeressé tenni az előre megtervezett edzés programokban, a játékosok mozgásszervi egészségük megőrzése érdekében.

Témavezető: Dr. Szilágyi Tünde

Introduction: Evidence of potential long-term pulmonary effects and associated declines in functional capacity was found after COVID-19 recovery. Acute respiratory distress syndrome (ARDS) was identified as the most severe condition associated with SARS-CoV-2. Aims and Hypothesis: This study evaluated the effect of prolonged COVID-19 on lung function in young adults, assuming that those who recovered from COVID-19 had significant pulmonary performance impairments and diminished endurance compared to the control group. Methods: Two groups were formed: Ten participants in the intervention group that had recovered from COVID-19, and Ten in the control group who had never contracted the virus. Participants were assigned based on a self- administered questionnaire regarding their history of COVID-19. Spirometry, 1-Minute Sit-to-Stand Test (1MSTST), and the 6-Minute Walk Test (6MWT) were used to evaluate pulmonary function. The main variables were: age group (younger adults) as the independent variable, pulmonary performance and endurance as the dependent variable. Results: According to the 6MWT, the Control group walked farther on average, 461 meters (range: 370–570 meters), than the Intervention group's average of 446 meters (range: 390–520 meters). Throughout the test, both groups' SpO2 levels remained high and steady; the Control group's average was 98.70% (SD: 0.48), while the Intervention group's was marginally higher at 98.80% (SD: 0.42), suggesting similar stability in pulmonary function. The Intervention group's average pulse rate was higher but more stable at (89.80 bpm), than the Control groups (84.90 bpm). The spirometry results showed that the Intervention group had higher averages in FEV1 (3.50 L vs. 3.15 L), FVC (4.30 L vs. 3.95 L), FEV1/FVC ratio (81.30% vs. 79.90%), and PEF (370.00 L/min vs. 347.50 L/min), indicating improved lung function and consistency. While during the 1MSTST, the Intervention group showed a lower and more steady pulse rate (104.30 bpm vs. 108.90 bpm), suggesting increased cardiovascular efficiency, the Control group maintained somewhat higher and steadier SpO2 levels (98.90% vs. 97.90%). Conclusion: This study indicated that young adults recovering from long-Covid demonstrated improved pulmonary function and consistency, however, somewhat lower endurance than the control group. These results suggest that tailored rehabilitation programs focused on cardiovascular and pulmonary health could improve recovery outcomes.

Témavezető: Bereczki Tímea

Célkitűzés: Kutatásunk célja, jégkorong játékosok körében sportág specifikus diszfunkciók felmérése. Ennek eredményeképp célozott mozgásprogram összeállítása a cél, mely hatására feltételezzük, hogy a vizsgált populációban pozitív változások következnek be. Célunk továbbá felmérni, hogy okoznak-e a játékosok mindennapi tapasztalásaiban mozgásszervi panaszokat, játékidőn kívül a meglévő diszfunkciók. Hipotézisek: Feltételezzük, hogy (1) a jégkorong sportágban megfigyelhető sportág specifikus diszfunkciók felmérése során testtartásbéli törzs rotációs eltérések lesznek felfedezhetők a domináns oldal irányába. Feltételezzük a (2) vizsgált populációban pozitív változás következik be a mozgásprogram hatására mérések közötti időszakban. Feltételezzük, hogy (3) a játékosok mindennapi tapasztalásaiban mozgásszervi panaszokat okozhatnak a meglévő diszfunkciók játékidőn kívül is. Módszertan: Általunk alkalmazott mérési módszerek közé tartozik a Functional Movement Screen teszt (FMS), mely aktív funkcionális feladatokkal vizsgál ízületi mobilitást, törzs stabilitást, segít azonosítani kompenzatórikus mozgásmintákat. A Landing Error Scoring System (LESS) az ugrás-leérkezés biomechanikáját vizsgálja. Végeztünk még single leg squat, Davies Upper Extremity, plank és oldalsó plank tesztet, illetve instabil alátámasztási felületen végzett statikus és dinamikus törzs stabilitást vizsgáló gyakorlatokat. A játékosok 30 méteres sprint tesztet végeztek jégen a program előtt és után, mely sebességét km/h-ban rögzítettük. Eredmény: A célcsoportot (n=10) és a kontrollcsoportot (n=10) a Debreceni Jégkorong Akadémia U21-es junior csapata alkotta, összesen 20 játékos (átlagéletkoruk 19,9 év (± 0,79 év)). Az eredmények szerint a célcsoport a program után magasabb pontszámot ért el az FMS teszt törzsrotációs stabilitást felmérő feladata során, valamint a plank és oldalsó plank tesztek során. A kontrollcsoportban nem tapasztaltunk számottevő különbséget. A játékosok mindennapi tapasztalatai alapján, a meglévő diszfunkciók okozhatnak mozgásszervi panaszokat játékidőn kívül is, különösen intenzívebb fizikai megterhelés vagy hosszú ideig tartó álló helyzet során. Összefoglalás: A célzott mozgásprogram hatására pozitív változások következtek be a játékosok körében. Elmondhatjuk, hogy a törzsstabilitás fejlesztése hosszú távon hozzájárulhat a sportolók eredményességének növeléséhez.

