Bevezetés: A felnőttkori kötődés, a szorongás és a fájdalom különböző aspektusai a szakirodalom alapján összefüggésben állhatnak egymással. Azonban ezek az összefüggések korábban többnyire krónikus, elhúzódó fájdalommal járó betegségek esetében kerültek vizsgálatra. Célok, hipotézisek: Kutatásom célja a felnőttkori kötődés, a szorongás, illetve a fájdalomészlelés különböző aspektusai közötti összefüggések mélyebb feltárása volt egy potenciálisan akut fájdalmat kiváltó helyzetben, nőgyógyászati beavatkozás során. Módszerek: Az adatfelvétel egy nőgyógyászati rendelőben zajlott, ahol többek között a Kötődési Stílusok Kérdőívet, Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőívet, Fájdalomreziliencia Kérdőívet, Fájdalom Katasztrofizáció Kérdőívet használtuk és vizuális analóg skálák segítségével mértük fel az átélt és elvárt fájdalom mértékét. Az összefüggések vizsgálatára korrelációs elemzéseket alkalmaztunk. Eredmények: Azokra a személyekre, akik nagyobb állapotszorongást éltek át, a bizonytalan kötődés aspektusai nagyobb mértékben voltak jellemzők. A fájdalomreziliencia negatív, a fájdalomkatasztrofizáció pedig pozitív irányú összefüggésben állt a bizonytalan kötődési jellemzőkkel, míg a biztonságos kötődési jellemzők esetében az ellenkező irányú kapcsolatok voltak megfigyelhetők. Emellett a kevésbé biztonságosan kötődő és a magasabb állapotszorongással jellemezhető személyek nagyobb fájdalmat vártak a beavatkozás során. A magasabb szorongás pedig magasabb fájdalomkatasztrofizációval és alacsonyabb mértékű fájdalomrezilienciával járt együtt. Következtetések: Ezek alapján az orvosi beavatkozások során a fájdalom csökkentése érdekében érdemes lehet figyelembe venni az átélt fájdalmat befolyásoló pszichológiai tényezőket.

Témavezető: Dr. Tisljár-Szabó Eszter

Bevezetés: A Rövidített Progressziószorongás Kérdőív a betegség előrehaladásától, kiújulásától, illetve a betegség lehetséges következményeitől való félelem mértékének felmérésére szolgáló eszköz. Jelen vizsgálatban az eredeti, 43 tételes kérdőív rövidített, 12 tételes változatának pszichometriai sajátosságait vizsgáltuk emlőtumorral küzdő betegek körében. Minta: A kutatásban 109 emlőtumorral diagnosztizált személy vett részt, átlagéletkoruk 54 év. A résztvevők a DE KK Sebészeti Klinikáján műtéti beavatkozáson estek át. Módszerek: A kérdőív belső konzisztenciáját normalitás vizsgálattal, Cronbach-alpha mutató meghatározással és item- totál korrelációs elemzés elvégzésével vizsgáltuk meg. A faktorszerkezet megvizsgálásához először feltáró faktoranalízist végeztünk, ezen belül a főkomponens analízis módszerét használtuk, majd elvégeztünk egy megerősítő faktoranalízist. A diszkriminatív validitás teszteléséhez a Spielberger Állapot Szorongás Kérdőívet használtuk fel. Az életkor prediktív hatását a progressziószorongás mértékére lineáris regresszió analízissel vizsgáltuk meg. Eredmények: A 0,87-es Chronbach-alfa mutató és a tételek jó illeszkedése a skála egészébe alátámasztotta a mérőeszköz jó belső megbízhatóságát. A feltáró és megerősítő faktoranalízis eredményei igazolták magyar mintán az eredeti kérdőív 1 faktoros struktúráját (χ²=120,639; p=0,000; Chi-négyzet/df = 2.234; GFI: 0,853; CFI: 0,857; RMSEA: 0,081). A Rövidített Progressziószorongás Kérdőív és a STAI-A kérdőív között a korrelációs együttható nagyon alacsonynak bizonyult (r= -0,005), igazolva azt, hogy a két kérdőív két különböző konstruktumot mér. Nagyon kicsi kapcsolatot találtunk az életkor és a progressziószorongás között (B=0,035), ebben a mintában az életkor nem szignifikáns prediktora a progressziószorongásnak (p=0,685). Következtetés: Az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a 12 itemes Rövidített Progressziószorongás Kérdőív magyar változatának pszichometriai mutatói megfelelőek, a kérdőív megbízható és ígéretes mérőeszköznek bizonyul.

