Bevezetés: A darts sport specifikus, esetlegesen aszimmetrikus terhelést okozhat. Az ízületek mozgástartománya, a specifikus pozícióból adódóan, aszimmetrikus eltérést mutathat, ami hosszútávon mozgásszervi elváltozásokat is okozhat. Az izmok flexibilitása a két oldalon eltérhet egymástól a dobó pozíció megtartása és a koncentráció okozta stressz hatására. Célok, hipotézisek: Feltételeztük, hogy a tesztek, a fiziológiás értékekhez képest, eltérést mutatnak a játékosaink körében a testtartás, a két testfél szimmetriája, a mobilitás és a stressz szint tekintetében, amelyeket célunk volt pozitívan befolyásolni egy komplex torna program segítségével. Módszerek: Beválogatáskor 18-30 év közötti férfi darts játékosokat kerestünk, akik vállalták a beleegyező nyilatkozat aláírását. Összesen 9 férfi (átlag életkor 25,3±2,65 év (min 22; max 30) sportolót sikerült felmérnünk. A testtartást és az aszimmetriát objektív tesztekkel mértük: Delmas index, SIAS-SIPS-acromion szimmetria, OWD és Ujj-talaj távolság, Schober I-II, Szfinx és Kobra, Törzs lateral flexió és rotatio, mellkas-kitérés vizsgálata. Az izmok flexibilitását Bimalleoláris, 90-90 knee extension, Straight Leg Raise és Apley’s Scratch tesztekkel mértük fel. A szubjektív panaszok és a stressz mérésére kérdőívet, validált tesztet és VAS skálát használtunk és felmértük a dobások szórását. Tornaprogramunk 10 héten át heti 1 alkalommal 45-60 percen át tartott, célzott légző, izom erősítő és autostretching gyakorlatokat tartalmazott. Eredmények: A tesztek többsége tekintetében szignifikáns változást tapasztaltunk: SIAS-SIPS-acromion (p≤0,01), OWD (p≤0,01), Ujj-talaj távolság (p≤0,05), Schober I (p≤0,01), Schober II (p≤0,001), Szfinx (p≤0,01), Kobra (p≤0,001), Törzs lateral flexio (p≤0,05 és 0,001) és rotatio (p≤0,01 és 0,001), mellkas-kitérés (p≤0,01), Bimalleoláris ((p≤0,01), 90-90 knee (p≤0,01), Straight Leg Raise (p≤0,05 és 0,01), Apley’s Scratch (p≤0,05). A szórás és stressz teszt pozitív de nem szignifikáns javulást mutatott. A Delmas index eredménye kissé ellentmondásos. Összefoglalás: Eredményeink változatos képet mutattak, de feltételezhető, hogy a darts okozhat testtartásbeli és flexibilitásbeli eltérést. A tornaprogram többnyire pozitívan befolyásolta a sportolók állapotát, ezért értékesnek látjuk, bemelegítő és levezető, légző- és nyújtó hatású gyakorlatok beépítését az edzésekbe, ugyanakkor az esetszám növelését és további méréseket látunk szükségesnek a probléma mélyebb megismerése érdekében.

