Introduction Myelofibrosis (MF) is a chronic myeloproliferative neoplasm associated with decreased quality of life, increased risk of transformation to acute myeloid leukemia and shortened survival. Current drug therapy for MF has not been shown to prolong survival or favourably modify the natural disease course. In the current clinical practice, there are no validated surrogates for overall survival or leukemic transformation in MF. In our study, we evaluated the potential prognostic value of circulating myeloblasts (CMB) as a continuous variable in MF patients. Methods We analysed patients with newly diagnosed MF who had sufficient clinical and laboratory data at diagnosis. We used multiparameter flow cytometry to measure the absolute and relative counts of circulating myeloblasts (CMB# and CMB%, respectively) and correlated them with disease markers and prognostic scores validated for MF. Pairwise comparison between patients’ characteristics was performed with T-test or U-test, depending on data normality. Pearson’s correlation was used to test if CMB counts reflected disease activity. Results Patients with overt MF had increased CMB# compared to prefibrotic MF patients (p=0.046). CMB% was significantly elevated in patients with JAK2 driver mutation positivity and advanced (grade 3) fibrosis status (p=0.044 and p=0.001, respectively). CMB# and CMB% strongly correlated with disease activity represented by lactate dehydrogenase enzyme (LDH) levels (p=0.001 and p<0.001, respectively). As per initial hypothesis, cytoreductive treatment did not result in the decrease of CMB counts throughout the disease course. However, elevating CMB# had the potential to predict disease progression before the development of clinicopathological features. Discussion We anticipate our results to be the ground of further analysis regarding the prognostic value of CMB in MF. CMB# and CMB% strongly correlated with surrogate markers of disease activity. Also, CMB counts reflected disease- modifying events in a patient with progressive disease, while CMB# and CMB% did not change significantly during cytoreductive therapy, reflecting our current knowledge on disease natural history and the limitations of available drug therapy.

Témavezető: László Imre Pinczés

A myeloma multiplex klonális plazmasejtszaporulattal jellemezhető malignus hematológiai kórkép, melynek terápiájában számos, különböző hatásmechanizmusú szer alkalmazhazó. A daratumumab egy CD 38 elleni monoklonális antitest, kötődik a plazmasejtekhez és azok pusztulását okozza. Képes aktiválni a komplement rendszert, az immunrendszer sejtjein belül makrofágokat, NK sejteket, illetve direkt apoptózis indukciót is okoz. Vizsgálatunk célja volt felmérni a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Hematológiai Tanszéken daratumumab kezelésben részesülő betegeknél a terápia hatékonyságát és az esetleges szövődményeket. A 2017-2024 közötti időszakban összesen 77 beteg kapott daratumumab alapú kezelést. A páciensek átlagéletkora 70 év, a nemek aránya közel egyenlő 1:1 (52,8% férfi, 48,2% nő). A betegek 27 %-ában 1., 24 %-ában 2., míg 49 %-ában 3. stádiumú myeloma multiplexet diagnosztizáltunk. Kombinációban alkalmaztuk a daratumumabot, a kombinált szer 56%-ban bortezomib, 44%-ban lenalidomid volt. A terápiát a betegek 68%-ban másod vagy harmadvonalban, 32%-ban negyed vagy több kezelési vonal után kapták. A kezelésre adott válaszok a teljes populációban 2% komplett remisszió, 16% nagyon jó parciális remisszió, 62%-ban parciális remisszió, 20%-ban minimális válasz vagy refrakter betegség.A median progressziómentes túlélés 13 hónapnak bizonyult, a median teljes túlélés még nem volt elérhető. A progressziómentes túlélést (PFS) befolyásolta a betegség stádiuma: az ISS 1. stádiumú betegek esetén kedvezőbb median PFS értéket tapasztaltunk, mint a 2. vagy 3. stádiumú betegek esetén (16 vs. 13 vs. 7 hónap). A túlélési eredményeket nem befolyásolta, hogy a daratumabot lenalidomiddal vagy bortezomibbal kombináltuk. A kezeléssel összefüggő leggyakoribb mellékhatások az infúziós szövődmények, hematológiai toxicitások amik közül kiemelendő a transzfúzió igényű anaemia 22 esetben és a neutropénia 10 esetben valamint a szeptikus szövődmények 5 esetben. Konklúzióként megállapíthatjuk, hogy a daratumumab eredményesen alkalmazható a relabáló illetve refrakter myeloma multiplex kezelésében, többféle kombinációban, elfogadható toxicitás mellett.

