Az utóbbi időben, a közforgalmú gyógyszertárakban előtérbe került a nisztatin tartalmú magisztrális készítmények alkalmazása, a szájüregi fertőzések kezelésében. A nisztatin egy polién típusú gombaellenes hatóanyag, amely hatását azáltal fejti ki, hogy kötődik az ergoszterinhez, ezáltal pórust képezve a gombasejt membránján, így annak pusztulását okozva. A molekulának rossz a vízoldékonysága és biohasznosulása, melyet a széles körben alkalmazott segédanyagokkal, a ciklodextrinekkel lehet javítani. Jelenleg a gyógyszertárban a nisztatin tartalmú készítmények ecsetelő formájában találhatóak meg, melyek alkalmazása nem a legkényelmesebb a betegek számára. A bukkális tapaszok az innovatív gyógyszerformák csoportjába tartozó vékony polimer filmek, melyek alkalmazása kényelmes, a hatóanyag kioldódása ezzel együtt a gyógyszer hatása pedig gyors. Ezekkel növelhető a beteg compliance, a kezelés sikeressége. Kutatómunkánk során célul tűztük ki a nisztatin oldékonyságának, valamint biológiai hasznosulásának növelését hidroxi-propil-béta-ciklodextrinnel (HPBCD). A zárványkomplexek fizikokémiai tulajdonságainak jellemzését, bukkális filmek formulálását és azok tulajdonságainak vizsgálatát. A megfelelő összetételű zárványkomplex arányait fázisoldékonyság vizsgálattal határoztuk meg. A formulált komplexeket méreteloszlásuk és zéta-potenciáljuk alapján jellemeztük, morfológiájukat pedig pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) vizsgáltuk. A bukkális tapaszokat oldószer elpárologtatásos módszerrel állítottuk elő, a formulált filmeket pedig fizikai és mechanikai tulajdonságaik alapján jellemeztük. Összességében elmondható, hogy sikeresen növeltük a nisztatin vízoldékonyságát ciklodextrin alkalmazásával. A formulált zárványkomplexek hidrodinamikus átmérője 449,06±6,75 nm, eloszlásuk monodiszperz, zéta-potenciálja pedig -25,13±1,42 mV. Mindezek mellett, sikeresen formuláltunk polimer alapú bukkális tapaszokat. A komplexek inkorporálása a bukkális tapaszokba nem befolyásolja azok tömegét és vastagságát, azonban a hatóanyag tartalmú filmek szakítószilárdsága szignifikánsan nő, még rugalmassága csökken.

Témavezető: Dr. Rusznyák Ágnes

Vaginal gels are widely used for the treatment of local vaginal infections, contraception, and the symptoms of menopause. Hormone-replacement therapy can be an efficient method for the treatment of the menopausal symptoms and the local application of low-dose estrogen hormones in the vagina improves the safety of the therapy. Our aim is to test an estriol hormone-containing vaginal gel, which contains estriol in a hydroxypropyl-betacyclodextrin (HPBCD) complex. Estrogens are insoluble in water, however their complexation with HPBCD improves its water solubility and bioavailability in the vaginal environment. HPBCD is a widely used cyclic oligosaccharide, improves the solubility of poorly-soluble drugs, considered to be safe and non-toxic but the vaginal application of this excipient has not been studied yet. The work aims at the testing of the vaginal gel on HaCat keratinocyte cell line and SkinEthicTM HVE / Human Vaginal Epithelium model for biocompatibility and toxicity studies. MTT and LDH tests are used for the determination of the toxicity of the gel and its components on the cell line and the vaginal model. The Human Vaginal Epithelium model is also used for the determination of the permeated amount of estriol through the epithelial cell layers. The effect of the HPBCD-complex on the cell proliferation will be examined by a wound-healing assay, which may provide new information about the tissue regenerative effects of the complex. The study will help to obtain new data about the safety and efficacy of the vaginal application of HPBCD and its estrogen complex. Discussion: Based on the results, E3-gel demonstrated no cytotoxicity while promoting HaCaT cell adhesion and metabolic activity. This suggests that E3-HPBCD-gel may be a promising agent for the treatment of menopausal conditions of the vaginal wall.