Témavezető: Dr. Fekete Zita és Dr. Illésy Lóránt

Háttér: Egyre több emlődaganattal diagnosztizált beteg éli túl a nagy pszichés megterheléssel járó betegséget. A daganatos betegek jelentős hányada fél a daganat újbóli kialakulásától, vagyis magas szintű progressziószorongást mutatnak. Továbbá több mint felüknél a betegség megállapítását követően kifejezettebb mértékű állapotszorongásra utaló tünetek jelennek meg. Ezen tényezők kapcsolatban állhatnak a gondolkodásukat jellemző metakognitív hiedelmekkel, azon belül is legfőképpen a negatív maladaptív metakognitív hiedelmekkel. A kutatásunk célja az volt, hogy megállapítsuk, hogy a negatív metakognitív hiedelmek, és a progressziószorongás hogyan befolyásolja az állapotszorongás alakulását. Módszer: A kutatásunkban a Debreceni Egyetem KK Sebészeti Klinikáján 109 emlődaganattal operált beteg vett részt posztoperatív negyedik hónapban. Az adatgyűjtést kérdőívcsomaggal végeztük, amelyben a Spielberger Állapot Szorongás kérdőívet (STAI-S); Rövidített Progresszió-szorongás kérdőívet és a Metakogníciók-kérdőívet (MCQ-30) alkalmaztuk. A negatív metakognitív hiedelmek, a progressziószorongás és az állapotszorongás közötti kapcsolatokat Generalizált lineáris modellel, és Mediációs modellel vizsgáltuk meg. Eredmények: A negatív metakognitív hiedelmek és a progressziószorongás között pozitív irányú szignifikáns kapcsolat van. A progressziószorongás és az állapotszorongás között is szignifikáns kapcsolat mutatkozik meg, valamint a negatív metakognitív hiedelmek és az állapotszorongás között is szignifikáns kapcsolat áll fent. Továbbá a progressziószorongás mediálja a negatív metakognitív hiedelmek és az állapotszorongás közötti kapcsolatot, olyan mértékben, hogy a kapcsolat 37,4%-áért a progressziószorongás felelős. Következtetés: A progressziószorongásnak nagy hatása van az állapotszorongás alakulására, így annak szűrésével és kezelésével jelentősen csökkenhetne a betegekben fennálló szorongás szintje. Továbbá a negatív metakognitív hiedelmek átstrukturálása is alacsonyabb szorongás szinthez vezetne emlődaganatosok körében. Fogalmak: emlődaganat, állapotszorongás, progressziószorongás, negatív metakognitív hiedelmek