Témavezető: Dr. Váróczy László

Bevezetés: A fluoropyrimidine (FP)-alapú kemoterápia (KT) kardiovaszkuláris (CV) toxicitással járhat. Szemben számos onkoterápiával, FP vonatkozásában nem áll rendelkezésre CV toxicitási rizikót becslő pontrendszer. Célkitűzés: A FP-alapú kezelés miatt kért onko-kardiológiai konzultációk retrospektív elemzésével felmérni a betegek CV terheltségét, a kardiológiai és onkológiai beavatkozások előfordulását, a fokozottan vulnerábilis betegek jellemzőit. Módszerek: A DEKK Kardiológiai Klinika Onko-kardiológiai szakrendelésén 2018-2024 között megjelent 1293 eset áttekintésével 220 beteget találtunk, akiknél korábbi (n=51), tervezett (n=107) vagy zajló (n=62) FP kezelés volt ismert. A korábbi FP expozíció, valamint a kontraindikáció/beteg-elutasítás miatt nem indított FP kezelések (n=31) kizárásra kerültek elemzésünkből. A fennmaradó 138 esetnél vizsgáltuk a demográfiai, klinikai adatokat, a farmakoterápiát, az onko-kardiológiai konzultáció és az onkológiai döntéshozatal eredményét, valamint a túlélést. Elemeztük a rutin kezeléstől/követéstől eltérő kardiológiai vagy onkológiai beavatkozások túlélésre gyakorolt hatását a palliatív (n=59) és kuratív (n=77) céllal kezelt betegeknél. Külön vizsgáltuk az 5-fluorouracyl- (5FU, n=93) vagy capecitabine- (CAP, n=44) alapú kezelési protokollt kapó betegeket. Eredmények: A kardiológiai beavatkozás gyógyszer optimalizáció (n=110), kiegészítő vizsgálat (n=28), szoros követés (n=20) vagy ezek kombinációja, míg az onkológiai beavatkozás dózisredukció (n=9), átmeneti felfüggesztés (n=2), terápia megszakítás (n=4) vagy szermódosítás (n=10) volt kölcsönösen kizáró jelleggel. Mind a kuratív (p=0,072), mind a palliatív (p=0,093) célú kezelést kapó betegeknél a legrosszabb túlélést tendenciózusan azok mutatták, akiknél kardiológiai és onkológiai beavatkozásra egyaránt szükség volt. Az 5FU-t kapó, kardiológiai beavatkozást igénylő betegek (n=68) mintegy 24%-ánál volt szükség onkológiai beavatkozásra egyaránt, ezen betegek 1 éves túlélése jelentősen alacsonyabbnak adódott azokhoz képest, akiknél nem volt szükség onkológiai beavatkozásra (68 vs. 83%, p=0,04). Konklúzió: Vizsgálatunk alapján a FP kezelést kapó betegek közül fokozottan vulnerábilisnek tekinthetőek azok, akiknél mind kardiológiai, mind onkológiai beavatkozásra kényszerülünk. Ezen betegek várhatóan rosszabb klinikai prognózis miatt kiemelt figyelmet érdemelnek követésük és kezelésük során.