Témavezető: Dr. Ferenc Fenyvesi

Background: Since infectious diseases are a global health issue and their treatment with antibiotics is paramount. Like any other medication, antibiotics can cause Adverse Drug Reactions (ADR). EudraVigilance database collects, manages and analyzes suspected ADRs. Aims: The aim of the research is to provide an up-to-date retrospective analysis on reported skin drug allergic reactions that occurred after the administration of antibacterial drugs. Furthermore, determining the frequency and strength of association between skin drug allergic reactions and each antibiotic agent. Finally, ascertaining the capability of pharmacological subgroups that cause cutaneous allergic drug reactions. Methods: ADR from the EudraVigilance restricted database related to Active Pharmaceutical Ingredients from the J01 category of the Anatomical Therapeutic Chemical classification were retrospectively analyzed from 1st of January 2013 to 31st December 2022. MedDRA and Dermnet were used to filter out key terms related to skin drug allergic reactions and Microsoft excel was used to provide descriptive statistics. Strength of associations were determined using Reporting Odds Ratio (ROR) with its 95% Confidence Interval (CI) and p-value. Results: We obtained 170 APIs from 21 pharmacological subgroups, 339137 Individual Case Safety Reports, 995325 Reaction list PTs and from this 30783 were related to skin drug allergy accounting for 3.09%. 88.25% of reports were spontaneous, 55.36% were from the EEA region, 99.997% were from healthcare professionals and 45.71% were from the 18-64 age group. 57.56% of cases were from females and 2019 had the highest number of reports with 12.28% related to allergy. Penicillins were found to have the highest number of cases related to allergy with 27.87% and Quinolones were found to have the strongest association to skin drug allergic reactions with a ROR = 4.95, 95% CI [4.54, 5.36] p<0.0001 and Tetracycline with the weakest with ROR = 0.5, 95% CI [0.43, 0.57] p<0.0001. Other medically important was the most significant seriousness criteria with 47% of cases and Recovered/Resolved was the most significant outcome with 37%. Urticaria was the most frequent skin drug allergic reaction with 49.57% of total cases. Conclusion: We found Quinolones to have the strongest association and Tetracycline to have the weakest association and found women to be more prone to skin drug allergic reactions compared to men.

Témavezető: Dr. Horvath Laszlo

Bevezetés: Az új típusú orálisan szedhető véralvádás-gátlók (NOAC) nagyon gyorsan elterjedtek, megfelelő hatékonyságuknak és kényelmes használatuknak köszönhetően. A NOAC-ok közé a direkt thrombin gátlók és a X-es koagulációs faktor gátlók tartoznak. Míg a thrombin gátlók egyértelműen azonosíthatóak a véralvadási idő nyúlását okozó hatásuk miatt, a X-es faktor gátló gyógyszerek hatékonysága ilyen hagyományos véralvadási tesztekkel nem mutatható ki. Ennek jelentősége akut agyi érkatasztrófa esetén óriási: a X-es faktort valóban szedő betegek esetében a trombolízis nem végezhető. Módszerek: A X-es faktor aktivitásának meghatározására egy több lépéses, kinetikus, kromogén mérési módszert alkalmaztunk. Első lépésben a X-es faktor aktivációja történik Russell vipera mérgével, melyet a kromogén szubsztrát hasítása és az abból felszabaduló nitroanilin mérése követ. A módszer beállítása után teszteltük betegek X-es faktor gátló gyógykezelésének hatékonyságát. Eredmények: Először a módszer alkalmazhatóságát a gyógyszerként használt molekulák biokémiai hatékonyságával jellemeztük. Az IC50 érték rivaroxaban esetén 1,3±0,4 nM-nak (n=4, átlag±SEM), Betrixaban esetében 1,6±0,3 nM- nak (n=9, adatok: átlag±SEM) adódott. Ez az érték hasonló volt szérum- és plazma minták esetén is (a mérést mindkét fajta mintából el lehet végezni). A X-es faktor gátló gyógyszerrel kezelt betegek esetén módszerünkkel plazmából a biokémiai aktivitás nagyjából 90%-os csökkenését mértük (0,03±0,006, n=12) a kezeletlen egyénekkel összehasonlítva (0,24±0,06, n=7, p<0,01) 4-szeres hígításon. A módszer hatékonynak bizonyult a 24 órán belüli gyógyszerhatás vizsgálatára is. Következtetések: Kifejlesztettünk és validáltunk egy olyan módszert, amely a X-es véralvadási faktor aktivitásának mérése által lehetővé teszi a FX-gátló gyógyszert szedő betegek azonosítását és kezelésük optimalizálását. Ezzel lehetővé válik a betegek személyre szabott terápiájának megvalósítása, továbbá a kezelési előírások nem megfelelő betartásával küzdő betegek azonosítása. Végül, a módszer az első megoldást jelenti a X-es faktor gátlása alatt álló betegek thrombolitikus terápia előtti azonosítására.