Témavezető: Dr. Fekete Zita és Dr. Balog Klaudia

Bevezetés: A gyermekkori krónikus betegségek a gyermek személyiségére, pszichés jóllétére, életminőségére és családjára gyakorolt hatása miatt fontos a téma vizsgálata. Célkitűzés: Keresztmetszeti vizsgálatunkban gyulladásos bélbetegséggel (IBD: Crohn-betegség, colitis ulcerosa (CU)) és lisztérzékenységgel élő serdülők betegségspecifikus jellemzőit vizsgáltuk a betegségreprezentáció, az érzelemszabályozás, a perszeveratív kogníciók, és az életminőség összefüggésében és szüleik pszichés jellemzőinek vonatkozásában. Módszer: Vizsgálati mintánkat a DE KK Gyermekgyógyászati Klinikán IBD-vel és cöliákiával kezelt serdülők és szüleik alkották (N=116). A serdülőkkel felvételre került: PRISM-D rajzteszt, Érzések és Én kérdőív, Nem Produktív Gondolatok Kérdőív Gyermekeknek, Haragrumináció Skála, Gyermekkori Életminőség Kérdőív. A szülőkkel kitöltetésre került: Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőív, Önkritikus Rumináció Skála, Haragrumináció Skála, Gyermekkori Életminőség kérdőív szülői változata. Eredmények: A betegségtől való szenvedést, illetve a betegség jelentőségét tekintve nem volt eltérés a csoportok között. Az életminőséget vizsgálva mind az IBD-vel és cöliákiával élő serdülők számára az érzelmek kezelése és az iskolai feladatok teljesítése okozták a főbb nehézségeket. A Crohn-betegek szülei szignifikánsan rosszabbnak ítélték meg gyermekük fizikai állapotát, iskolai teljesítményét, pszichoszociális állapotát és többet aggodalmaskodtak, mint a cöliákiával élő serdülők szülei. A cöliákiával élő serdülők szüleinek kommunikációja szignifikánsan jobb volt a Crohn-betegek szüleinél. Az impulzuskontroll problémák a cöliákiával élő serdülők szüleinél voltak a leggyakoribbak, továbbá szignifikánsan jobbra értékelték a serdülők életminőségét, mint gyermekeik. Főkomponens analízist végezve azt láttuk, hogy a gyermekek életminőségét 3 komponens befolyásolja: a szülő pszichés állapota, a gyermek kognitív érzelemszabályozása, illetve a gyermek betegséggel való megküzdése. Következtetés: Eredményeink alapján fontos lenne a krónikus emésztőrendszeri betegséggel élő gyermekek és szüleik betegségspecifikus pszichés ellátása, különös figyelmet fordítva az adaptív érzelemszabályozási technikák elsajátítására és a rumináció oldására az életminőség javításához és a betegséggel való megküzdés elősegítéséhez.

Témavezető: dr. Kenyhercz Flóra

BEVEZETÉS: Az orvosi beavatkozások felelősségteljes kivitelezését segítheti a hibák, szövődmények fotók formájában történő bemutatása is. Különösen fontos ez a sebészi bemosakodás vonatkozásában az orvostanhallgatók műtéttani oktatása során. Feltételeztük, hogy a hallgatók sebészi bemosakodásának fegyelme és hatékonysága javulhat a bemosakodó helyiségben elhelyezett, elfertőződött szövődményes sebekről készült fotók hatására. MÓDSZEREK: A vizsgálatban 121 orvostanhallgató vett részt a "Műtéttani alapismeretek" tantárgy gyakorlatai során, a 2023/2024. tanév II. félévében. A bemosakodás utolsó fázisát fluoreszceint tartalmazó bemosakodószerrel végezték, majd Hand-in-Scan készülékkel (HandInScan Zrt.) ellenőriztük a bemosakodás hatékonyságát. Az elemzéseket hat csoport esetében, négy-négy alkalommal végeztük, vizsgálva a hibák helyét és arányát a kéz összterületéhez képest. Az eredmény alapján a hallgatókat három kategóriába soroltuk: gyengén, közepesen és jól teljesítők. A 2. és 3. mérés során három csoport esetében (n=63) fertőzött sebekről készült fotókat helyeztünk el a bemosakodó helyiségben. Az utolsó mérés alkalmával a vizuális ingerrel érintett csoportok tagjai kérdőívet is kitöltöttek, amelyben a képek hatását és az egyéni motivációjukat értékelték. EREDMÉNYEK: A 2. és a 3. mérést összehasonlítva a „jól teljesítők” száma szignifikánsan nőtt 24 főről 42 főre, a hibaszázalék szignifikánsan csökkent (11,98±5,12% vs. 4,77±3,06%) a vizuális ingerrel érintett csoportoknál. A kérdőívet kitöltő 63 hallgató 60,3%-a motiválónak találta a képeket, 34,9%-ra nem volt hatással, míg 4,8% zavarónak, figyelemelterelőnek ítélte meg. A résztvevők 100%-a egybehangzóan kiemelte a kézhigiéné fontosságát a fertőzések megelőzése, valamint az orvos és a beteg védelme szempontjából. Az azonnali visszajelzés, a hibás területek láthatóvá tétele ösztönző hatással bírt. A hatékonyság növelése érdekében a résztvevők 44,4%-a a Hand-in-Scan gyakoribb alkalmazását, 36,5%-a további vizuális eszközök használatát javasolta. KÖVETKEZTETÉS: Az elfertőződött sebekről készült fotók használata hatékonyan segítette a bemosakodás oktatását, javította a technikai végrehajtást és erősítette a motivációt. Az egyéni különbségek ellenére a módszer alkalmazása hozzájárulhat a nozokomiális fertőzések megelőzéséhez és a betegbiztonság növeléséhez. A jó tapasztalatokon alapulva a módszer a 2024/2025. tanév I. félévétől bevezetésre került a „Műtéttani alapismeretek” tárgy gyakorlatain.