Témavezető: Dr. Árokszállási Anita és Dr. Czuriga Dániel

Bevezetés: A célzott terápiák bővülő alkalmazási lehetőségei jelentős előrelépést jelentenek a daganatos betegségek kezelésében, melyek közül kiemelendő a tirozinkináz enzimek gátlása. Célkitűzés: Fő célunk (1) az elmúlt három évben gyermekkori malignus betegségekben alkalmazott tirozinkináz gátlókkal szerzett tapasztalatok összefoglalása, továbbá (2) annak vizsgálata, hogy bizonyos tirozinkináz enzimek mutációja esetén mely epigenetikai regulátorok expressziós szintje befolyásolja leginkább a betegek túlélését. Módszerek: A vizsgálati időszakba eső n=8 beteg UDMED rendszerben rögzített kórtörténetét a 6923-2024 számú etikai engedélyben foglaltak szerint dolgoztuk fel. Az epigenetikai regulátorok expressziós szintjének túlélésre gyakorolt hatását online elérhető adatbázisok Kaplan-Meier plot analízisesegítségével vizsgáltuk. Eredmények: FLT3-ITD mutációval társuló akut mieloid leukémiában (AML) midostaurinnal, Philadelphia kromoszóma pozitív akut limfoblasztos leukémiában dasatinibbel kiegészített kemoterápiát alkalmaztunk. ALK-pozitív anaplasztikus nagy T-sejtes limfómás betegünkalectinib terápiában részesült. Mielofibrózisban előbbruxolitinib, majd fedratinib alkalmazása mellett asplenomegalia jelentős mérséklődését észleltük.Gasztrointesztinális stromalis tumorban imatinib, majd sunitinib adását kezdtük meg. Metasztatikus clear cell sarcomás betegünknél pazopanib adásával kiegészítettmetronomikus kemoterápia mellett a progresszió lassulását észleltük. Ganglioglioma, illetve pilocytás astrocytoma miatt kezelt betegeink esetén dabrafenib és trametinib kombináció alkalmazására került sor, jó tolerancia mellett. Dózislimitáló mellékhatás a fentiek közül két esetben, a dasatinib és az alectinib mellett jelentkezett, hepatotoxicitás, illetve musculoskeletalis fájdalom formájában. Kaplan-Meier plot analízis során FLT3-ITD mutációval társuló AML eseténszignifikánsan magasabb túlélés igazolódott alacsony SIRT6 (p=0.0413) és HDAC4 (p=0.049), továbbá magas GCN5L/KAT2A (p=0.0046) expressziós szint esetén. Következtetések: A tirozinkináz gátlók számos gyermekkori malignus betegség esetén alkalmazhatóak, és jó tolerancia mellett kombinálhatóak a hagyományos kemoterápiás protokollokkal. FLT3-ITD mutációval társuló AML-ben a hiszton acetilációs mintázatot szabályozó enzimek mutációijelentős hatást gyakorolnak a betegek túlélésére, mely alapjánújabb terápiás kombinációk alkalmazására nyílhat lehetőség.

Témavezető: Dr. Gaál Zsuzsanna

Introduction: An important reason for the examination before organ transplantation is to confirm the absence of malignant neoplasms, which would be a contraindication for organ transplantation. Case report: A 53-year-old male with a longstanding history of hypertrophic cardiomyopathy (HCM), underwent heart transplantation after therapy-resistant malignant arrhythmias and progressive heart failure. Post-transplantation pathological examination of the explanted heart, revealed a previously undiagnosed neuroendocrine tumour (NET) located in the interventricular septum; a finding that would have altered the eligibility for transplantation, had it been known preoperatively. Further examinations proved the presence of gastrointestinal NET with lymph nodes and liver metastases. The histological sample of the heart was also considered a NET metastasis. Given the short time since transplantation, the multidisciplinary oncological team recommended initiating somatostatin analogue therapy (SSA), and after 1 year of transplantation, considering surgery. During follow-up, SSA therapy reduced the sizes of the NET metastases effectively. We also studied the available publications on the topic of this rare case. Conclusions: This case report highlights the clinical course and challenges in the management of an incidental malignancy discovered after organ transplantation.