Témavezető: Prof. Dr. Tóth Attila

Introduction: Multiparticulate dosage forms are gaining much favor over single-unit dosage forms because of their potential benefits like predictable gastric emptying, no risk of dose dumping, flexible release patterns, increased bioavailability, less irritation of the gastrointestinal tract, better flow properties, less friable dosage form, narrow particle size distribution, ease of coating [1]. The main advantage of extrusion-spheronisation over other techniques includes ability to incorporate higher levels of active components without producing excessively larger particles, two or more active agents can be easily combined in any ratio in the same unit [2]. Objectives: The aim of this research is to determine optimal parameters of the extruder, namely, the screw rotation speed, liquid addition rate and powder feeding rate, to determine independent process parameters of the spheroniser, to measure loss-on-drying values, particle size distribution, morphology of extrudates. Methods: The required machines for production of pellets are twin-screw extruder, spheroniser, liquid pump, cooling system. Moisture content of the extrudates were measured using loss-on-drying method. For additional experiments particle- size distribution machine and scanning electron microscopy were used. Extrudates were produced by using the mixture of cellulosum microcrystallinum, maydis amylum, lactosum monohydricum and 10% povidonum solution. Conclusion: During the production of extrudates controlling a moisture content of the product is a crucial part. Too soft exrtrudates cause aggregation during the spheronisation process. In order to obtain higher control of liquid addition more precise pump has to be used. Using the cooling system the fixed temperature is obtained, otherwise increased heat production leads to softening of extrudates. References: [1] A. Dukic´-Ott, M. Thommes, J.P. Remon, P. Kleinebudde, C. Vervaet. Production of pellets via extrusion–spheronisation without the incorporation of microcrystalline cellulose: A critical review. European Journal of Pharmaceutics and Biopharmaceutics, (2009) 38-46. [2] Sagar Muley, Tanaji Nandgude, Sushilkumar Poddar. Extrusion-spheronization apromising pelletization technique: In-depth review. Asian Journal of Pharmaceutical Sciences, (2016) 684-699.

