Introduction: The International Diabetes Federation (IDF) expects a global health crisis as Type 2 diabetes mellitus rises from 537 million individuals in 2021 to 643 million by 2030 and 783 million by 2045. Sedentary lifestyles and poor diets contribute to this dangerous trend. University students' irregular diet, lack of exercise, and ignorance make them vulnerable to these hazards. Effective T2DM prevention initiatives must address individuals’ knowledge, attitudes, and barriers to healthy behaviors to develop effective strategies. Aim: This study assesses university students' knowledge and attitudes toward T2DM prevention, examines their correlations with demographic characteristics, and finds barriers to adopting a healthier lifestyle. Method: 109 university students who completed an online questionnaire participated in a cross-sectional study. Demographic, knowledge, attitude, and perceived barrier data were collected. Statistical analyses included Kruskal-Wallis and Mann-Whitney U tests for associations and Spearman's rho for knowledge-attitude correlations. Results: Students enrolled in medical and health sciences programs showed a higher level of knowledge of T2DM (p = 0.001), highlighting the influence of academic exposure on awareness development. Knowledge scores have a significant correlation with family history of T2DM (p = 0.006), involvement in diabetes workshops (p = 0.023), and age (p = 0.003), with younger individuals attaining higher scores. Gender (p = 0.312) and ethnicity (p = 0.148) showed no significant relationships. Spearman's correlation (p = 0.248, p = 0.009) found a weak but significant positive link between knowledge and attitudes. Indicating higher knowledge levels resulted in higher positive attitudes.63.3% comply with physical activity guidelines, and 64.2% follow good eating practices. Significant challenges such as elevated food prices, time limitations, and insufficient motivation hinder the maintenance of healthy behaviors. Conclusion: This study illustrates the need for targeted interventions to improve T2DM prevention among students by addressing the barriers found in it. To make lasting lifestyle changes, educational programs, healthy food options, and structured physical activity programs are essential. These initiatives will improve public health outcomes by lowering the disease burden and preventing the long-term consequences of T2DM.

Témavezető: Dr. Viktor Rekenyi és Dr. László Róbert Kolozsvári

Bevezetés: A stroke napjaink egyik legjelentősebb népegészségügyi problémája, amely súlyosan befolyásolja az érintettek életminőségét, és gyakran vezet tartós rokkantsághoz vagy halálhoz. Magyarországon évente mintegy 40-50 ezer ember esik áldozatul, amely hazánkban az egyik vezető haláloknak számít. Az esetek számának növekedését a népesség öregedése, valamint a civilizációs kockázati tényezők, például a hypertonia, elhízás és a mozgásszegény életmód elterjedése is elősegíti. A stroke nemcsak az egyén egészségét veszélyezteti, hanem jelentős gazdasági és társadalmi terheket ró a közösségekre. Célkitűzés: Kutatásunk célja demográfiai, társadalmi-gazdasági, életmódbeli és társbetegségekkel összefüggő determinánsok feltárása. Módszerek: Az elvégzett keresztmetszeti vizsgálat Európai Lakossági Egészségfelmérés 2009, 2014 és 2019-es adataira épül, amely a lakosságra nézve reprezentatív mintát képez. Az elemzés során Súlyozott Pearson féle Khí- négyzet próbát és súlyozott többszörös logisztikus regressziót alkalmaztunk az összefüggések vizsgálatára, valamint érzékenységi teszttel értékeltük a modell megbízhatóságát és illeszkedését. Eredmények: A stroke előfordulása a vizsgált időszakban nem mutatott szignifikáns csökkenést és továbbra is a 65 év feletti korosztályban volt a leggyakoribb (EH=0,66; 95% MT [0,51-0,85]). A krónikus betegségek közül a hypertonia bizonyult kockázati tényezőnek (1,65 [1,27-2,14]). A vényköteles gyógyszerek szedése szintén szignifikánsan emelte a stroke esélyét (6,04 [3,65-9,99]). Konklúzió: A stroke megelőzése érdekében fontos a kockázati tényezők, például a hypertonia korai felismerése és kezelése, különösen az idősebb korosztály körében. Az egészséges életmód elősegítése, mint a megfelelő táplálkozás, rendszeres mozgás jelentősen mérsékelheti a stroke kialakulásának esélyét. Kiemelt figyelmet kell fordítani az orvosi előírások betartására, a gyógyszerhasználat felülvizsgálatára és a mellékhatások monitorozására. Javasolt a rendszeres vérnyomás és vércukorszint ellenőrzés, valamint a lakosság tájékoztatása a megelőzés fontosságáról. Kulcsszavak: Stroke, prevalencia, életmódbeli, társbetegségek, szignifikáns