Témavezető: Dr. Erdi Annamária és Dr. Köröskényi Laura

A HER2-pozitív emlőkarcinómák kezelésében jelentős szerepe van a trastuzumab-alapú antitest–citotoxin konjugátumoknak, mint a trastuzumab-emtansine-nak (T-DM1) és a trastuzumab-deruxtecannak (T-DXd). Hatékonyságukat azonban jelentősen korlátozza a gyakran kialakuló korai rezisztencia. Korábbi kutatásaink alapján azt feltételeztük, hogy a HER2-specifikus kiméra antigén receptorokkal (HER2-CAR) génmódosított T sejtek képesek lehetnek ezen rezisztens daganatok célzott eliminációjára. Jelen munkánkban ezért HER2-CAR T sejtek tumorellenes potenciálját vizsgáltuk T-DM1- és T-DXd-rezisztens in vivo emlőkarcinóma modellekben. Kísérleteink során primer humán T sejteket módosítottunk második generációs HER2-CAR konstrukciókkal retrovirális transzdukciós rendszerben, melynek hatékonyságát (50–70%) áramlási citometriával validáltuk. A CAR T sejtek tumorellenes aktivitását először in vivo emlőkarcinóma xenograft modellben értékeltük: NSG egereket szubkután transzplantáltunk T-DM1-rezisztens JIMT-1 sejtekkel. Két hét inkubációt követően a tumoros egereket 2x10⁶ CAR T sejttel kezeltük intravénásan. Kontrollként nem kezelt és T-DM1-kezelt csoportokat alkalmaztunk. Ezután kezelésváltási protokollokat teszteltünk, melyekben tíz-tíz xenotranszplantált egeret első vonalban heti egyszeri 100µg T-DXd-vel vagy T-DM1-gyel oltottunk intraperitoneálisan. A 250 mm³-es tumortérfogat elérésekor a T-DXd- kezelt egerek 5x10⁶ CAR T sejtet kaptak, a T-DM1-kezelt csoportból öt egér kezelését T-DXd-re váltottuk. Ez utóbbi, illetve a fenntartó T-DM1 kezelést kapó csoport a CAR T sejt terápiát 500 mm³-es tumortérfogat elérésekor kapta meg. Megállapítottuk, hogy bár az első vonalbeli T-DXd terápia a T-DM1 kezeléshez képest szignifikánsan lassította a progressziót, a gyorsan kialakuló rezisztencia miatt nem eredményezett tumormentességet. Ezzel szemben a HER2-CAR T sejtek, függetlenül az előzetesen alkalmazott kezelésektől, hatékonyan eliminálták a T-DM1- és/vagy T- DXd-rezisztens daganatokat, minden kezelt egyednél komplett remissziót eredményezve. Összegezve elmondhatjuk, hogy a HER2-CAR T sejtek mind primer, mind szekunder terápiás készítményként alkalmazva jelentős tumorellenes hatással bírnak a toxin-konjugált antitestekre rezisztens HER2+ emlődaganatok esetén. Eredményeink rávilágítanak a CAR T sejtekben rejlő markáns tumorellenes potenciálra, valamint hangsúlyozzák az adoptív T sejtterápiák, mint “aktív” készítmények, konvencionális biológiai terápiákkal szembeni előnyeit.

Témavezető: Prof. Dr. Vereb György és Dr. Szöőr Árpád

A primer mediastinalis B-sejtes lymphoma (PMBCL) egy ritka agresszív B-sejtes lymphoma, mely a Non-Hodgkin lymphomás esetek 2-3%-át teszi ki, s még ritkábban fordul elő terhességben. A kezelés terhesség alatti megtervezése jelentős kihívást jelent, mivel ilyenkor már nemcsak az anyai, hanem magzati kockázattal is számolnunk kell. A kutatásomban 3 várandós nő beteg (24-29-29 éves) esetét ismertetem, akiknél a második trimeszterben diagnosztizáltak PMBCL-t (19., 19., 23. gesztációs héten), kiterjedt tumortömeggel. Egy betegnél pericardium fenesztráció kapcsán igazolódott a szívet is érintő súlyos betegség. A stádiummeghatározás MR-rel történt, s tekintve a terhességek korára, mindhárom betegnél a javasolt R-CHOP14 (rituximab, cyclophosphamid, doxorubicin, vincristin, prednisolon) kemoterápiát indították el. A terápia 5-6 ciklusa a terhesség alatt volt alkalmazva. A kemoterápia alatt mind az anyukák, mind a magzatok szoros kontroll alatt álltak. A szülések időpontja tervezetten került meghatározásra és az anyukák egészséges újszülötteket hoztak világra a 30., 31. és a 37. terhességi héten, mely után ablaktálták őket. Két esetben indukált hüvelyi szülés, egy esetben elektív császármetszés történt. A 31. héten született újszülött átmenetileg PIC-en volt kezelve. Ezt követően még komplettálták az immun-kemoterápiás kezeléseket, összesen 8 ciklusig. A kezelés befejeztével a PET/CT alapján a betegek remisszióba kerültek. Egy betegnél a nagy reziduum minimális FDG felvétele miatt még konszolidáló érintett mezős sugárkezelés is történt, mely eredményeként ő is elérte a remissziót. Az eddigi követési időszakban egyik betegnél sem tapasztaltak betegségkiújulást, a csecsemők is egészségesek. Bár a PMBCL terhességben egy ritka és súlyos állapot, az eseteink azt igazolják, hogy a 2.-3. trimeszter során beadott R-CHOP kemoterápia alkalmazása hatásos és biztonságos mind az anya, mind a magzat számára. Az esetek jól példázzák, milyen fontos a betegek interdiszciplináris szoros követése.