Témavezető: Dr. Pető Katalin és Dr. Ványolos Erzsébet

Bevezetés: A Sjögren-szindróma egy krónikus autoimmun betegség, amit elsősorban a könny- és nyálmirigyek duzzanata és diszfunkciója jellemez, de ezek mellett változatos szisztémás manifesztációk is kialakulhatnak, melyek szinte bármelyik belső szervet érinthetik. A kórképet jellemzően perimenopausalis korú nőknél diagnosztizálják. Célkitűzés: Hipotézisünk szerint a növekvő internetelérhetőség okozta magasabb betegedukációs szint korábbi megjelenésre ösztönzi a Sjögren-szindrómára jellemző tüneteket észlelő betegeket, ami korábbi diagnózist eredményezhet. Betegek és módszerek: Vizsgálatunkban olyan betegek adatait dolgoztuk fel, akiket a Debreceni Egyetem Klinikai Központ (DE KK) Belklinikáján primer Sjögren szindróma miatt követnek. A retrospektív adatgyűjtéshez az UD-Med rendszer adatbázisát használtuk. Tekintettel arra, hogy Magyarországon a kereskedelmi 3G internetelérés lehetősége 2005-től adott, betegeinket két csoportra osztottuk aszerint, hogy diagnózisuk 2005 előtt (1. csoport) vagy után született (2. csoport). Összesen 132 fő adatait dolgoztuk fel, akik közül 60 beteget 2005 előtt, 72 beteget pedig 2005 után diagnosztizáltak. Az internethasználati szokások, valamint a betegséggel kapcsolatos információkeresési stratégiák feltérképzésére kérdőívet készítettünk, melyet eddig a betegek 21,96%-a töltött ki. Eredmények: Az életkor, amikor a diagnózis megszületett, a 2. csoportban volt szignifikánsan (p<0,05) magasabb (45,4±10,3 vs. 49,3±11,8 év). A kezdeti tünetek közül a kisízületi fájdalom szignifikánsan (p<0,05) gyakoribb volt a 2. csoportban (38,3% vs. 55,6%). A kórlefolyás során az általános tünetek, mint láz, fogyás, éjszakai izzadás gyakoribbak (p<0,001) voltak az 1. csoportban (63,3% vs. 33,3%), a Raynaud-jelenség viszont a 2. csoportban volt gyakoribb (6,7% vs 19,4%, p=0,033), csakúgy, mint a leukopenia (16,7% vs 36,1%, p=0,013), illetve az antimaláriás szer bázisterápiás használata (41,7% vs 72,2%, p<0,001). A 2. csoport betegei között gyakoribb volt az egy hónapon belüli orvoshoz fordulás (9,1% vs 33,3%, p=0,040), de ez nem mutatott szignifikáns összefüggést azzal, hogy a beteg ténylegesen keres-e információkat a világhálón betegségével kapcsolatban. Diszkusszió: Az, hogy a 2. csoport betegei évekkel idősebben jutottak korrekt diagnózishoz, arra utalhat, hogy az internetes keresés nem mindig eredményez valódi segítséget. Eredményeink alapján maga a Sjögren-szindróma kórlefolyása is mutat változásokat az elmúlt 20 év során.