Témavezető: Ghanem Amr Sayed

Bevezetés: A változókor (menopausa) a nők életében mind szellemileg, mind fizikailag és hormonálisan is egy megterhelő időszak, nevéből adódóan, az őket ért sok tényezős változások miatt. Számos tünetet hordoz magában, többek között az osteoporosist (csontritkulást), mely az életminőségre főleg a traumás sérülések miatt romboló hatással lehet, amik hamarabb és könnyebben bekövetkezhetnek. Tornaprogramunkkal ezt szeretnénk megelőzni, hiszen a gyógytornának nemcsak a rehabilitációban van fontos szerepe, hanem már a prevencióban is, mint jelen esetben is, a változókorban lévő nők körében. Célkitűzés: Kutatásunk során célunk volt felmérni a nők mozgásszervi állapotát hagyományos gyógytorna tesztek segítségével, továbbá célunk volt, hogy a csípő körüli izmaiknak a nyújthatóságát, izomerejét és a gerinc thoracalis és lumbális szakaszának a mobilitását növeljük. A tornaprogram fő célja, hogy a változókor okozta csontritkulást és az abból fakadó töréseket megelőzzük, főleg a csípőtájon, a dinamikus stabilizátorok segítségével. Módszertan: Kutatásunkat a Bodrogközben élő, változó korú, 43 és 63 év között lévő nők körében végeztük. A tornaprogramot 4 héten keresztül, heti 3 alkalommal, a cigándi Dr. Ablonczy Pál Egészségközpontban tartottuk, melyben összesen 10 nő vett részt. A tornaprogram előtt és után hagyományos gyógytorna tesztekkel vizsgáltuk és mértük fel a változó korú nők mozgásszervi állapotát. A tesztek eredményeit Microsoft Excelben rögzítettük és összesítettük, az adatokból átlagot, szórást, mediánt és interkvartilis terjedelmet számoltunk, majd a Saphiro-Wilk normalitás teszt meghatározását követően, páros T-próbát vagy Wilcoxon féle előjeles rangpróbát használtunk az adatok összehasonlítására.A mozgásszervi állapotot vizsgáló teszteket két csoportra osztottuk, melyek során a csípő körüli izmok erejét és nyújthatóságát és a gerinc mozgástartományát vizsgáltuk. Eredmények: Kutatásunk végére 10 fő adatát használtuk fel. A résztvevők átlagéletkora 49,5± 6 év volt. Több esetben szignifikáns javulást észleltünk a tesztek során. A Terpesz- index teszt értéke a torna előtt átlagosan 118,8 cm±17,4 volt, majd utána 124 cm ±13,96 volt (p=0,07). A Schober 1 teszt mérésének mediánja a tornaprogram előtt 5,5 cm(IQR 5-6), utána 5,75 cm(IQR 5,5-6) volt (p=0,024).A Cobra pózban mért thoracalis extensio átlaga a torna előtt 9,7 cm (±3,56) volt, utána 13,55 cm (±4,48) volt (p=0,01). Következtetések: Az általunk kidolgozott, pilates elemekkel kiegészített tornaprogram jótékony hatását statisztikailag is alá tudtuk támasztani, emellett a résztvevő hölgyek pozitív visszajelzései a jobb fizikai és mentális állapotukról is bíztató volt. Ezek alapján arra következtettünk, hogy pozitív hatással bírt a program a változó korú nők mozgásszervi és nem utolsó sorban mentális állapotára is.