Témavezető: Gergely-Hajdu Andrea

Bevezetés: A strukturális scoliosis kutatása napjainkban egyre nagyobb figyelmet igényel. Ez az eltérés a test mind a három dimenzióját érinti, aszimmetrikus mellkasi deformitásokkal jár, ami hatással lesz a gerincmobilitásra, valamint a légzésre is, hiszen nem tud a bordakosár megfelelően tágulni. Egyik hatékony kezelési lehetősége a Schroth terápia. Célok, hipotézisek: Célunk összehasonlítani egy csoport Schroth terápiában részesülő scoliosisos gyermek gerinc- és mellkasmobilitását, valamint állóképességét egy csoport egészséges gyermekével. Feltételezzük, hogy a scoliosisos gyermekek rendszeres Schroth terápia hatására bizonyos mellkas- és gerincmobilitási, illetve állóképességi tesztekben javulást érhetnek el, ami egyes paraméterekben közelítheti vagy meghaladhatja az egészséges gyermekek eredményeit. Úgy véljük, hogy a vizsgált időszak alatt a kontrollcsoport tagjainál megfigyelt eredmények abszolút értékbeli javulása nem éri el az intervenciós csoportban tapasztalt mértéket. Módszerek: Gerinc- és mellkasmobilitást vizsgáló tesztek: Occiput-wall teszt, Schober I. teszt, Schober II. teszt, Szfinx teszt, Kobra teszt, Ujj-talaj távolság, Mellkaskitérés mérése; Aerob állóképességet vizsgáló tesztek: Akaratlagos apnoe idő, Ruffier-Dickson index. Az ismételt mérések elemzésére vegyes hatású lineáris modelleket (Mixed-Effects Linear Models) alkalmaztunk, amelyekben az idő (pre vs. post) és a csoport (intervenció vs. kontroll) főhatásai, valamint ezek interakciója (idő × csoport) szerepeltek rögzített hatásként. Az életkort és a BMI-t mint kovariánsokat vettük figyelembe, hogy ezek hatását szabályozzuk. A modellek az egyének közötti véletlen hatásokat is figyelembe vették. Eredmények: Szignifikáns változást az intervenciós csoportban a Kobra teszt során láthattunk, (β = 2,18; 95% CI: [1,00, 3,35]; p < 0,001), valamint pozitív változást tapasztaltunk az Akaratlagos apnoe idő mérésekor is, (β = 7,29; 95% CI: [3,05, 11,54]; (p = 0,001). Az idő előrehaladtával az intervenciós csoportban javult a gyermekek állóképessége a kontrollcsoporthoz képest a Ruffier-Dickson index tekintetében (β = -2,51; 95% CI: [-4,78, -0,24] (p = 0,030). Összefoglalás, következtetések: A Schroth torna végzése az idő előrehaladtával fejlesztette a mellkasmobilitást, és a gerincmobilitási paraméterek egy részét.