Témavezető: Dr. Csepregi Éva

Bevezetés: A core tréning hatásait a szervezetre 1980-as évek óta vizsgálják és bizonyított, hogy az átlagembernél csökkenti a derékfájdalmat és a mindennapi tevékenységek teljesítésében is segít. A labdarúgásban a győzelem érdekében az edzők egyik legfontosabb feladata a sportolók teljesítményének javítása, ami számos edzésformával megvalósítható, ezek közé tartozik a core-tréning is. A core izmok egy hidat képeznek az erő átadásban a felső és alsó végtagok között, összehangolják az izmok működését, ami segíti a hatékonyabb és harmonikusabb mozgást, továbbá fontos szerepet játszanak a stabilitásban, aminek köszönhetően alacsonyabb a sérülések bekövetkeztének valószínűsége is. A core tréning számos jótékony hatással bír, pozitívan hat az irányváltoztatási készségekre és segítheti az erőadagolás gazdaságosabb átvitelét. Célok: Vizsgálatunk során célunk volt felmérni és fejleszteni a labdarúgók kondicionális képességeit; kidolgozni egy specifikus tréninget, általa pedig erősíteni a core-izmokat; illetve felméréseket végezni a core izmok erőssége és a kondicionális képességek közötti összefüggésekről. Módszerek: Kutatásunkat a debreceni Loki Focisuli U15-ös csapatának sportolói körében végeztük (átlag életkor 14,25±0,45 év; N=12). Vizsgálati módszereink közé tartozott egy saját szerkesztésű kérdőív, melynek segítségével mozgásszervi panaszokról és korábbi sérülésekről szerettünk volna információt kapni; illetve a labdarúgók rész vettek egy fizikális vizsgálaton is, mely során az alábbi teszteket alkalmaztuk: T-teszt; 40 méteres sprint teszt; Side plank teszt; Prone bridging (plank) teszt. A felmérést követően 9 héten át, heti 2 alkalommal core tréningen vettek részt a futballisták, melyet egy újabb fizikális felmérés követett. A mérések során gyűjtött adatokat Microsoft Office Excel táblázatkezelő programban összesítettük, majd pedig elvégeztük a statisztikai elemzést. Eredmények: A tréningprogramunk sikeresnek bizonyult, mivel tesztjeink nagy részénél szignifikáns változást tapasztaltunk. Kimagasló eredményt értünk el a jobb oldali side-plank (p<0,001), valamint a T-teszt (p<0,001) esetében. Kérdőíves adatgyűjtésünket összegezve pedig elmondható, hogy a sportolók körében inkább az alsó végtagot érintő sérülések voltak a jellemzők. Összefoglalás: Az eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a rendszeresen végzett core tréning hozzájárulhat a sportolók core izmainak fejlődéséhez és a kondicionális képességek javulásához egyaránt.

Témavezető: Kecskeméti-Berki Krisztina

The COVID-19 pandemic has had a profound impact on global health, particularly for individuals with pre-existing medical conditions such as diabetes. As the pandemic continues to unfold, the interaction between COVID-19 and diabetes has gained significant attention due to its potential to exacerbate existing health problems. Understanding the physiological impact is essential to optimize patient care during and after infection. This analysis aims to assess how COVID-19 infection affects the metabolic profile of patients with diabetes by comparing pre-and post-COVID data and data from patients with type 1 and type 2 diabetes. Data from patients with diabetes were extracted from hospital electronic medical records, which included laboratory test results before and after infection. Data analysis was performed using R Studio. Wilcoxon signed-rank tests for non-normal data were used to test the hypothesis that COVID-19 significantly affects metabolic markers. Correlation analysis was performed to examine the relationship between glucose levels and inflammatory markers with a heat map visualization of these correlations. The results revealed significant changes in multiple parameters following COVID-19 infection. Notably, glucose regulation, as measured by median glucose levels, showed significant deterioration post-infection. Lipid metabolism also showed variability in the post-COVID period. While some patients showed dramatic changes in cholesterol levels, others experienced more subtle fluctuations. Regression analysis revealed that pre-COVID glucose levels, inflammatory markers, and patient age were associated with greater deterioration in glucose control and lipid profiles after infection. A stronger association was found between increased c-reactive protein and metabolic changes in type 2 diabetes (r = 0.73) compared to type 1 diabetes. COVID-19 significantly impacts the metabolic health of people with diabetes. These changes are likely multifactorial and include direct viral effects on pancreatic function, systemic inflammation, and stress-induced metabolic dysregulation. The association between inflammatory markers and glycemic control highlights the interconnectedness of immune responses. The findings highlight the need for enhanced monitoring of patients with diabetes during and after COVID-19 infection.