Témavezető: Papp Dóra

Bevezetés: Az életkor előrehaladtával az állóképesség jellemzően csökken, ami összefüggésben áll a fiziológiai változásokkal, a fizikai aktivitás szintjével és az általános egészségi állapottal. A váltakozó műszakok hatására az emberek gyakran érzik magukat fáradtnak és kimerültnek, mivel a test nem képes megfelelően alkalmazkodni a folyamatosan módosuló alvási-ébrenléti időszakokhoz. A krónikus fáradtság nemcsak a fizikai teljesítményt, hanem a kognitív funkciókat, például a memóriát és a döntéshozatalt is negatívan befolyásolja. Ez különösen aggasztó azoknál a munkaköröknél, ahol a biztonság és a gyors döntéshozatal kiemelten fontos. Célkitűzés: A kutatás célja, hogy speciális tesztek és validált kérdőívek segítségével felmérjük és összehasonlítsuk a különböző életkori csoportokba tartozó és eltérő munkarendben dolgozó egészségügyi szakemberek mozgásmagatartását és aerob állóképességét. Feltételeztük, hogy a fiatalabb korosztály (30-39 év) elkötelezettebb a testmozgás iránt, illetve a 8 órás munkarendben dolgozók fizikai aktivitásának és teljesítményének mértéke, magasabb a 12 órás váltott műszakban dolgozó egészségügyi szakdolgozókénál. Módszerek: Saját készítésű és validált kérdőívekkel mértük fel a vizsgált személyek mozgás iránti elkötelezettségét (CPAS kérdőív) és fizikai aktivitásának mértékét (IPAQ). Állóképességi szintjük megállapítására 6 perces járástesztet, valamint Ruffier- féle lépcsőtesztet alkalmaztunk. Eredmények: A CPAS kérdőív eredményei szerint a 8 órában dolgozó 30-39; 40-49 éves korosztály, valamint az 50 év feletti 8 és 12 órában dolgozók bizonyultak a legelkötelezettebbnek a testmozgás iránt. Az IPAQ kérdőív szerint a 8 órás munkarendben dolgozó 50 év feletti szakdolgozók alig 30%-a végez egészségjavító fizikai aktivitást, a többi csoportban ez legalább 40%. Az üléssel töltött idő a 8 órás munkarendben dolgozó fiataloknál volt a legmagasabb. A Ruffier- teljesítményindex alapján megállapítást nyert, hogy a 40-49 éves korosztály rendelkezik a jobb állóképességgel, függetlenül attól, hogy milyen munkarendben dolgoznak. A 6 perces járásteszt során a 30-39 éves korosztály tette meg a legnagyobb távolságot, azonban a 40-49 és az 50 év feletti korosztály egymáshoz viszonyítva hasonlóképp teljesített. Következtetés: Eredményeink és a vizsgált személyek szubjektív megítélése alapján indokolt lenne egy speciális, munkahelyi mozgásprogram kidolgozása.