Témavezető: Farkas Dóra és Dr. Ghanem Amr Sayed

Bevezetés: Napjainkban a fiatalok testtartását számos tényező befolyásolja. A mozgásszegény életmódon át, a folyamatos statikus és dinamikus terhelésekig. Ezen tényezők hosszútávon degeneratív elváltozásokhoz vezethetnek. Célok, hipotézisek: Célunk a testtartás, és a tartásjavító gyógytorna hatékonyságának vizsgálata volt a 10-16 év közötti hobbi sportoló karatésok körében. Hipotéziseink a következőek voltak: a célzott testtartás korrekciós torna szignifikáns javulást eredményez a törzsizmok és a testtartásért felelős izmok erejében, az aszimmetria csökkenésében és pozitív hatással lesz a karatés fiatalok testtartására és gerincük mobilitására. Módszerek: Két csoport, intervenciós és kontroll csoport létrehozásával egy felmérés, 10 hétig tartó tornaprogramot, majd egy visszamérést végeztünk. A tornaprogram során Klapp féle kúszógyakorlatokból néhányat, emellett a testtudatuk elmélyítésére és a mélyizmok erősítésére instabil felszínen történő gyakorlatokat is végeztettünk velük. Az alkalmazott vizsgálataink a törzsizmok erejét, a gerinc mobilitását és a testtartás vizsgálatát foglalták magukba. Emellett kérdőíves kikérdezésben is részesültek, melyben a testtartásukat befolyásoló hétköznapi szokásaikat, testtartásuk szubjektív megítélését jártuk körbe. Eredmények: Vizsgálatunkba 23 főt vontunk be. Az intervenciós csoportban 13 fő került beválogatásra, akiknek átlag életkora 12,08 év volt. A kontroll csoport 10 főből állt, az ő átlag életkoruk pedig 12,4 év volt. Eredményeink alapján beigazolódott, hogy az általunk tartott tornaprogram számos érték tekintetében pozitív hatást ért el. Emellett szignifikáns változást értünk el a lapockazáró izmok (p=0,09) és a törzsextensorok izomerejében (p=0,0,4). Következtetések: Kutatásunk eredményei alapján az intervenciós program hatékonynak bizonyult. Szignifikánsan nagyobb fejlődést értünk el a lapockazáró izmok és a törzs extensorok izomerejének tekintetében. Feltételezéseink szerint a tornaprogram kibővítése a jövőben több Klapp féle kúszógyakorlattal, az instabil felszínek használatának előtérbe helyezésével és az időtatam növelésével a kutatásunk több szignifikáns változást eredményezhetne.