Témavezető: dr. Szántó Antónia

Bevezetés: Az előzményi császármetszést követő hüvelyi szülés (TOLAC) speciális szülészeti megközelítést igényel az emelkedett anyai és magzati kockázat miatt. Célkitűzés: Annak meghatározása, hogyan befolyásolja a TOLAC sikerességét és az egyes szövődmények jelentkezését a VBAC (vaginal birth after cesarean) score, a szülés megindulásának módja (spontán vagy indukált) és a szülésindukció módszere. Módszerek: A DE KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 2020. május és 2022. december között zajlott TOLAC szülések adatait dolgoztuk fel retrospektíven. Eredmények: A vizsgált 1057 TOLAC szülés 69,2%-a (n=731) spontán indult meg, 30,8%-a (n=326) művileg került megindításra. A szülésindukciók 66,3%-ában ballonos méhszájérlelést, 33,4%-ában burokrepesztést+oxitocin infúziót (Br-OI) alkalmaztak. Sikeres hüvelyi szülés (VBAC) 758 esetben (71,7%), császármetszés 297 (28,3%) esetben történt. Szülésindukció esetén (39,6% vs. 23% spontán megindulás, p<0,001), továbbá ballonos indukció alkalmazásakor (48,1% vs. 22,7% Br-OI módszernél, p<0,001) szignifikánsan több császármetszésre került sor. Szövődmény ritkán jelentkezett: hegszétválás 12 (1,1%), vacuum extractio 49 (4,6%), III. fokú gátruptura 8 (0,8%) esetben. Ezek előfordulása nem függött a szülés megindulásának módjától vagy a szülésindukció módszerétől, bár a ballonos indukció gyakoribb hegszétválási tendenciát mutatott (2,8% vs. 0% Br-OI, p=0,078). A sikeres VBAC csoportban az átlagos VBAC score szignifikánsan magasabb (76,2% vs. 68,8%, p<0,001; n=517), a születési súly pedig alacsonyabb (3336g vs. 3441g, p=0,002) volt. Emelkedő VBAC score küszöbértékeket vizsgálva 65% határéték felett vált szignifikánssá a sikeres VBAC esélye az összes szülés (odds ratio, OR 2,13, 95% C.I. 1,38-3,27, p<0,001) és a spontán indult szülések között (OR 2,62, 95% C.I. 1,44-4,74, p<0,001); az indukált szülések körében ezt 70% VBAC score-nál találtuk (OR 2,09, 95% C.I. 1,16-3,75, p=0,013). A hegszétválás, vacuum extractio és III. fokú gátruptura vonatkozásában csak a hegszétválás csoportban találtunk eltérő (alacsonyabb) születési súlyt (3027g vs. 3369g, p=0,02), a VBAC score vonatkozásában pedig nem volt különbség. A vacuum extractio és a III. fokú gátruptura egymással nem mutatott korrelációt. Összefoglalás: TOLAC szülések esetében a VBAC score hasznos eszköz a sikeres VBAC, de nem segítség az egyes szövődmények előrejelzésében. Más-más határértékek alkalmazása jön szóba szülésindukció és annak egyes alcsoportjainak tervezése esetén.