Témavezető: Dr. Gergely Lajos és Dr. Bicskó Réka Ráhel

A CVID egy primer immunhiányos állapot, mely infekciókra való fokozott hajlammal és nem infekciós szövődményekkel (autoimmun állapotok, malignitás) jár együtt. A CVID-del diagnosztizált betegek esetében kb. 5-10%-os a lymphomák kialakulásának gyakorisága, melyek többsége B sejtes és EBV negatív. A CVID asszociált HL ritka, csupán 0,5-1%-ban előforduló kórállapot, klinikánkon mindössze két ilyen beteget gondoztunk. Az előadás célja a fentebb említett két páciens esetének a bemutatása. Első betegünk 32 éves férfi, akit 2009 és 2022 között több alkalommal vizsgáltak és kezeltek lázas állapot miatt. Negatív eredményű szerológiai vizsgálatok, tenyésztések mellett laboreredményeiben már 2009-ben is alacsonyabb immunglobulin (Ig) szinteket észleltek. 2022 decemberében újfent lázas állapot miatt kezelték, ekkor diagnosztizálták a CVID fennállását. 2024 januárjában CMV, EBV fertőzés miatt kezelték. Nyirokcsomó biopszia történt, mely során EBV pozitív, IV/B. stádiumú nodularis sclerosis típusú HL igazolódott. Brentuximab vedotin (BV)+AVD kezelés mellett mind az interim, mind a re-staging PET/CT-n komplett metabolikus remisszió (CMR) igazolódott, mely azóta is fennáll. Második betegünk 56 éves férfi, akinél 2011-ben diagnosztizáltak EBV pozitív, kevert sejtes HL-t. EBVD kezelésnek köszönhetően CMR alakult ki. 2022-ben lymphoma relapszusával egyetemben CVID fennállására derült fény. CVID kezelésének megkezdése mellett DHAP és BV terápia, majd újabb relapszus miatt PD1 gátló kezelés indult, azonban a kezelés ellenére bekövetkező folyamatos progresszió folytán a beteget elveszítettük. A szakirodalmi adatok szerint a CVID asszociált HL előfordulása ritka, ugyanakkor HL-nél érdemes Ig szintet ellenőrizni, CVID-el diagnosztizált betegeknél pedig szűrni HL irányába is. Az általunk megfigyelt két esettel ellentétben a korábban leírt hasonló esetek többsége EBV negatív. Jelenleg nincs egységes kezelési ajánlás, de esettanulmányok alapján érdemes lehet eltérni a hagyományos HL kezelési protokolltól, figyelembe véve a beteg immunszupprimált állapotát is.