Témavezető: Ádámné Vágó Krisztina

Bevezetés: A Parkinson-kór az egyik leggyakoribb, progresszív, neurológiai kórkép. Az agy dopaminhiányos állapota miatt alakul ki a betegségre jellemző tünet együttes: a nyugalmi helyzetben jelentkező tremor, rigor, hypo/akinesia, tartási instabilitás. A kezelés fő elemét a Levodopa készítmény adja, ami a dopamin hiányt hivatott ellensúlyozni. Bizonyos esetekben mélyagyi stimulációs műtét, azaz DBS is javasolható. A DBS egy sebészeti módszer, amely során elektródákat ültetnek a stimulálandó agyrészekbe, ami pozitív hatással befolyásolja a páciensek életminőségét, csökkenti a tremort, valamint a Levodopa adag is mérsékelhető. Célkitűzések: Kutatásunk célja, hogy átfogó képet kapjunk a mélyagyi stimulációs műtét hatásáról egy Parkinson- kóros beteg esetében, valamint az egyensúlyi állapotának javítására törekszünk, egy egyéni tornaprogram keretein belül. Hipotézisek: Feltételezzük, hogy a műtét hatására a betegünk eredményei szignifikáns javulást fognak mutatni a Közérzeti térkép pontjai tekintetében, majd az azt követő tornaprogram során fejlődést érhetünk el az egyensúlyi-, és koordinációs képességek vizsgálatakor. Módszertan: A kutatásunk során alkalmaztunk kérdőíves vizsgálatokat, valamint fizikális méréseket is. A kérdőíveknél a Mini mentál teszt, valamint a kifejezetten Parkinson-kóros betegek számára kialakított Közérzeti térkép adta a vizsgálati anyagot. A fizikális mérés során alkalmaztuk a neurológiai betegvizsgálat lépéseit, valamint több, speciális, egyensúly- és koordinációs állapotot vizsgáló tesztet is elvégeztünk, többek között: Time up and go, Fukuda stepping teszt, Gólya teszt és a Berg balance skála. Eredmények: Vizsgálataink beigazolták, hogy a DBS műtét hatására a Közérzeti térképen összesített pontszámok jelentősen csökkentek, ami a javulását jelenti. A műtét előtt 27 pontot ért el a páciens, majd a műtét után mindössze 11 pontot. A tornaprogram hatására a Time up and go eredményei is javultak, a kezdetleges 13.46 mp-ből 8.12 mp-et ért el, A Gólya teszt ideje is drasztikusan javult, a torna előtt a bal oldalon 2.34 mp-ig, a jobb oldalon pedig 6.87 mp- ig tudta tartani a helyzetet a beteg. A programot követően pedig a bal oldalon 21.51 mp-ig, a jobb oldalon pedig 9.43 mp-ig. Megbeszélés: Eredményeinket tekintve a páciens kimondottan jól reagált a műtétre, valamint az azt követő tornaprogramra is. Feltételezzük, hogy egy hosszabb távú után követéssel, további célzott tornaprogrammal a páciens további javulást is megtapasztalhatott volna.

Témavezető: Kecskés Ágota

Introduction: Parkinson's Disease has shown an increasing prevalence among elderly populations worldwide, and while traditional treatments combining medications with physical therapies remain widely used, VR therapy has emerged as a promising new avenue to enhance balance control, cognitive capabilities, and motor function. Aims and hypotheses: To evaluates conventional physical therapy and virtual reality therapy approaches for improving balance, cognitive function, and motor control in Parkinson's disease patients, and to assess the relative advantages of each treatment method in rehabilitation. Methodology: The study involved two groups: a Physical Therapy (PT) group and a Virtual Reality (VR) group. Both groups underwent pre- and post-intervention assessments, including the Trail Marking test, TUG-Simple task, and TUG-Dual task. The PT group participated in a 6-week conventional physical therapy exercise program, while the VR group completed a 8-week intensive VR-assisted exercise program. Following the training, both groups were reassessed, the results were then compared to each other. Result: The study included 15 participants from two countries, as 10 individuals from Vietnam were assigned to the PT group (52.4±3.26 years), while 5 from Hungary were assigned to the VR group (65.2±7.47 years). Both groups showed different levels of improvement, with PT group achieving statistically significant improvements in all tests, whereas VR group showed more modest improvements with statistical significance only in the TUG test (p=0.043). However, when comparing the two groups after intervention, results showed that the VR group was significantly better than the PT group on the TUG-Simple task and TUG-Dual task tests (p<0.05). Conclusion: Based on the results of the study, both conventional physical therapy and VR therapy showed positive effects in improving balance control, cognitive capabilities, and motor function of Parkinson's disease patients.