Témavezető: Dr. Kovács Kristóf és Dr. Deli Tamás

Bevezetés: A járvány kontrolláló intézkedések hatására bevezetésre került az e-receptek egyszerűsített kiváltási módja, melynek célja az orvos és beteg találkozások számának csökkentése volt. A személyes kontaktus megszűnése, azonban növelheti a gyógyszer fogyasztási adherencia csökkenésének rizikóját. Vizsgálati célkitűzésként szerepelt a 2019 és 2020 év gyógyszerkiváltási adatait felhasználva a hipertónia és a cukorbetegség kezelésére alkalmazott antihipertenzív és antidiabetikumok kiváltási arányának negyedévenkénti elemzése. Módszerek: A vizsgált három negyedévre (Q2, Q3 és Q4) vonatkozó, háziorvosi szinten aggregált adatokat a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő bocsájtotta rendelkezésünkre. A vizsgált ATC kódok az alábbiak voltak: antihipertenzív szerek: C02, antidiabetikumok: A10A, A10B[B,C,F,X01]. A negyedévenkénti nyers kiváltási gyakoriságok meghatározását követően a negyedévek között bekövetkező változásokat standardizált (a páciensek életkorára, nemére és közgyógy-ellátottságára korrigált) rizikóhányadosok (RH) és a hozzájuk tartozó 95%-os megbízhatósági tartományok (95%MT) segítségével jellemeztük. Eredmények: 2019 vizsgált negyedéveiben a háziorvosok által felírt antihipertenzív szerek kétharmadát váltották ki a páciensek (Q2: 60,99%, Q3:60,77%, Q4:60,99%). Hasonló arányokat lehetett látni 2020-ban is: Q2: 62,13%, Q3: 62,22% és Q4: 60,41%. Az antidiabetikumok esetében a nyers kiváltási arányok 64% és 67% között variálódtak (2019-Q2: 65,88%, 2020-Q2: 65,81%, 2019-Q3: 67,20%, 2020-Q3: 66,35%, 2019-Q4: 67,86%, 2020-Q4: 64,03%). A korrigált rizikóhányadosok az antihipertenzív szerek kiváltási arányának emelkedését jelezték a második (RH: 100,84%; 95%MT: 100,55%-101,14%) és harmadik negyedévben (RH: 101,30%; 95%MT: 101,01%-101,60%), ugyanakkor a negyedik negyedévben kismértékű csökkenést (RH: 97,97%; 95%MT: 97,69%-98,25%) lehetett látni. Hasonló tendencia volt megfigyelhető az antidiabetikumok standardizált kiváltási arányának alakulása esetében is (RH(Q2): 100,41%; 95%MT: 100,12%-100,70%, RH(Q3): 101,12%; 95%MT: 100,83%-101,41% és RH(Q4): 98,51%; 95%MT: 98,23%-98,79%). Következtetés: Vizsgálati eredményeink alapján azt tapasztaltuk, hogy a gyógyszer kiváltási arányok nem változtak jelentős mértékben a vizsgált negyedévek között. Az e-receptek egyszerűsített kiváltási módja a COVID-19 lezárások alatt nem gyakorolt jelentős negatív hatást a páciensek gyógyszerkiváltási adherenciájára.

