Background: Male infertility is a growing global concern, often associated with elevated levels of sperm DNA fragmentation index (DFI), which negatively affects fertilization, embryo development, and pregnancy outcomes. Current treatments aim to improve sperm quality by addressing oxidative stress, a major contributor to DNA damage. Antioxidant therapy has shown promise in reducing DFI, but its clinical application stays inconsistent. This study investigates the efficacy of Fer14 extra, a novelcomplex antioxidants, amino acids and micro-nutrients supplement, in reducing sperm DFI and improving overall sperm quality in infertile males. Objective: To evaluate the potential of Fer14extra as an antioxidant therapy to lower sperm DNA fragmentation and enhance fertility outcomes in male patients with elevated DFI. Methods: A prospective study was conducted on a cohort of over 50 male patients diagnosed with infertility. Baseline and post- treatment DFI levels were measured using the GoldCyto DNA test, a sensitive method based on the sperm chromatin dispersion (SCD) test. Patients received Fer14extra over a defined treatment period. Key fertility parameters, including sperm concentration, morphology, and DNA integrity, were analyzed before and after therapy. Results: Following therapy, the average DFI was reduced to approximately 25.23%, reflecting a notable improvement in sperm DNA integrity compared to baseline. Preliminary analysis also suggested trends toward enhanced sperm quality in terms of concentration and morphology, although these results require further statistical validation. Subgroup analysis indicated that the treatment was effective across various patient demographics, including smokers and non-smokers, as well as those with and without varicocele. Conclusion: The complex antioxidant, amino acid and micro-nutrient supplement therapy shows significant potential in reducing sperm DNA fragmentation, as a key factor in male infertility. These findings support the therapeutic application of Fer14extra as part of a comprehensive treatment strategy for infertile males. Further research is called for to explore the long-term impact on pregnancy rates and to perfect treatment protocols for diverse patient populations.

Témavezető: Dr. Szűcs Miklos

Introduction Age-related macular degeneration (AMD) is a chronic, progressive retinal disease that is a leading cause of visual impairment and blindness in the elderly, particularly in people over 50 years of age. The two main types of AMD are dry (non-exudative) and wet (exudative) forms, which have different progression and severity. Wet AMD causes rapid vision loss, through macular oedema and retinal scarring caused by choroidal neovascularisation (CNV). Objective The aim of this study was to investigate the relationship between visual acuity, macular oedema and quality of life in patients with wet AMD who received anti-VEGF treatment. Methods The study included 85 patients with wet AMD who were treated with Eylea (aflibercept) or Ranivisio (ranibizumab). Visual acuity and retinal central subfield thickness (CST) were measured regularly, while quality of life was assessed using the National Eye Institute Visual Function Questionnaire-25 (NEI-VFQ-25). Statistical analysis was performed to examine the associations between visual acuity, CST and quality of life. Results The visual acuity of the treated eye showed a significant correlation with quality of life (p=0.013), while including the visual acuity of the other (untreated) eye resulted in an even stronger correlation (p=3.58×10-10). There was no significant correlation with CST scores (p=0.468). The results of the NEI-VFQ-25 showed that reduction in macular oedema and improvement in visual acuity positively affected quality of life, especially in visual function and mental health. Conclusion Anti-VEGF treatment is effective in reducing macular edema and improving visual acuity in patients with wet AMD. However, the impact on quality of life depends not only on clinical parameters but also on the individual needs and psychosocial status of patients. The use of the NEI-VFQ-25 allows accurate monitoring of changes in quality of life, contributing to the optimisation of patient-centred care.