Témavezető: Farkas Dóra

Bevezetés: A kézilabdában a dobás alapvetően az alsó végtagokból és a törzsből kiinduló mozgás, amely eljut a vállhoz, majd a könyökhöz és a kézhez. A dobás teljesítményének növeléséhez fontos az előkészítés, a helyezés fejlesztése a szinergista izmok működésének megfelelő összehangolása révén, valamint elengedhetetlen az egyensúly fejlesztése is, hiszen ezt a komplex mozdulatsort mozgás közben kell kivitelezni. Ha a dobás kivitelezése nem megfelelő módon történik, a sérülések kialakulásának esélye növekedhet. Ezért fontos a jó dobó technika alkalmazása és a megfelelő erősítés. Azért, hogy a mozgásprogram ideje alatt minden feltételünk egyszerre teljesüljön egy Bobath szemléletű tornaprogramot állítottunk össze. Célok, hipotézisek: Munkánk során célunk volt az egyensúlyozó képesség javítása, a dobás helyes mechanikájának mélyítése, valamint a lövési erő növelése egy Bobath szemléletű mozgásprogram segítségével. Módszerek: A programot objektív mérésekkel kezdtük, amely során dinamikus egyensúly vizsgálatát végeztük (Y balance teszt alsó és felső végtagra adaptáltan, Balance Board teszt), továbbá Core-tesztet alkalmaztunk célzottan a törzsizomzat erejének és stabilitásának mérésére. A felmérés során lövő erő méréséhez Kinexon radart és hozzá tartozó Iball-t is alkalmaztunk, amely egy teljesítménydiagnosztikai rendszer a sportolók valós időben történő monitorozására. Intervenciós csoportnak a DSC-SI kézilabda szakosztályának egyik leány csapatát választottuk. Az intervenciós program 6 héten keresztül tartott, a játékosok heti 2 alkalommal vettek részt a tornaprogramon. A kontroll csoportot a BLKSE csapatának játékosai adták. Eredmények: Vizsgálatunkba összesen 16 főt vontunk be. A lányok az U13 korosztályhoz tartoznak. A vizsgálatok eredményeit összehasonlítva az intervenciós csoportunk számos felmérés során szignifikáns javulást mutatott. Az intervenciós és a kontroll csoportunk eredményeinek összehasonlítása során szignifikáns különbséget nem tapasztaltunk. Következtetések: Az általunk kidolgozott tornaprogram fejlesztő hatással bír stabilitásban, egyensúlyban. A játékosok visszajelzési alapján segített a dobás kivitelezésének optimalizálásában. Viszont a lövés teljesítményének fokozásában a 6 hetes Bobath szemléletű tornaprogram nem okozott szignifikáns javulást. Az intervenció időtartamának növelése a dobóerő fokozásában is javulást idézhet elő.

Témavezető: Dr. Hunyadi Andrea és Arany Attila Csaba

Introduction: Many people continued to suffer physical, psychological, and/or cognitive symptoms, after the acute stages of COVID-19. The World Health Organization defines the post-COVID-19 condition as the symptoms after 3-5 months of the COVID-19 infection outbreak. Objective: The study aims to explore the likelihood of developing post-COVID syndrome and its associated quality of life challenges. Methods: A cross-sectional design was followed where participants who were affected by COVID-19 infection filled up an online survey, conducted between October and November 2024. The study sample consisted of 103 individuals aged 18 years old and above. Data collection included demographic, clinical, and symptom profiles and the assessment of patient`s health-related quality of life by employing a questionnaire personally designed. Statistical analyses such as chi-squared tests and logistic regression models were used to identify the relationship between post- COVID symptoms, quality of life aspects, and socio-demographic factors. Results: The findings demonstrated that fatigue (p=0.000), cough (p=0.003), breathing difficulties (p=0.000), and chest pain (p=0.000) have become issues of concern for those who dealt with more severe impacts than mild infections. Duration of post-COVID symptoms showed adverse effects on physical activities (p=0.000), self-care (p=0.003), and mental health (such as brain fog, p=0.000) of an individual. In addition, comorbidities, such as hypertension (p=0.024) and cardiac issues (p=0.019) increased the risk of experiencing post-COVID symptoms. Females (OR=5.14; [1.10-24.06]; p=0.038), urban residents (OR=0.024; [0.002-0.346]; p=0.006), individuals aged 30-49 (OR=2.76; [0.77-4.75]; p=0.007) and 50+ (OR=2.92; [0.78-5.06]; p=0.007) – compared to those aged 18-29 – are likely to report more severe and persistent symptoms. Conclusion: The study emphasizes the significant impact that post-COVID syndrome has on physical and mental health, leading to deteriorating the quality of life of an individual. Furthermore, it advocates tailored interventions and long-term monitoring of the individuals affected by post-COVID syndrome, to mitigate the effect on the quality of life.