Témavezető: Dr. Vincze Ferenc

Bevezetés: A szívelégtelenségben (SZE) szenvedő betegek gondozásában a klinikai inercia, a szuboptimális terápiaadherencia egyik fontos, modifikálható oka a betegek SZE-vel kapcsolatos ismereteinek hiánya. Mindezek tükrében az Európai Kardiológus Társaság 2021-es SZE Irányelvének kulcsfontosságú részét képezi a betegoktatás, többek között az öngondoskodás elemeinek-, a sürgősségi állapotok felismerésével kapcsolatos ismeretek tanítása. Célkitűzés: Az Intézetünkben folytatott komplex SZE-betegoktatási program hatásának felmérése az SZE-vel és öngondoskodással kapcsolatos ismeretekre, illetve azok tartós fennmaradására vonatkozóan. Módszer: Intézetünk SZE Részlegén 2023.06.01-2024.07.01. között SZE-tünetegyüttes miatt hospitalizált betegek körében strukturált betegoktatási programot folytattunk. A betegek és hozzátartozóik egy interaktív előadáson vettek részt azzal a céllal, hogy elsajátítsák az SZE fő jellemzőivel, az öngondoskodással, a sürgősségi állapotok felismerésével kapcsolatos ismereteket. A betegek ismereteit egy 11 kérdésből álló, egyszerűválasztásos kérdőívvel mértük fel az oktatás előtt és közvetlenül az oktatás után, majd ezt követően 3 hónap elteltével. Eredmények: Vizsgálatunkban a betegoktatási programban részt vevő első 90-, konszekutív beteg adatait elemeztük (férfi: 77%, életkor: 56 [46-64] év, SZE miatt korábbi hospitalizáció: 45%). Az oktatás hatására a betegek ismeretei szignifikánsan javultak a kérdőívek összpontszámai alapján (9 [8–10] vs. 11 [11-11] pont, p<0,001; oktatás előtt vs. után). A 3 hónapos utánkövetéskor (9 [8–10] vs. 11 [10–11] pont; oktatás előtt vs. után 3 hónappal) végzett felmérések eredményei az ismeretek tartós fennmaradását igazolták (p<0,001). Az öngondoskodással kapcsolatos napi teendők (vérnyomás-, pulzus-, testsúlymérés, a folyadékbevitelre való odafigyelés) gyakorlása önbevallás alapján a betegoktatási program hatására szintén szignifikánsan (p<0,001) javult. Következtetés: Eredményeink alapján az SZE-vel foglalkozó szakasszisztens bevonásával végzett strukturált betegoktatási program javítja a betegek SZE-vel és öngondoskodással kapcsolatos ismereteit, melyek az utánkövetés alapján tartósnak bizonyultak. Továbbá az öngondoskodással kapcsolatos napi teendők gyakorlása is pozitív irányú változást mutatott. Mindezek a betegoktatás kiemelt jelentőségére hívják fel a figyelmet.

Témavezető: Dr. Muk Balázs PhD és Dr. Borbély Attila PhD

Bevezetés: Az emlőtumorral diagnosztizált személyek száma évről évre növekszik és a betegség következményei igen súlyosak lehetnek. Számos vizsgálat foglalkozik a tumoros megbetegedések kialakulásának biológiai okaival, azonban a háttérben húzódó pszichológiai okok hosszú távú hatásai kevésbé ismertek. A betegség megjelenésében szerepet játszó mentális kockázati tényezők feltárása nem csak a prevencióban, hanem a személyre szabott kezelés, valamint pszichológiai támogatás tervezésében is segítséget jelenthet. Célkitűzés: Jelen kutatás fókuszában a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sebészeti Klinikáján emlőtumorral operált betegek gyermekkori ártalmas élményeinek előfordulási gyakorisága, halmozódása áll. Emellett vizsgálatunk a korai ártalmas élmények, valamint az állapot szorongás közötti kapcsolat feltárását célozza. Módszer: Kutatásunkban 109, 18-70 év közötti emlőtumorral operált beteg vett részt, posztoperatív negyedik hónapban. Az adatgyűjtést kérdőívcsomaggal végeztük, amelyben az Ártalmas Gyermekkori Élmények Kérdőív (ACE kérdőív), valamint a Spielberger-féle Állapot-és Vonásszorongás Kérdőív STAI-S skálája került felvételre. Eredmények: A vizsgálatban résztvevő betegek több, mint fele számolt be legalább 1 ártalmas élmény elszenvedéséről gyermekkorban. A korai ártalmas élmények halmozódását tekintve, a vizsgált személyek 68,42%-a legalább 2 típusú ártalmat tapasztalt meg 18 éves kora előtt. A leggyakrabban előforduló ártalomtípusnak a szerhasználó családtaggal való együttélés mutatkozott. Az ártalmas gyermekkori élmények és az állapot szorongás közötti kapcsolat tekintetében pedig egy gyenge-mérsékelt pozitív kapcsolat áll fent a kapott adatok alapján (R=0,281). Következtetés: Kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy az ártalmas gyermekkori élmények előfordulási gyakorisága kiemelkedően magas az emlőtumorral operált betegek körében. Eredményeink felhívják a figyelmet a korai ártalmas élmények és a későbbi emlőtumor kialakulása közötti kapcsolat feltárásának fontosságára, illetve a betegség hátterében húzódó pszichológiai tényezők jelentőségére. Az emlőtumor megelőzése, valamint gyógyítása szempontjából jelentős figyelmet kellene fordítani ezen ártalmak felmérésére és kezelésére. Kulcsszavak: ártalmas gyermekkori élmények, emlőtumor, állapot szorongás