Témavezető: Petrusné dr. Miltényi Zsófia

Bevezetés: A terhességi thrombocytopenia fellelhető egészséges terhességben is, előfordulási gyakorisága terminusban 7-12%. Pontos kialakulási mechanizmusa nem ismert, de lepényágyi fokozódott aktiváció és felhasználódás okozta rövidült élettartamot feltételeznek mögötte. A terhességben kialakult thrombocytopenia 70%-a terhességi thrombocytopenia, 21%-a preeclampsia részjelensége, 3%-a immunthrombocytopenia, 6% hátterében pedig egyéb ok áll. Célkitűzések: A kutatás elsődleges végpontja a várandósságban mért epesav-szint és vérlemezke-szám korrelációjának vizsgálata. Másodlagos végpontok között szerepel a thrombocytopenia előfordulási gyakoriságának vizsgálata normális és kóros epesav-szintű csoportokban, immunológiai háttér és nem immunológiai háttér azonosítása thrombocytopeniás esetekben, az epesav-szint és vérlemezke-szám eloszlásának meghatározása a terhességi kor függvényében. Anyagok és módszerek: Vizsgálataim során a 2020.09.25-től 2021.09.24-ig terhes osztályon, illetve terhes ambulancián vizsgált várandós nőkről rendelkezésre álló retrospektív beteganyagot dolgoztam fel. Az adatgyűjtéshez a klinikai informatikai rendszert vettem igénybe. Ebben az időszakban 780 várandósnál volt elérhető epesav és két héten belüli vérkép eredmény. Adatokat gyűjtöttem a páciensek demográfiai paramétereiről (életkor, BMI, paritás), epesav szintjükről, vérkép eredményükről (thrombocyta szám, mean platelet volume, plateletcrit), társbetegségeikről, szülészeti kimenetelükről (szülés módja, születési hét, magzat súlya, vérzéses szövődmények). Eredmények: A 780 esetből 334-nél fordult elő referenciatartomány fölötti (>10 µmol/L) epesavszint, 97-nél fordult elő referencia alatti (<150 G/L) vérlemezke-szám. A vizsgált populációban észlelt thrombocytopenia gyakoriság 780-ból 97 eset, vagyis 12,4%. A referenciatartomány fölötti epesavszintű esetek között 53 esetben volt csökkent vérlemezke-szám. Ezek alapján a thrombocytopenia esélyhányadosa emelkedett epesav-szintű várandós populációban OR=0.066 (CL 95%: -0.004 - 0.136). A 97 thrombocytopeniás esetből 8 (8,2%) rendelkezik immunológiai, illetve 23 (23,7%) nem immunológiai háttérrel. Következtetés: Várandósságban mért epesav-szint és vérlemezke-szám közötti korreláció nem igazolható. Nem igazolható lineáris kapcsolat sem a vérlemezke-szám és terhességi kor, sem az epesav-szint és terhességi kor között.

Témavezető: Prof. Dr. Póka Róbert

Bevezetés: Myeloma multiplexben a központi idegrendszer érintettsége viszonylag ritka, a betegek kevesebb, mint 1%-ánál fordul elő. Kedvezőtlen prognózissal jár. A liquor minták két változós dot-plotokkal végzett áramlási citometriai analízisét nehezíti a limitált mintamennyiség, az alacsony sejtszám és a sejttörmelékek jelenléte. A mintában található sejttörmelék képes ugyanazt az immunfenotípus mintázatot mutatni, mint a kóros myeloma sejtek, ezért kétváltozós dot ploton nehéz különbséget tenni közöttük. Azonban az áramlási citometria fejlődésének köszönhetően ma már lehetőség van arra, hogy a kétdimenziós dot-plotok mellett az egyes paramétereket integráltan, multidimenzionális dot-plotokkal analizáljuk, így az egy csőben lévő antitestek expresszióját egyszerre tudjuk vizsgálni. Munkánk során célul tűztük ki, hogy létrehozunk egy olyan multidimenzionális radar dot-ploton alapuló analizáló protokollt, melynek segítségével megkülönböztethetővé válnak a patológiás plazmasejtek a sejttörmelékektől. Módszerek: Myeloma multiplex irányú kivizsgálásra 2018. január 01. és 2023. augusztus 31. között 49 betegtől 125 liquor minta érkezett a Laboratóriumi Medicina Áramlási citometriai részlegére. A mintákat két csővel, nyolcszínű jelölési technikával vizsgáltuk. De novo csontvelői minták felhasználásával multidimenzionális dot ploton alapuló analizáló protokollt hoztunk létre a normál plazmasejtek, a kóros plazmasejtek és a sejttörmelékek egymástól való megkülönböztetésére. Az eredményeket retrospektíven a Kaluza szoftver segítségével elemeztük újra. A multidimenzionális dot-plottal végzett analízis eredményeit a már meglévő hagyományos kétváltozós analízis eredményeivel hasonlítottuk össze. Eredmények: 32 betegtől 41 negatív liquor minta érkezett, melyekben kóros plazmasejteket egyik módszerrel sem detektáltunk. 16 esetben (4 beteg) mindkét analizáló protokollal kimutathatóak voltak a kóros myeloma sejtek. Továbbá 32 diszkrepáns esetet azonosítottunk. Ezen eseteknél a konvencionális áramlási citometriai analízis alapján felmerült a kóros myeloma sejtek jelenléte a liquor mintában, azonban a multidimenzionális dot ploton alapuló analízis kizárta ezen sejtek jelenlétét. Következtetés: A multidimenzionális radar dot ploton alapuló analízissel megkülönböztethetővé váltak a kóros plazmasejtek a sejttörmelékektől. A konvencionális analízishez képest gyorsabb, egyszerűbb és érzékenyebb analízist tesz lehetővé.