Témavezető: Mária Bucsku

Bevezetés: A szívelégtelenség egy olyan komplex klinikai szindróma, amely mára több, mint 64 millió embert érint világszerte. A betegségnek nagyon magas a morbiditása, amelyet csökkent funkcionális kapacitás és életminőség jellemez. Megfelelő gyógyszeres, és nem gyógyszeres kezelések mellett a betegek tünetei enyhíthetőek, életminőségük jelentősen javítható. Célkitűzés: A kutatásunk célja volt felmérni NYHA I.-III. funkcionális stádiumban lévő szívelégtelen betegek fizikai teljesítőképességét, kardio-respiratórikus állóképességét, valamint életminőségét, majd ezt követően egy tornaprogrammal fejleszteni az állapotukat. Módszerek: A vizsgálathoz alkalmaztunk kérdőívet, és fizikális méréseket, ahol vizsgáltuk a testösszetételt, illetve kardio-respiratórikus állóképességet. A kutatásban 13 fő, köztük 10 férfi vett részt. Életkoruk 23 és 75 év között volt. A kutatás során 8 hetes intervenciós tréninget alkalmaztunk, mely előtt és után történt az állapotfelmérés. A tréningek heti 3 alkalommal 60 perces időtartamban kerültek megrendezésre. Tartalmazott kerékpártréninget, nyújtást és autogén tréninget, melyek alatt a vérnyomást, szívfrekvenciát, szaturációt folyamatosan monitoroztuk. Az adatokat Microsoft Excelbe táblába rögzítettük, statisztikai számításokat R-Commander nevű programmal végeztük, majd mindenhol páros t-próbát végeztünk. Eredmények: A kérdőív eredményei azt mutatták, hogy a betegek szubjektív tünetei jelentős mértékben javultak. A 6 perces járásteszt esetében erősen szignifikáns volt a javulás, (p <0,001), a járástávolsága átlagosan 508,07 méterről, 610 méterre javult. A spiroergometria esetén is szignifikáns különbséget találtunk, a VO2 max és a RER érték esetében p<0,05, illetve a maximális teljesítmény esetében pedig p=0,001. A testösszetétel esetében szignifikáns változást nem tapasztaltunk. Összegzés: Összességében megállapítható, hogy a tornaprogram hatására a betegek fizikai teljesítőképessége és kardio- respiratórikus állóképessége jelentősen javult, valamint a szívelégtelenség tünetei enyhültek, javítva ezzel a résztvevők életminőségét.

Témavezető: Dr Veres-Balajti Ilona és Kabai Fruzsina

Vizsgálatunk során férfi testépítőket vizsgáltunk. A nehéz súlyos edzés hatására megnövekedett izomtömeg a mozgástartomány beszűkülését okozza, valamint ízületi problémákhoz vezet. A testépítők körében leggyakrabban a rotátorköpeny sérülései fordulnak elő, valamint gyakori kórkép a Thoracic Outlet Szindróma. Feltételeztük, hogy a tornaprogram végére a felső végtag funkcionális állapotában, valamint a nyújthatóságában javulást fogunk elérni. Továbbá feltételeztük, hogy a kezelés hatására a Thoracic Outlet Szindróma teljesen megszűnik, vagy javulni fog az állapota. A tornaprogram megkezdését megelőzően és végeztével különböző felméréseket és teszteket végeztünk el, hogy minél pontosabban lekövessük a sportolók állapotának javulását mind a mozgásterjedelem, a funkcionalitás és az izomerő tekintetében. Valamint feltételeztük, hogy nőni fog a vállkörüli izmok izomereje. A vizsgálatunk célcsoportja 20 és 75 év közötti férfi testépítők voltak, akik heti 4-5 alkalommal súlyzós edzést végeznek és edzéseik legalább 1,5-2 órán át tartanak. A vizsgálatunk során 20 fővel dolgoztunk akiket intervenciós és kontroll csoportra bontottunk. Kizárási kritérium volt, ha a sportoló hiányzott a gyógytorna alkalmakról, ha megbetegedett, bármilyen sportsérülést szerzett és ha diétát kezdett a tornaprogram ideje alatt. Az intervenciós programot 10 fővel végeztük, ami 5 héten át tartott heti 3 alkalommal, 35-40 percen keresztül. Az alkalmazott vizsgálati módszerek a következők voltak: Apley’s scratch teszt, aktív mozgásvizsgálat, Izomerő mérése – One Repetition Maximum és TOS – speciális tesztek. A programot bemelegítéssel kezdtük, majd a scapula passzív kimozgatásával folytattuk, amit stretching és PNF gyakorlatok követtek. Majd levezetéssel zártuk a tornát. Célunk volt, hogy statisztikai magyarázattal is alátámasszuk a hipotéziseinket. A mért adatokat a Microsoft Office Excel programban rögzítettük. Az adatok eloszlását Saphiro-Wilk teszttel ellenőriztük, majd átlagot, szórást, mediánt és interkvartilis terjedelmet számoltunk. Ezek alapján páros-, kétmintás t-próbát, valamint Wilcoxon- és Mann-Whitney- próbát alkalmaztunk. P<0,05 szignifikanciaszintet állapítottunk meg. Az intervenciós csoportnál kapott adatokat összevetettem a kontroll csoportnál kapottakkal. A kiértékelés után elmondhatjuk, hogy a programunk hatékony volt, hipotéziseinket alátámasztottuk, ugyanis sikerült javulást elérni a felső végtagnak mind a funkcionális állapota, mind a mozgásterjedelme tekintetében.