Témavezető: Dr. Tóth Ágnes

Absztrakt Problémafelvetés: Az 5-6 éves korosztály számára az iskolaérettség eléréséhez feltétel a motoros és manipulációs készségek megfelelő szintű fejlettsége. Ha ezekben elmaradás van, az tanulási nehézségekhez vezethet az iskolakezdés küszöbén. Az óvodai fejlesztések keretin belül lehetőség van a korai felismerésre vagy a prevenciós szintű foglalkozásra is. Célkitűzés: Kutatásunk során célunk felmérni a nagycsoportos óvodáskorú gyermekek kézügyességét, szem-kéz koordinációját és az idegrendszer működését, majd egy célzott mozgásprogrammal fejleszteni e készségeket a közelgő iskolakezdéshez. Hipotézisek: Feltételezzük, hogy (1.) a kéz izmainak erősítésével a vizsgált gyermekek gördülékenyebben használják az íróeszközöket, (2.) a finommotorikus képességet igénylő feladatok gyakorlásával hozzájárulunk az iskolaérettség eléréséhez, illetve (3.) az eszközös gyakorlatokkal javítunk a szem-kéz koordinációs készségen. Módszertan: Kérdőíves vizsgálatot használtunk a szülők számára, majd fizikális teszteket alkalmaztunk a gyermekeken: 12 db érme perselybe dobása, 12 db gyöngy felfűzése, vonalvezetés ceruzával, babzsák elkapása, babzsák célba dobása, Nine-Hole Peg Test, célzott mozgás csukott szemmel, labdapattogtatás. Eredmények: A célcsoport (n=12, átlagéletkor 5,16±0,39 év) és a kontrollcsoport (n=15, átlagéletkor 5,66±0,49 év) a Debreceni Kemény Zsigmond Utcai Óvoda nagycsoportos gyermekei közül kerültek kiválasztásra, összesen 27-en. A célcsoport résztvevőinél a Movement-ABC tesztsorozathoz tartozó érme pakolása jobb kézzel (p=0,003) és bal kézzel (p=0,0001) teszt átlagértékeinél szignifikáns változást tapasztaltunk a tornaprogram hatására. Továbbá a gyöngyfűzés, a vonalvezetés, a babzsák célba dobása és elkapása teszt esetében szintén pozitív változást értünk el. A gyakori kézügyességet vizsgáló teszt, a Nine-Hole Peg Test eredménye a jobb kézzel elvégezve 31,22±5,16 másodperc átlagérték 28,25±4,22 másodperc lett és a bal kézzel elvégezve 32,31±5,14 másodperc átlagérték 28,87±4,31 másodpercre változott. A célzó mozgások vizsgálata során az eredményeket (p=0,046) tekintve nem tapasztaltunk határozottan szignifikáns változást, ellenben a labdapattogtatás teszt során pozitív eredményeket tapasztaltunk. A kontrollcsoportban szembetűnő eltérést intervenció nélkül a gyöngyfűzés teszt során tapasztaltunk, amely pozitív változást mutatott. Következtetés: Eredményeink alapján megfigyelhető, hogy a célzott mozgásprogramunk a hipotéziseinkkel együttesen sikeres volt.