Témavezető: Nguyen Minh Chau

Introduction: The COVID-19 pandemic has significantly affected global public health, with many individuals experiencing persistent symptoms post-infection, termed "Long COVID". A recent study indicated that the worldwide prevalence of long COVID is roughly 400 million individuals in 2024. Common symptoms include fatigue, breathing difficulties, and muscle pain, which contribute to significant morbidity. The Global Burden of Disease study, based on 1.2 million individuals who contracted SARS-CoV-2, found that 51% of survivors reported at least one ongoing symptom within three months of infection, and 15.1% continued to experience symptoms 12 months later. Aim: This study aimed to investigate the relationship between various lifestyle and demographic factors with the presence and severity of long COVID symptoms. Method: This cross-sectional study analyzed data from 147 participants with prior SARS-CoV-2 infection using validated tools, including the Symptom Burden Questionnaire for Long COVID and the European Health Interview Survey. Participants provided information on their demographic and lifestyle characteristics. Binary and ordinal multiple logistic regression models were constructed to examine associations between these factors and the presence and severity of various long COVID symptoms. Pearson’s Chi-squared tests assessed associations between categorical variables. Result: The study showed that smoking (OR=22.44[CI: 1.99-252.8]) was strongly associated with a significantly higher chance of experiencing long-term COVID symptoms and higher severity of muscle pain. Moderate physical activity (OR=0.05[CI: 0.006-0.52]), high financial status (OR=0.007[CI: 0.0001-0.37]), and high vegetable consumption (OR=0.03[CI: 0.0017-0.367]) were significant protective factors against long COVID. Higher vegetable intake was linked to lower severity of breathing, activity, and anxiety symptoms. Vigorous activity significantly reduced the severity of fatigue ( β = - 0.88[CI: -1.68: - 0.08]), while moderate activity reduced the severity of activity- related symptoms ( β = - 0.87[CI: -1.74: - 0.005]). Conclusion: Our results call for the importance of smoking cessation, a healthy diet, and physical activity to manage the severity of post-COVID symptoms. Targeted interventions are needed to address health disparities in lower financial status populations. Moreover, these findings have broader implications for future pandemic preparedness.

Témavezető: Ghanem Amr Sayed

Introduction: The shoulder joint was found to be one of the most commonly injured joint when it comes to the handball sport. Due to the nature of the sport the players are required to do various over the head movements putting the shoulder joint at a higher risk of injury. However, multiple risk factors can cause serious shoulder joint injury (dislocation, fractures, and soft tissue injuries are few), some of which are modifiable and can be prevented through balance and strength training program. Goals: Our goals were to research the reasons for any previous injuries - through a questionnaire - which help to identify the risk factors and examine for any pathological deformities in the shoulder joint of female handball players, as well as giving a preventive program for the shoulder joint. Methodology: 12 female athletes were involved in the study (average age=19±3 years old). The necessary data regarding the risk factors and overall health of the shoulder joint were collected through a questionnaire and various physiotherapy tests (such as: Beighton-score, closed kinetic chain upper extremity stability test (CKCUEST), seated medicine ball throw test (SMBTT), upper quarter Y-Balance test, shoulder instability tests, plank and side plank tests, and punch out test). The training program was last for 10 weeks and focused on strengthening and improving the balance of the shoulder joint in the target group. Results: The following tests results were extremely significant (p ≤ 0.001) with the mean of the CKCUEST being 15 ± 2 touches in the before and after it was 18 ± 1 touches. The mean of the SMBTT being 5.6 ± 0.4 m in the before and 5.9 ± 0.4 m in the after results. Our results also showed that 6 out of the 12 players in this study had positive results (4 points ≤) in the Beighton-score (hypermobility scale). Conclusion: Overall, a specific, well focused training program can lead to significant improvements in both the stability and strength of athletes' shoulder joints.

Témavezető: Krisztina Kecskeméti-Berki

Introduction: Excessive use of mobile device usage among university students, who rely on these devices for academic and social purposes, has led to an increase in musculoskeletal disorders and posture-related issues like “text neck”, which adversely affect their physical health and mental well-being, and academic performance. Goals: Our goals were: (1) to assess and acquire the impact of frequent mobile device usage on neck pain and posture among university students, and (2) to enhance muscle strength, cervical spine flexibility and overall posture, and (3) to provide healthy habits of mobile device usage and reduce the prevalence of neck pain among students. Hypotheses: Our hypotheses were: (1) we assumed that students will develop healthy mobile device usage habits and see significant reduce in neck pain, and (2) we assumed to see enhancement in posture compared to control group participants. Methods: A total of 15 university students participated in this study (n=15, 22.9±1.1 years). Participants completed a questionnaire online and divided into intervention group (n=8, 23.1±1.0 years) and control group (n=7, 22.6±1.3 years). Participants are well informed about the study and signed the consent form before assessed for cervical spine mobility, posture, and muscle strength using Active Range of Motion (AROM), Craniovertebral Angle (CVA), Occiput-to-Wall Distance (OWD), Deep neck flexor endurance tests. The same tests were assessed for both groups before and after the intervention program. Results: Our intervention group showed significant improvements (p<0.05) in Active Range of Motion (AROM) for neck flexion (42.4±2.4 to 47.6±2.4), extension from 51.3±2.2 to 53.4±2.1, right neck rotation from 56.2±1.18 to 60.4±1.10, and right lateral flexion 31.04±1.55 to 32.76±1.52. Muscle strength test results were significant with neck flexion 4.0±0.0 to 5.0±0.0, and Deep neck flexor endurance test increased from 31.19±2.02 sec to 41.0±2.27 sec (p<0.05). A significant reduction result was showed in Occiput-to-Wall test from 0.93±0.26 cm to 0.66±0.24 cm (p<0.05), while The Craniovertebral Angle test remained unchanged (p>0.05). There is no significant change was seen in control group (p>0.05). Conclusions: This study confirms that regular stretching and strengthening exercises and ergonomic education are essential strategies to alleviate the adverse effects of prolonged mobile device usage.