Témavezető: Dr. Kárai Bettina és Palicskó Bettina

Háttér: A fejlett diagnosztikai és terápiás beavatkozások ellenére a tüdőtumoros megbetegedések incidenciája világszerte mindkét nemben továbbra is nagyon magas. A vérlemezkék jelentősen hozzájárulhatnak a daganatos folyamatok progressziójához többek között azáltal, hogy képesek tumorsejt eredetű RNS-eket transzferálni. Ennek köszönhetően a thrombocyták RNS tartalma jelentősen módosul, amit összefoglalóan „tumor-educated platelets”-nek neveznek. Célkitűzés: Olyan thrombocyta transzkriptom mintázatot kívántunk azonosítani, amely diagnosztikus értékű lehet a tüdőtumorra, és egyúttal segítheti az eltérő stádiumú tüdődaganatos kórképek egymástól való elkülönítését. Módszerek: Előzetes vizsgálatunkban kezelés előtt álló, újonnan diagnosztizált korai és előrehaladott stádiumú tüdőtumoros betegek leukocyta-depletált thrombocyta mintáiból izolált RNS-t vizsgáltuk újgenerációs RNS- szekvenálással (Illumina). Eredményeinket nemcsak egészséges kontrollok, hanem nem tumoros (COPD-s) tüdőbetegek mintáihoz is hasonlítottuk (n=3/csoport). Az egyes kohorszok között szignifikáns expresszió változást mutató géneket (FC > vagy < 1,5) ClueGO (gén-ontológiai) elemzés alá vetettük. A tumor eredetű transzkriptek azonosítása érdekében az egyik korai stádiumú tüdőrákos beteg kórszövettani és thrombocyta mintájában összevetettük a kóros expressziót mutató gének egyezését. Eredmények: Korai stádiumú tüdőtumorban 524 thrombocyta transzkript szintje emelkedett jelentősen (pl. MALAT1), míg 119 gén expressziója szignifikánsan csökkent (pl. GATA3) a kontrollokhoz képest. Ezzel szemben előrehaladott stádiumban 757 gént találtunk emelkedettnek (pl. TP53I3) és 198-nak csökkent a szintje (pl. RUNX3). A ClueGO analízis alapján tüdőtumorban a kóros expressziót mutató thrombocyta gének számos intracelluláris folyamat szabályozásában vesznek részt, úgy, mint sejtaktiváció, vezikulaszekréció, citoszkeletális átrendeződés és transzkripció szabályozás. Végül 65 olyan tüdődaganat eredetű kóros transzkriptet (pl. SERPINE2) azonosítottunk a vérlemezkékben, ami kimutatható volt a beteg kórszövettani és thrombocyta mintájában is, de a kontroll vérlemezkékben nem. Ezek a gének többféle metabolikus, szignál transzdukciós és stresszre adott válaszfolyamatok szabályozásában vesznek részt. Konklúzió: Előzetes adataink alapján tüdőtumorban jelentősen megváltozik a vérlemezkék RNS expresszió profilja, ami új diagnosztikai vizsgálómódszerként elősegítheti a daganatos folyamatok időben történő kimutatását.

Témavezető: Dr. Nagy Béla és Dr. Balla György Jázon