Témavezető: Dr. Kovács-Tóth Beáta és Dr. Kósa Csaba

Bevezetés: A szomatoform disszociáció olyan mentális jelenség, mely során a testi tapasztalások és funkciók integrációjának hiánya nyilvánul meg tünetekben. Ezen tüneteket gyakran a gyakorlatban sem ismerik fel, ahogyan a háttérben húzódó etiológiai tényezők is rejtve maradhatnak. Így vizsgálata a szomatoform disszociatív tünetek felismeréséhez és az adekvát kezeléshez egyaránt hozzájárulhat. Célkitűzés: A kutatás célja a szomatoform disszociációra való hajlam gyakoriságának és jellemzőinek felmérése pszichiátriai mintán, valamint a jelenség kapcsolatának vizsgálata a pszichoform disszociációra való hajlammal, a gyermekkori ártalmas élményekkel és a testi tünet distresszel. Módszer: Mintánkat 72 fő (átlagéletkor: 36.5 ±13,42 év), a DE KK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának betegei alkották. A résztvevők előre megadott kritériumok szerint lettek beválogatva. A demográfiai kérdéseken túl a szomatoform disszociációra (SDQ-20) és a disszociatív élményekre való hajlamot (DES), a gyermekkori ártalmas élményeket (ACE), illetve a testi tünet distresszt (PHQ-15) vizsgáltuk. Emellett a jelenlegi diagnózisok, az ellátásba kerülések ideje, száma és a szedett gyógyszerek is felvételre kerültek. Eredmények: A mintában a szomatoform disszociációra való hajlam prevalenciája 23,6%, míg a pszichoform disszociációé 37,5% volt. A minta 16,7%-ánál a pszichoform és a szomatoform disszociációra való hajlam együttesen teljesült. Az érintettek leggyakoribb szomatoform disszociatív tünetei: alvás nehézsége, nappal mégis aktív jelenlét; test/testrész zsibbadása; nehezített beszéd és nyelés. A minta 27.8%-ánál közepes, 37.5%-ánál magas szintű testi tünet distresszt mértünk. A résztvevők 20,8%-a nem számolt be egyetlen ACE-ról sem, 13,9% egy, 15,3% kettő és 5,6% három ACE-ról, míg 44,4% négy vagy többről számolt be. Az ACE összpontszáma a pszichoform disszociatív hajlammal jelentős szignifikáns kapcsolatot, míg a szomatoform disszociatív hajlammal gyenge szignifikáns kapcsolatot mutatott. Az SDQ-20 és DES, valamint az SDQ-20 és PHQ-15 közötti együttjárás pedig jelentősen szignifikánsnak bizonyult. Következtetés: A szomatoform disszociatív hajlam prevalenciája figyelemfelhívó pszichiátriai mintánkban. A nagymértékű ártalmas gyermekkori élmények, és pozitív együttjárása a disszociációval rámutat az esetleges traumaháttér feltárásának és kezelésének fontosságára. Továbbá a gyakori szomatoform disszociatív tünetek felismerése a diagnosztikai folyamatban is segítséget nyújthat.

Témavezető: Dr. Molnár Judit és Kovács Bianka Dorottya