Témavezető: Besenyei Blanka

Bevezetés: A gerinc megfelelő mértékű mobilitása elengedhetetlen tényező az egész test fiziológiás működéséhez. A core izomzat egy fontos struktúra, amely a törzset, mint egy „izom korzett” veszi körül, ezzel biztosítva a gerinc, illetve az egész test stabilitását. Ennek tekintetében elmondható, hogy a gerinc megfelelő mértékű mobilitása és a core izmok fiziológiás működése elengedhetetlen egy egészséges, fájdalommentes élet kialakításában. Célok, hipotézisek: Célunk a résztvevők fizikális felmérése a gerinc mobilitásának és a törzsizmok erejének tekintetében, illetve az életminőségük felmérése. Továbbá egy olyan intervenciós tréningprogram kidolgozása és megvalósítása, amely fejleszti a gerinc mobilitásának mértékét, növeli a core izomzat erejét és javítja az életminőség színvonalát. Módszerek: A mozgásprogramot megelőzően és annak lezajlását követően Schober I. és Schober II. teszt, törzs lateralflexio és rotatio mérés, szfinx és kobra tartás, m. rectus abdominis hagyományos izomerő és gyors teszt, m. obliquus internus et externus abdominis izomerő teszt, törzs extensorok hagyományos izomerő és gyors teszt segítségével mértük a gerinc mobilitását és a törzsizmok izomerejét. A résztvevők életminőségének meghatározására a WHO (ötös) jóllét indexet használtuk. A fizikális felmérésből származó nyers adatok normalitását Shapiro-Wilk teszttel ellenőriztük. Normál eloszlás esetén páros T-próbát, a nem normál eloszlású adatok esetén Wilcoxon próbát alkalmaztuk a szignifikáns eredmények meghatározására. A kérdőívből származó adatokból átlagot számoltunk minden kérdésre külön, illetve a kapott összesített pontértékre, amely esetében páros T-próbát is alkalmaztunk. Eredmények: Eredményeink alapján szignifikáns (p≤0,05) javulás volt látható törzs lateralflexio (p=0,01; p=0,0001), szfinx tartás (p=0,002), m. rectus abdominis hagyományos izomerő teszt (p=0,014) és gyors teszt (p=0,003), m. obliquus internus et externus abdominis izomerő teszt (p=0,014; p=0,014), törzs extensorok hagyományos izomerő teszt (p=0,014) és gyors teszt (p=0,005) mérés eredményei esetében. A WHO (ötös) jóllét index összesített pontértéke szignifikáns javulást mutatott (p=0,011) és az öt állítás átlagértékei is javulást mutattak. Összefoglalás/ Következtetések: Az eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy az alkalmazott tornaprogram fejlesztette a gerinc mobilitását, illetve erősítette a core izomzat izomerejét, amely hozzájárult egy jobb életminőség fenntartásához a résztvevők körében.

Témavezető: Pappné Vincze Boglárka

Az agilitáció sporton belül jelenti a gyors és hatékony irányváltoztató képességet, ritmus és egyensúlyérzéket, valamint reakció időt. A serdülőkor elején a legfogékonyabbak a sportolók ezen képességek elsajátítására, ezért már időben érdemes megkezdeni a fejlesztését. Fontos eleme a csapatsportnak, különösképp a labdarúgásnak. A labdarúgáson belül minden poszton játszó játékosnak szüksége van ezen készségek fejlettségére. Például kapus reakció ideje egy lövésnél vagy egy csatár robbanékonysága egy támadásnál. Célunk volt felmérni a Debreceni Egyetem Atlétika Club (DEAC) és a Debreceni Sportiskola (DSI) Utánpótlás 13 éves korosztályának agilitását. Célunk volt egy olyan tornaprogram készítése, amellyel az abban részt vevő játékosok agilitását fejleszteni tudjuk. Feltételeztük, hogy a játékosok agilitációhoz szükséges készségeiben fejlődést tudunk elérni a DEAC U13 játékosainak körében a tornaprogram segítségével. Feltételeztük, hogy a DEAC játékosainak labdavezetési készsége időben (másodperc) javulni fog a tornaprogramunk hatására. A felméréseket a csapatok sportpályáin és a debreceni Sportdiagnosztikai Életmód-és Terápiás Központban végeztük, ahol a Speedcourt eszközt vettük igénybe. A felmérések után a DSI csapata, mint kontroll, a DEAC pedig mint intervenciós csoportra bontottuk szét. Az adatokból átlagot, szórást számoltunk és kétmintás T-próbával megállapítottuk a szignifikanciát. Majd kidolgoztunk egy intervenciós programot a fent említett, agilitást alkotó paraméterek fejlesztésére. Az intervenciós csoport tagjaival 12 héten keresztül heti 2 alkalommal 40 percet dolgoztunk együtt az edzésprogram részeként. A felméréseink során nemzetközileg elismert teszteket alkalmaztunk, mint a Nyílhegy teszt és Illinois teszt. Míg a Speedcourton a T tesztet mértük fel labdavezetéssel és anélkül is. A kutatásban összesen 28 fő vett részt. Az intervenciós csoportba 17 főt, míg a kontroll csoportba 11 főt vontunk be. A résztvevők átlagéletkora 13±0 év volt. Az intervenciós csoport tagjainak Speedcourton felmért T teszt labdavezetés nélkül (p<0,01) és T teszt labdavezetéssel (p<0,05) eredményei szignifikáns javulást értek el a kontroll csoport tagjaihoz képest. A Nyílhegy teszt jobb (p﹤0,001) és bal oldalra (p﹤0,001), illetve az Illinois tesztünk eredménye szintén szignifikáns javulást mutatott (p<0,001) a tornaprogramban részt vett játékosok körében a kontroll csoport eredményeihez viszonyítva. Megállapítottuk, hogy a tornaprogramunkkal szignifikáns javulást tudtunk elérni, ami az ebben a korosztályban játszó sportolók az agilitására és irányváltoztató képességeire vonatkozik. Érdemes lehet az agilitást, illetve annak összetevőit fejleszteni ebben a korosztályban, hogy a pályán való teljesítményük jobb legyen és az esetleges, sportból származó sérülések esélyét is csökkenteni tudjuk.