Témavezető: Szabolcs Balla MD, PhD

Purpose: To evaluate the clinical outcomes of diabetic macular oedema (DMO) patients treated with Avastin (bevacizumab) in a single clinic, and to compare these results with published study data. Patients and methods: This retrospective study included patients treated with Avastin for DMO between January 1, 2019, and December 31, 2022. A total of 64 patients (72 eyes) were analyzed, comprising 30 men and 34 women with a mean baseline age of 65.3 ± 12.1 years. Baseline and follow-up measurements were taken at every visit which included central retinal thickness (CRT) and best-corrected visual acuity (BCVA). Data were evaluated to assess changes in CRT and BCVA after treatment. Results: The mean baseline CRT was 550.06 ± 129.54 µm, which decreased to an average of 438.69 ± 133.36 µm following treatment, reflecting a significant reduction in macular oedema. BCVA improved from an average of 0.33 ± 0.22 to 0.43 ± 0.28, indicating a measurable improvement in visual acuity. The average follow-up period was 13 months. Discussion: Avastin treatment for DMO demonstrated significant improvements in both anatomical and functional outcomes over the examined period. The reduction in CRT and improvement in BCVA signify role of Avastin as an effective therapeutic option for DMO. These findings contribute to the growing body of evidence supporting its use and provide insights into real-world clinical outcomes. Our results align closely with existing literature on the efficacy of Avastin for DMO.

Témavezető: Dr. Surányi Éva

Előzmények: A rövidlátás prevalenciája az utóbbi évtizedekben folyamatosan növekvő tendenciát mutat hazánkban és világszerte, ami a jövőre nézve jelentős közegészségügyi következményekkel járhat. A genetikai tényezők mellett a modern életstílus, többek között a hosszas képernyőhasználat és a csökkent szabadtéri aktivitás is hozzájárul a jelenség kialakulásához. Célkitűzés: Célunk a elektronikus eszközhasználati szokások és rövidlátás gyakoriságának felmérése volt a 10-15 éves diákok és a 20-25 éves egyetemisták körében, összefüggést keresve az egyre fiatalabb korban megjelenő digitális eszközhasználat és a fénytörési hibák között. Módszerek: A Z generációból 90, az alfa generációból pedig 71 diák adatait gyűjtöttük össze. A kérdések kitértek az esetleges látóélesség csökkenésére, a szemüveghasználatra, az elektronikus eszközök típusára és napi használati idejére, a rövidlátás egyéb rizikófaktoraira és a kék fény okozta szempanaszokra is. Eredmények: Az alfa generáció diákjai közül 38% (27 fő), míg a Z generáció tagjai közül 67% (60 fő) panaszkodott homályos látásról. Az iskolások 27%-a (19 fő), az egyetemisták 52%-a (47 fő) viselt szemüveget vagy kontaktlencsét, előbbi korosztály 63%-a, utóbbi 88%-a mínuszos lencsét hordott. Közülük 21% (3 fő) illetve 32% (15 fő) igényelt 4 dioptriát meghaladó mínuszos korrekciót. A fiatalabb korosztály 59%-a, az egyetemisták 81%-a tapasztalt szemészeti panaszokat hosszas eszközhasználat után, leggyakrabban fejfájást és könnyezést. Az egyetemisták főként okostelefont és laptopot használtak, 41%-uk (37 fő) átlagosan napi 7 óránál is többet. A fiatalabb korosztály elsősorban televíziót és okostelefont használt, 69%-uk napi több mint 3 órát, 22%-uk pedig napi 5 óránál is többet. Az okostelefon használatának előfordulása már az általános iskolában elérte a 97% ot. Mindkét korosztály többsége tisztában volt a kék fény káros hatásaival, azonban az iskolás diákok 59%-a (42 fő) semmilyen megelőzési módszer nem alkalmazott. Habár a fiatalabb generáció összességében több időt töltött a szabadban, 39%-uk kevesebb mint 2 órát. Következtetések: A kutatás eredményei alátámasztják a túlzott elektronikus eszközhasználat és a rövidlátás gyakorisága közötti összefüggést. A digitális eszközök hatásain kívül a rövidlátás számos egyéb rizikófaktora is jelentős mértékben jelen van mindkét generációban.