Témavezető: Besenyei Blanka

Bevezetés: A kézilabdában a dinamikus irányváltások és fizikai kontaktok miatt szükségszerű, hogy a játékosok jó koordinációs képességekkel rendelkezzenek. Ennek számos formája közül kiemelkedően fontos a kézilabdázóknak a reakciógyorsasága, valamint szem-kéz koordinációja. Ezen készségek fejlesztése nagyban hozzájárul a sportteljesítmény maximalizálásához, továbbá a sérülések megelőzése szempontjából is jelentős szerepük van. Célok, hipotézisek: Célul tűztük ki felmérni a kézilabdázók szem-kéz koordinációs képességeit, valamint reakcióidejük sebességét. Továbbá célul tűztük ki egy olyan gyógytornász alapelvekre épülő, hosszútávú tornaprogram beintegrálását az edzésprogramjukba, amellyel fejleszteni tudjuk a sportolók ezen készségeit. Módszerek: A résztvevők reakciógyorsaságát a Human Benchmark Test (HBT), illetve a BlazePod rendszer, a szem- kéz koordinációs képesség vizsgálatát a Trail Making Test (TMT) és a Hit the Dot Test (HDT) segítségével mértük fel. A reakcióidőt és szem-kéz koordinációt fejlesztő intervenciós programunkat 8 hónapon át végeztük, mely végén visszamértük a játékosok készségeit, eredményeiket pedig összehasonlítottuk. Eredmények: Az intervenciós programunkba 13 játékost (átlagéletkor: 14±0 év), míg a kontrollcsoportba 14 sportolót (átlagéletkor:13,35±0,49 év) válogattunk be, akik nem részesültek a koordináció- és reakcióidőt fejlesztő mozgásprogramban az edzések során. Kutatásunk során a BlazePod teszt ,,A’’ részének eredményei alapján azt találtuk, hogy a speciális tornaprogramot végzett csoportunk szignifikáns fejlődést ért el (p=0,004), ellenben a kontrollcsoport esetében nem találtunk szignifikáns fejlődést. Továbbá BlazePod teszt ,,A’’ részében az intervenciós csoport reakcióideje szignifikánsan jobban fejlődött a kontrollcsoport eredményéhez képest (p=0,010). A BlazePod teszt ,,B” esetében a célcsoportunk az intervenció után szignifikáns fejlődést mutatott (p=0,019), valamint az általános edzésben részesülő csoporttal szemben is szignifikánsan jobb eredményt értek el (p<0,001). A HDT felmérésben az intervenciós csoport szem-kéz koordinációs képessége szignifikáns fejlődést mutatott (p<0,001), illetve a két csoport eredményeit összevetve is szignifikáns különbség figyelhető meg (p=0,047). Következtetések: Kutatásunk eredményei alapján az általános edzésprogram is hatékonynak bizonyul, azonban szignifikánsan nagyobb fejlődést mértünk az intervenciós csoportnál alkalmazott specifikus tornaprogramban résztvevők között.