Témavezető: Dr. Szilágyi Tünde

Bevezetés: A modern társadalmakban az idős népesség aránya évről évre növekvő tendenciát mutat. A kockázati tényezők megjelenése, halmozódása meghatározza az idős korosztály önálló életvitelének minőségét, mely hatással van az elesés bekövetkeztére, illetve az eleséstől való félelemre. Célok, hipotézisek: Célunk volt, az aktív, önellátó idős személyek egyensúly-, koordinációs-, valamint járási képességének fejlesztésére egy jól megtervezett esésmegelőzési tornaprogram összeállítása, valamint az intervenció hatásosságának vizsgálata kontrollcsoport bevonásával. Módszerek: Vizsgálatunkat a Nyírpazonyi Református Egyházközösség Simeon Szociális Szolgáltató Központjában végeztük. A kutatásban 26 fő vett részt, melyből 14 fő az intervenciós csoportot (átlag életkor 70,07±4,21 év), míg 12 fő a kontroll csoportot (átlag életkor 74,58±5,26 év) alkotta. A statikus egyensúly mérésére a Romberg tesztet, illetve a nehezített Romberg tesztet, a dinamikus egyensúly, valamint a funkcionális mobilitás mérésére a Time Up and Go (TUG) tesztet, a Tinetti féle járás- és egyensúlytesztet használtuk. Az eleséstől való félelem mérésére a Falls Efficacy Scale International (FES-I) kérdőívet, illetve a korábbi elesések és a rizikófaktorok megismerése céljából saját összeállítású kérdőívet használtunk. Az intervenciós csoport résztvevői az elesés rizikófaktorainak csökkentése céljából hét héten keresztül, heti háromszor egyensúlyfejlesztő és izomerősítő tornaprogramon vettek részt. Eredmények: A kérdőíves adatgyűjtés alapján a vizsgálati csoport 38%-a számolt be legalább egy elesésről az elmúlt évben továbbá a FES-I kérdőív eredményei alapján megállapítható, hogy a résztvevők 50%-a súlyos félelmet táplál az eleséssel kapcsolatban. Az intervenciós programot követően a TUG eredménye szignifkánsan (p=0,020) javult a kontrol csoporthoz képest. Az intervenciós időszakot követően a Tinetti féle járás- és egyensúlyteszteben a kontrol csoport szignifikánsan (p=0,037) rosszabbul teljesített az intervenciós csoporthoz képest, ami elsősorban az egyensúlyi tesztben bekövetkezett negatív változásnak (p≤0,001) köszönhető. Következtetések: Kutatásunk igazolta az elesés rizikófaktorainak és a félelemnek a jelenlétét a vizsgálati csoportban. Továbbá kimutattuk, hogy a hét héten keresztül, heti háromszor tartott egyensúlyfejlesztő és izomerősítő tornaprogram hatékonyan csökkenti az elesés rizikófaktorait idősek körében.