Témavezető: Zádor Petra Luca

Bevezetés: A mozgásszegény életmód, valamint a képernyő előtt ülve töltött hosszú idő funkcionális testtartásbeli eltérést okozhatnak. A gerinc saggitális görbületei eltérhetnek a fiziológiástól és a pelvico-lumbo-hip komplexum funkcionális eltérései következhetnek be. Célok/Hipotézisek: Feltételeztük, hogy a tesztjeink a fiziológiás értékekhez képest eltérést mutatnak a vizsgált gimnazista tanulók körében. Célkitűzésünk volt, hogy felmérjük körükben a pelvico-lumbo-hip komplexum és a gerinc esetleges funkcionális eltérésit és egy célzott torna program biztosításával pozitívan befolyásoljuk az előzetesen felmért paramétereket. Módszerek: A vizsgálandó csoportot a Tóth Árpád gimnázium 11. c és d osztályos 35 lány tanulója alkotta. A gyerekek testtartását (Fal-occiput távolság teszt, Delmas index, Scapula anglus inferiorainak egymáshoz és gerinchez viszonyított helyzete), a vázizmok flexibilitását (Ujj-talaj távolság teszt, 90-90 Knee Extension teszt, Sit and Reach teszt), az ízületek mozgásterjedelmét (Schober I – II, Kobra és Szfinx tesztek, Törzs lateral flexió és a Mellkaskitérés vizsgálata) és az izmok erő-állóképességét (Anterior Plank teszt) objektív tesztek segítségével mértük fel. A tanulók egy 26 kérdésből álló online kérdőívet töltöttek ki a fizikai aktivitás mértékéről, az ülve töltött órák számáról és az esetleges mozgásszervi panaszaikról. A tornaprogramot 6 héten keresztül, szeptember-október hónapokban, heti 2 alkalommal biztosítottuk, mely során nagy hangsúlyt fektettünk az agonista-antagonista izomegyensúly megteremtésére a gerincet stabilizáló izmok célzott erősítése és nyújtása révén. Eredmények: A tornaprogram utáni vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy a testtartásra vonatkozó paraméterek, illetve az izmok nyújthatósági értékei is javulást mutattak. Látványos javulást tapasztaltunk a Schober I teszt (p<0,0001), a 90-90 Knee Extension teszt (jobb és bal old. p<0,0001) és az Anterior Plank teszt esetében is ( p<0,0001). Összességében a 13 objektív teszt közül 10 esetben tapasztaltunk szignifikáns változást. Összefoglalás/Következtetés: Eredményeink megerősítették, hogy már tinédzser korban is időt kell fordítanunk a testtartás fejlesztésére. Tornaprogramunk részben sikeresnek tekinthető, viszont annak érdekében, hogy tartós javulást érhessünk el, illetve megelőzzük a felnőttkori funkcionális gerinc problémák és strukturális elváltozások megjelenését, a tornaprogram mindennapi életükbe történő beépítését tartjuk szükségesnek.