Témavezető: Bucsku Mária és Dr. Hunyadi Andrea

Bevezetés: A röplabda, annak ellenére, hogy nem kontaktsport, magas az alsóvégtagi sérülések prevalenciája, ezek közül is kiemelendők a boka ízület sérülései. Jelen kutatásban azt vizsgáltuk, hogy egy statikus és dinamikus egyensúlyt fejlesztő tornaprogram hogyan befolyásolhatja az utánpótlás korú női röplabda játékosok (U13) bokaízületének sérülékenységét. Célkitűzések: A fő célkitűzés a bokaízület sérülékenységének csökkentése egy rövid időtartamú, de rendszeresen alkalmazott beavatkozással, illetve az intervenció rövid és hosszútávú hatásainak vizsgálata. Módszertan: A kutatás során a DEAC U13-as női röplabda csapatának tartottunk egy 12 hétig tartó tornaprogramot, heti 2 alkalommal. Az intervenciós tornaprogram alkalmanként 15-20 percet vett igénybe. A bokaízület sérülékenységét speciális tesztekkel vizsgáltuk a 12 hetes program előtt és után is, valamint az intervenció után 3 hónappal, majd a kapott adatok statisztikai elemzését követően hasonlítottuk össze az eredményeket. A speciális tesztek a következők: Knee to Wall, Y Balance, Single Leg Heel Raise, Figure of 8 Hop, Side Hop. Objektív méréseket is végeztünk: a bokaízület izometriás izomerejét mérték fel dorsalflexio és plantarflexio irányába. Az intervenció előtti, utáni és 3 hónappal később felmért adatokat Sapphiro Wilk normalitás teszttel ellenőriztük. A tornaprogram hatásosságát a Wilcoxon féle előjeles rangpróbával számítottuk ki, az adatokból medián és interkvartilis értékeket számoltunk. Eredmények: A tornaprogram előtti és utáni adatok összehasonlítását követően az alábbi eredményeket kaptuk: Az összes speciális teszt eredménye szignifikáns javulást mutatott mind a két lábon az első és második mérés adatainak összehasonlítása alapján. A Side Hop teszten jobb lábon p=0,004, bal lábon p=0,023. A Straight Leg Heel Raise teszt esetében jobb lábon p=0,005, bal lábon p=0,002. A Knee to Wall teszten jobb lábon p=0,009, bal lábon p=0,018. Az Y Balance teszten a jobb lábon anterior p=0,0019,; posterolateral p=0,0017;posteromedial p=0,0015. Bal lábon anterior irányban p=0,0015; posterolateral p=0,0017; posteromedial p=0,0017. Konklúzió: Összességében elmondható, hogy az összes teszt esetében kedvező eredmények születtek az intervenciót követően. Hosszú távú hatásokat is tudtunk elérni bizonyos tesztek eredményei alapján. Javasoljuk a dinamikus és statikus egyensúlyfejlesztő gyakorlatok beépítését az utánpótlás korosztályok edzésterveibe.