Témavezető: Dr. Gábor Vasvári

A dermális felhasználásra szánt gyógyszerforma típusának megválasztása kulcsfontosságú a terápia sikeressége szempontjából, mivel közvetlen hatást gyakorol a hatóanyag felszívódására, biohasznosulására és végső soron a terápiás hatékonyságra. A bőr - mint gyógyszerek felvételére szolgáló szerv - sajátos fiziológiai és anatómiai tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek meghatározzák a különböző formulációk hatékonyságát. A megfelelő dermális gyógyszerforma kiválasztása nemcsak a hatékonyságot, hanem a betegek komfortérzetét, terápiás együttműködését (beteg compliance) és a kezelési költségeket is befolyásolja, így az optimális formulációk megtervezése elengedhetetlen a sikeres kezeléshez. A bemutatni kívánt kutatómunka célja diklofenák-nátriumot tartalmazó különböző dermális gyógyszerformák (gél, krém és hab) összehasonlítása volt a hatóanyag felszabadulásának, biohasznosulásának, toxicitásának és gyulladáscsökkentő hatásának szempontjából. A három különböző formuláció textúraanalízisen esett át, amely lehetővé tette a hatóanyag biohasznosulásának előrejelzését. A hatóanyag felszabadulását és a membránon keresztüli penetrációját Franz-diffúziós cella és UV-VIS spektrofotométer segítségével mértük. A biokompatibilitás értékelésére citotoxicitási teszteket végeztünk 3-[4,5-dimethylthiazol-2-yl]-2,5-diphenyltetrazolium-bromid (MTT) festékkel, humán keratinocita (HaCaT) sejtvonalon. Az in vitro gyulladáscsökkentő hatást HaCaT sejtvonalon végzett humán TNF-α és IL-1β ELISA tesztekkel mértük. A Franz-diffúziós cellával végzett hatóanyag-felszabadulás és penetrációs vizsgálatok szerint a hab formuláció rendelkezett a legkedvezőbb penetrációs profillal, amit a krém és a gél követett. A citotoxicitási tesztek során az MTT módszerrel bizonyítottuk, hogy a formulált hab, a krém és a gél biokompatibilitása egyaránt megfelelő, azonban a krém és a gél esetében nagyobb mértékű sejtéletképesség-csökkenést figyelhetünk meg, melyet feltehetően az alkalmazott segédanyagok okoztak. A habbal történő kezelés eredményezte a legnagyobb mértékű gyulladáscsökkentést, a krém és a gél hatása között szignifikáns különbség nem volt detektálható. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a diklofenák-nátriumot tartalmazó hab formuláció a legelőnyösebb a hatóanyag felszabadulás, biohasznosulás, toxicitás és gyulladáscsökkentő hatás szempontjából.

Témavezető: Dr. Józsa Liza

Napjainkban az RNS-alapú terápiák egyre jelentősebb szerepet töltenek be a különböző betegségek kezelésében. Az siRNS egy 21-25 bázispárból álló, duplaszálú molekula, mely a géncsendesítésben játszik szerepet azáltal, hogy degradálja az mRNS-t. Az mRNS több száz vagy ezer bázisból álló egyszálú molekula, melyről a kódolt fehérje íródik át, expresszálódik. Az RNS molekulák nagy molekulaméretüknek és polianionos jellegüknek köszönhetően nehezen juttathatóak be a sejtekbe. Ezen probléma kiküszöbölésére számos hordozórendszer áll rendelkezésre, amelyek között gyakran találhatók liposzóma vagy polimer alapú szállító rendszerek. A ciklodextrinek széles körben alkalmazott segédanyagok a lipofil molekulák oldhatóságának és biohasznosulásának növelésére, míg egyes polimer származékaik alkalmasak lehetnek makromolekulák, így az RNS molekulák szállítására is. Kutatómunkánk során célul tűztük ki egy pozitívan töltött ciklodextrin polimer, valamint a polietilén-imin siRNS és mRNS hordozóképességének vizsgálatát, összehasonlítását. A formulált poliplexek fizikokémiai tulajdonságainak, celluláris internalizációjának, valamint a géncsendesítésre vagy fehérje expreszsióra gyakorolt hatásuk vizsgálatát. Az alkalmazott polimerek citotoxicitását MTT módszerrel vizsgáltuk HeLa méhnyak epitél sejteken. A különböző nitrogén/foszfát (NP) arányban formulált poliplexeket méreteloszlásuk és zéta-potenciáljuk alapján karakterizáltuk. A polimer és az RNS molekulák közötti kölcsönhatást gélelektroforézissel is jellemeztük. A hordozórendszerek celluláris internalizációját és intracelluláris hatásait fluoreszcens mikroszkópiával és áramlási citometriával vizsgáltuk. Összességében elmondható, hogy a ciklodextrin polimer alacsonyabb citotoxicitást mutat, mint a polietilén-imin. Mindkét polimer képes megkötni mind az siRNS-t, mind az mRNS-t, azonban a különböző polimerrel formulált poliplexek eltérő celluláris internalizációt mutatnak. A ciklodextrin polimer alapú hordozórendszerek képesek befolyásolni a fehérjék expresszióját, azonban a polietilén-iminnel formulált poliplexek nagyobb hatékonyságot mutatnak.