Témavezető: Dr. Csepregi Éva

Introduction: Prescription medication use is one of the most crucial parts of patient treatment. However, the usage of medications may differ significantly across various population groups, depending on their sociodemographic, lifestyle, and health factors. Globally, the irrational use of medicines is on the rise. According to WHO estimates, more than 50% of all medications are prescribed, dispensed, or sold improperly. By finding which groups are more likely to use prescription medication, healthcare providers and policymakers can develop the prescribing process to achieve the best outcomes with the least risk for the prevention of antimicrobial resistance AMR and overuse of antibiotics. Aim: This study aims to investigate the sociodemographic, lifestyle, and health-related factors that can influence prescription medication use in the Hungarian population. Methods: The dataset used was three waves of the European health interview survey in Hungary (2009,2014,2019). Outcome variable was prescription medication use by participants. Statistical methods were weighted proportions for descriptive statistics, weighted Pearson’s Chi-square tests, and weighted multiple logistic regression models. Variance inflation factor to assess collinearity, Hosmer Lemeshow test for model fit, and confusion matrix to assess classification ability of the model. Results: Older adults are more likely to use prescription medications than younger people. The odds of prescription medication use for individuals aged 15-34 group are 66% lower than for those in the 65+ age group (OR = 0,34, CI =0.29-.41). Participants with tertiary education are 21% more likely to use prescription medications than participants with primary education group (OR =1.21, CI = 1.05-1.39). Smokers have 11% higher odds compared to the non- smoking group (OR =1.11, CI =1.01-1.23). Participants with Asthma had 2.87 higher odds than those without Asthma (OR =2.27, CI =2.27-3.63). Conclusion: Healthcare utilization is influenced by socioeconomic status, education, health perception, and chronic conditions. Efforts should prioritize affordable medication access, improved health literacy for disadvantaged groups, enhanced preventive care, and equitable healthcare resource distribution along with smoking cessation programs.

Témavezető: Ghanem Amr Sayed

Bevezetés: Napjainkban az inaktív életmód jelentős probléma, a magyar lakosok mintegy 40%-a passzív munkavégzést folytat, 59%-a soha nem sportol, mely nagymértékben növeli a mozgásszervi panaszok kialakulásának kockázatát. Célok, hipotézisek: Célunk egy munkahelyi egészségfejlesztő program hatásának vizsgálata. A kutatás során feltételezzük, hogy az intervenció hatására (1.) a vizsgált fizikális paraméterek tekintetében szignifikáns javulás figyelhető meg, (2.) a kialakult mozgásszervi panaszok csökkennek vagy megszűnnek, valamint (3.) a munka közbeni mozgás a mentális egészségre is pozitív hatást gyakorol. Módszerek: A kutatásban a debreceni Xanga Investment & Development cégcsoport munkavállalói vettek részt (n=21, férfi női arány 10:11; átlagéletkor: 39,05±9,72 év). Tornaprogramunk 8 hetes, heti 3x10 perces alkalmakból állt a dolgozók irodájában. A vizsgálat során az intervenció előtt és után kérdőívekkel mértük fel a válaszadók mozgásszervi panaszait, aktivitási szintjüket és mentális állapotuk szubjektív megítélését. A fizikális vizsgálat során felmértük az ágyéki, a háti és a nyaki gerinc mozgástartományát, a mellkas és a vállízületek mobilitását, valamint a core izmok erő- állóképességét. Eredmények: A tornaprogramot követően a lumbalis flexio, a bal rotatio és a mellkas mobilitás mértéke mind szignifikáns mértékben javult (p≤0,05). Emellett, a core izmok erő-állóképessége, a vállízület mobilitása, a nyaki flexio, extensio, jobb és bal rotatio, illetve bal lateralflexio mozgásterjedelme szignifikáns javulást mutattak (p≤0,001). A szubjektív kérdőívekre adott válaszok alapján elmondható, hogy a résztvevők javulást éreztek mentális és fizikális állapotuk esetében is, illetve enyhülést tapasztaltak mozgásszervi panaszaikban. Következtetések: Kutatásunkról elmondhatjuk, hogy a tornaprogram eredményességét a statisztikai számítások és a résztvevők pozitív visszajelzései is alátámasztják.

Témavezető: Dr. Csuhai Éva Anett