Témavezető: Dr. Horváth Judit

Bevezetés: Az egyensúlyozás az egyik legfontosabb kompetencia amivel egy gyermeknek rendelkeznie kell. Fejlesztésére már óvodás korban nagy hangsúlyt kell fektetnünk, hiszen ha fiatal korban nem alakul ki egy megfelelő egyensúly képesség a későbbiekben az élet számos területén nehézségbe ütközhet a gyermek. Célok, hipotézisek: A vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük, hogy egy célzott hét hetes tornaprogram milyen hatással van az egyensúly képességre. Továbbá vizsgáltuk azt, hogy milyen mértékben befolyásolja a fejlődést a különböző egyensúlyfejlesztő eszközök használata. Feltételeztük, hogy az a csoport, amelynek foglalkozásait sok eszközzel (pad, togu, fittball, babzsák, trambulin, stability trainer) színesítettük, nagyobb fejlődést ér el azzal a csoporttal szemben, akiknél a fejlesztés saját testsúlyos gyakorlatokkal, eszközök nélkül történik. Módszerek: Felmérésünk tagjai a Püspökladányi Egyesített Óvodai Intézmény Szivárvány Tagóvoda nagycsoportosai voltak. A felmérések és a tornaprogram is itt zajlott le az intézmény tornatermében, óvoda időn belül, hét héten keresztül. Mind az eszközzel dolgozó csoport, mind az eszköz nélkül dolgozó csoport 10-10, 5-6 éves gyerekből állt. A tornaprogram előtt és után is speciális fizikális tesztetekkel felmértük a gyerekek egyensúlyozó képességeit. A statikus egyensúlyozó képesség felmérésére a Gólya tesztet illetve a Nehezített Romberg tesztet alkalmaztuk. A dinamikus egyensúlyozó képesség felmérésére pedig a Vonaljárást, a Séta a gerendán tesztet illetve az Egyensúlyozólap tesztet használtuk. Eredmények: Az eredményeink alapján elmondható, hogy a tornaprogramunk sikeres volt, hiszen mindkét csoport fejlődést mutatott mind a statikus mind pedig a dinamikus egyensúlyozó képességben a tornaprogram végére. Az eszközzel dolgozó csoport minden tesztnél szignifikáns javulást mutatott, ezzel szemben az eszköz nélkül dolgozó csoport a Nehezített Romberg tesztnél nem ért el szignifikáns fejlődést. Továbbá az eszközzel dolgozó csoportnál nagyobb mértékű javulást értünk el az intervenció végére a Gólya teszt (p=0,035), a Vonaljárás teszt (p=0,063) és a Séta a gerendán teszt (p=0,064) esetében. Következtetések: Vizsgálatunk igazolta, hogy óvodáskorúak körében a célzott tornaprogram javítja a statikus és dinamikus egyensúlyképességet valamint azt, hogy speciális eszközök használatával nagyobb mértékű fejlődés érhető el a gyermekek körében.

Témavezető: Dr. Lukács Balázs

The purpose of this research is to investigate the impact of LMIT (Low-Medium interval training) on endurance and cardiovascular health among student smokers. Currently, smoking remains one of the acute dilemmas facing modern society, and its impact on the physical wellbeing of a human being is catastrophic, primarily in terms of respiration and cardiovascular system functionality. One of the purposes of this paper was to find out the way regular physical exercises could help students improve their health and increase endurance. The research study would also provide evidence-based recommendations of incorporation of exercise programs into daily living that would provide increased endurance and possibly ease quitting cigarette smoking altogether. The study participants were twenty students at the University of Debrecen, aged 20-24 years, divided equally into a control group and a target group undergoing an 8-week interval training program. Among them, four were girls and sixteen were boys, with varying levels of smoking dependence, from light to heavy smokers. Physical endurance and cardiorespiratory health were assessed through breath-holding tests, the 12-minute Cooper running test, and the multi-step endurance beep test, conducted before and after the program to observe changes in performance. The intervention included various low- to moderate-intensity interval training modes, such as cycling intervals, walking and light running intervals, bodyweight circuit training, low-intensity fartlek, and hill or stair climbing intervals. These exercises aimed to improve general physical fitness, enhance VO₂max, and strengthen the cardiovascular system while promoting variability in activities and gradual adaptation to increased physical loads. These results show significant improvement in endurance and cardiorespiratory measures after 8 weeks of intervention. Large improvement was recorded for the running distance over a period of 12 minutes in the target group, (p≤0.05), just as the improvements in the holding-breath test, (p≤0.05). In the same vein, beep test scores showed remarkable increments in the target group, (p≤0.05), which signifies an increase in aerobic capacity. However, most of the tests in the control group did not present significant changes, such as the 12-minute run and beep test, since (p>0.05). Conclusion The interval training methods of low-to-moderate intensity, cycling, running, and bodyweight exercises, significantly improved the VO₂max, endurance, and cardiovascular health of the student smokers in the target group.