Témavezető: Dr. Lukács Balázs

Introduction: Chronic Obstructive Pulmonary Disease (COPD) is associated with impaired respiratory mechanics, reduced exercise capacity, and decreased quality of life. This study evaluates chest manual therapy (CMT) as a complementary intervention to improve these outcomes. Objectives, hypotheses: The primary objective was to assess the effects of CMT on respiratory function, physical endurance, and perceived breathlessness in COPD patients. It was hypothesized that CMT would yield superior improvements compared to standard care alone. Methods: A four-week study was conducted with 10 COPD patients divided into two groups: a target group (n=5) receiving CMT and a control group (n=5) continuing standard care without manual therapy. CMT techniques included thoracic and scapular mobilization, chest wall release, chest compression, rib cage stretching, chest percussion and vibration and so these interventions were designed to enhance chest wall flexibility, improve lung expansion, facilitate mucus clearance, and support better respiratory mechanics. Assessment tools were the Six-Minute Walk Test (6MWT), Borg Scale, chest flexibility measurements, and spirometry (FVC and FEV1). Outcomes: The target group showed significant improvements in multiple parameters. Chest flexibility improved substantially (p=0.00041) compared to the control group (p=0.0023). Spirometry results indicated significant increases in Forced Vital Capacity (FVC, p=0.0429) and Forced Expiratory Volume in one second (FEV1, p=0.0203), while the control group showed a smaller FVC improvement (p=0.029968) and a non-significant FEV1 change (p=0.068792). Functional capacity assessed by the 6MWT revealed a significant improvement in the target group (p=0.0028) compared to the control group (p=0.00054). Perceived breathlessness, measured by the Borg Scale, also improved significantly in the target group (p=0.00523), reflecting reduced exertion and dyspnoea during activities. Summary/Conclusions: CMT significantly improved respiratory mechanics, functional capacity, and perceived breathlessness in COPD patients, outperforming standard care. Further study is needed.

Témavezető: Bereczki Timea

Introduction: Pulmonary Rehabilitation is a multidimensional lifestyle with the combination of breathing methods, resistance training and aerobic exercises can lead to increase exercise tolerance, and improve cardiovascular efficiency, body oxygenation, and decrease dyspnea and perceived exertion. This study aimed to evaluate the effect of the PR program on walking capacity, oxygen saturation (SpO2), heart rate (HR), and perceived exertion in patients with chronic respiratory diseases. Objectives and Hypotheses: The study aimed to quantify improvements in exercise capacity, SpO2 stability, HR recovery, and Borg Scale scores following PR. It was hypothesized that PR would significantly enhance these outcomes. Methods: We included a total of 15 chronic patients with respiratory diseases receiving a Pulmonary Rehabilitation (PR) at the University of Debrecen’s Department of Pulmonology. The regimen consisted of diaphragmatic and pursed-lip breathing, resistance training and stationary cycling. For outcomes, testing methods included the Six-Minute Walk Test (6MWT), pulse oximetry, heart rate (HR), and Borg Scale, paired t-tests were used to analyze changes. Outcomes: Walking distances in the 6MWT improved by over 100 meters on average (p < 0.001). SpO2 levels stabilized during the 6MWT, with fewer desaturation episodes post-intervention (p < 0.01). HR recovery rates improved, and resting HR decreased, indicating better cardiovascular efficiency (p < 0.05). Borg Scale scores showed a significant reduction (mean decrease: 5 points; p < 0.001), reflecting lower perceived exertion and improved exercise tolerance. Conclusions: The PR program significantly improved functional capacity, respiratory stability, and cardiovascular efficiency. Enhanced 6MWT performance, stable SpO2 levels, improved HR recovery, and reduced Borg Scale scores highlight PR's benefits. These findings support PR as a cost-effective, holistic approach for managing chronic respiratory conditions. Future studies should explore long-term effects and broader implementation.

Témavezető: Bereczki Timea