Témavezető: Dr. Rusznyák Ágnes

Az orvosi zsálya (Salvia officinalis) évezredek óta ismert gyógyhatású növény, amelyet már az ókori civilizációk is használtak. Kiemelkedő hatóanyaga a karnozol, egy polifenolos diterpén, amely erős gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatással bír, azonban vízoldékonysága rendkívül csekély, ami korlátozza hatékonyságát a hagyományos készítményekben. Ennek a problémának a megoldására elsődleges célunk önemulgeálódó rendszerek formulálása volt, ezzel javítva a karnozol oldhatóságát, stabilitását és biológiai hozzáférhetőségét. A fizikai jellemzők elemzése alapján az önemulgeáló rendszereink cseppmérete 50-320 nm közé esett, alacsony polidiszperzitási index értékekkel és magas zéta-potenciállal rendelkeztek, biztosítva ezzel a stabilitást és a hatóanyag hatékony szállítását. Gyógyszerformaként krémeket és géleket formuláltunk penetrációt elősegítő felületaktív anyagok és gélképző anyagok felhasználásával. A különböző gyógyszerformák textúraanalízisen estek át, melynek eredményei előre jelezhetik a hatóanyag biohasznosulásának mértékét. A hatóanyag felszabadulását és membránon keresztüli penetrációját Franz-diffúziós cella és UV-VIS spektrofotométer segítségével mértük. A biokompatibilitás ellenőrzésére 3-[4,5-dimethylthiazol-2-yl]-2,5-diphenyltetrazolium-bromid (MTT) festékkel végeztünk citotoxicitási teszteket humán keratinocita (HaCaT) sejtvonalon. Az in vitro antioxidáns kapacitást 2,2-difenil-1-pikrilhidrazil (DPPH) módszerrel mértük, míg a gyulladáscsökkentő hatást a HaCaT sejtvonalon végzett humán TNF-α és IL-1β ELISA teszttel vizsgáltuk. A végzett kísérletek eredményei alapján megállapítható, hogy az önemulgeáló rendszer-tartalmú krémmel akár 80%-os karnozol-felszabadulás is elérhető, amely felülmúlta a gélekét. Az MTT teszt szerint készítményeink nem okoznak jelentős csökkenést a sejtek életképességében, biokompatibilitásuk megfelelő. Az antioxidáns és gyulladáscsökkentő vizsgálatok során a formulációk erős aktivitást mutattak, ahol a krémek hatékonysága szintén felülmúlta a gélekét. A kutatás eredményei ígéretesek a helyi alkalmazású zsálya formulációk fejlesztése szempontjából, de további vizsgálatokra van szükség a hosszú távú hatékonyság és a klinikai biztonságosság értékeléséhez. Támogatás: A kutatómunka a 2022-1.2.2-TÉT-IPARI-UZ-2022-00006 azonosítójú, „Bilaterális K+F együttműködés különböző növényi hatóanyagtartalmú prototípus fejlesztésre és javaslat ipari léptéknövelésre” pályázat keretein belül valósult meg.

Témavezető: Dr Józsa Liza