Témavezető: Bereczki Timea

A várandósság nemcsak egy meghatározó időszak és élmény a nők életében, de nagy felelősség is. Az édesanya választott életmódja kiemelkedő jelentőséggel bír ebben a periódusban, azonban már a fogantatást megelőző időszak is nagymértékben befolyásolhatja az egészségi állapotot, ezáltal a terhesség lefolyását. A várandós nő tápláltsági állapota és étkezési szokásai (kvantitatív és kvalitatív értelemben is), fizikai aktivitása és káros szenvedélyei befolyásolják elsősorban ugyanis a fetus fejlődését. Az optimális, makro – és mikro-nutriensekben gazdag étrend fedezi a szükséges súlygyarapodást és fejlődést a magzat számára, anélkül, hogy negatívan befolyásolná a kismama egészségi állapotát. Ennek ellenére, több tanulmány is beszámolt a terhesség alatti túlzott súlygyarapodásról, melyre további negatív hatást gyakorol az a tény, hogy a 18-34 éves magyar nők több, mint 30 %-a súlyfelesleggel küzd. Jelen vizsgálat célja az volt, hogy felmérjük a várandós nők és a 2 éven aluli kisgyermekkel rendelkező nők részletes táplálkozási szokásainak változását a várandósság előtt, alatt és után, a súlygyarapodást, fizikai aktivitást és a káros szenvedélyek előfordulási gyakoriságát. További célként tűztük ki, hogy összefüggéseket keressünk a súlygyarapodás és a tudatos egészségmagatartási tényezők között. Kérdőíves adatgyűjtésen alapuló vizsgálatomban, papíralapú és online kitöltési lehetőséggel, több vármegyében lévő területi védőnő, valamint szülész-nőgyógyász közreműködésével 2023. február- 2024. május hónapig 287 egészséges várandós töltötte ki a kérdőívet. Az eredményeket Microsoft Excel program segítségével értékeltem ki. Eredményeim többek között rávilágítottak arra, hogy a kismamák közel 50%-a nem készült tudatosan a várandósságra, amely megmutatkozott a megkérdezett egészségmagatartási tényezőkben (dohányzás, étrendkiegészítők szedése stb.) és táplálkozási szokásaikban is. Továbbá a megkérdezett nők 75%-a nem tartott a fogantatás előtt semmilyen diétát, amely a várandósság alatti időszakra tovább csökkent, mindössze 22%-ra. A különböző országokban végzett, bizonyítékokat feltáró kutatások hasznosak lehetnek a kisbabát váró nők szokásait befolyásoló tényezők megismerésében, és ily módon útmutatást adnak a várandósok és kisgyermekes anyák egészségi állapotának javítására vonatkozó stratégiákhoz.

Témavezető: Hanuferné Dr. Horváth Brigitta

Background: Acute Sinusitis (AS), a common prevalent upper respiratory tract infection, imposes a significant burden on healthcare systems with risk factors varying across populations. Despite its frequency, the interlinkage between pre-existing upper respiratory conditions and comorbidities contributing to sinusitis risk remains underexplored. This study aims to investigate the influence of upper respiratory conditions and associated comorbidities on the risk of developing AS in clinical practice. Methods: A retrospective cohort study was conducted using electronic health records from the Clinical Center of the University of Debrecen Hospital database. A total of 37,164 patients with documented upper respiratory conditions, including acute nasopharyngitis, allergic rhinitis, asthma, and chronic sinusitis, were followed over a fifteen-year period. Cox proportional hazards regression models and log-rank tests were applied to assess the relationship between upper respiratory conditions and acute sinusitis development. Additionally, the study evaluated comorbidities such as chronic obstructive pulmonary disease (COPD) and other diseases of hard tissues of teeth, on the incidence of AS. Results: Patients with acute nasopharyngitis exhibited a 2.3-fold increased risk of acute sinusitis (HR: 2.27; 95% CI: 1.51-3.40), while those with allergic rhinitis had a 4-fold higher risk (HR: 4.04; 95% CI: 3.18-5.13). Chronic sinusitis was associated with a 3.1-fold increase in risk (HR: 3.1; 95% CI: 2.13-4.51). Asthma was correlated with AS development in log-rank tests, but not in the regression models. Comorbid COPD and diseases of hard tissues of teeth were also significant predictors, with hazard ratios of 1.62 (95% CI: 1.04-2.52) and 0.69 (95% CI: 0.48-0.97), respectively. Moreover, the receiver operating characteristic (ROC) curve was 0.71 (95% CI: 0.68-0.72). Also, the models had a Harrell's C-index of 0.69 showing good prediction performance. Conclusion: Upper respiratory conditions and related comorbidities significantly increase the risk of acute sinusitis. Allergic rhinitis is the major cause of AS. Early detection alongside targeted management of individuals at risk are facilitated by recognizing these underlying associations so as to effectively reduce the incidence and severity of AS episodes. Future research should focus on longitudinal studies and the development of personalized interventions to mitigate the adverse effects of AS and its risk factors.

Témavezető: Ghanem Amr Sayed