Témavezető: Prof. Dr. Módis László

Bevezetés A fej- nyaki tumorok 3-10%-ában a nyálmirigyek érintettek, ezek közül 80%-ban a parotisban lokalizáltan jelennek meg a daganatok. A WHO hisztológiai klasszifikáció szerint több, mint 40 különböző típus különíthető el. A leggyakoribb benignus elváltozások a pleomorph adenoma és a Warthin tumor, míg a leggyakoribb malignus elváltozások a mucoepidermoid carcinoma és az adenoid cysticus carcinoma. A pontos diagnózis felállításához elengedhetetlen a preoperatív aspirációs citológiai és képalkotó vizsgálatok elvégzése. Az aspirációs citológiai vizsgálat egy minimál invazív beavatkozás, mely segítségével differenciálhatjuk a benignus és malignus elváltozásokat, ezáltal könnyíti a megfelelő kezelési terv felállítását. A Debreceni Egyetem Fül- Orr- Gégészeti és Fej- Nyaksebészeti Klinikán a parotis tumoros betegek kivizsgálási protokolljába 2021-ben került bevezetésre a kötelező MR vizsgálat. Célkitűzés Kutatásunk során célul tűztük ki az elmúlt 8 év során parotis műtéten átesett betegek retrospektív vizsgálatát. A nyert adatokból az aspirációs citológiai vizsgálat specificitását és szenzitivitását mértük fel. Statisztikai elemzésekkel életkorbeli összefüggéseket kerestünk a kórszövettani eredmények alapján felállított csoportokban. A nemzetközi guideline-ok alapján preferált, de költséges MR vizsgálat szerepét eredményeink alapján elemeztük. Módszerek 2016-2024 között klinikánkon operált betegeink preoperatív aspirációs cytológiai és végleges kórszövettani eredményeit analizáltuk. GraphPad Prism program segítségével statisztikai összefüggéseket kerestünk. Eredmények A vizsgált időszakban 177 beavatkozás történt. A betegek átlagéletkora 57.53 (SD=14.65), a legmagasabb átlagéletkor a Warthin tumor esetében volt megfigyelhető: 62.4 (SD=8.7). 23 esetben malignus, 154 esetben benignus elváltozás igazolódott. Az aspirációs citológiai vizsgálat szenzitivitása 54.55%, specificitása 93.79% lett. Szignifikáns különbség a pleomorph adenoma és a Warthin tumor koreloszlása között jelent meg (p<0,0001). Műtétet megelőző MR vizsgálat 88 esetben történt. Megbeszélés Az aspirációs citológiai vizsgálat egy hasznos eljárás, azonban alacsony szenzitivitása miatt további kiegészítő vizsgálatokkal együtt szükséges értelmezni, mely tényt a nemzetközi irodalom is alátámasztja. Az MR vizsgálat jelentős szereppel bír a műtéti tervezésben is.

Témavezető: Dr. Rezes Szilárd Gyula és Dr. Szilágyi András

Bevezetés: Glaucoma során a látóideg progresszív atrophiája következik be, maradandó látáskárosodást okozva. A betegség hátterében legtöbbször megemelkedett intraoculáris nyomás (IOP) áll. A betegség kezelésének célja a szemnyomás csökkentése, kezdetben konzervatív terápiával. Amennyiben a szemcsepp vagy lézerkezelés nem kellően hatékony műtétre kerül sor. A hagyományos műtét (trabeculectomia) a szemgolyó megnyitásával jár, a gyógyulási idő hosszú, a szövődményráta magas. Az elmúlt években teret hódítanak a minimál invazív glaucoma sebészeti eljárások, melyek kisebb műtéti megterhelés mellett jó szemnyomás kontrollt biztosítanak. Célkitűzés: PreserFlo MikroShunt hatékonyságának és szövődményeinek vizsgálata glaucomás betegeken. Módszerek: PreserFlo MikroShunt implantátummal történt operációk retrospektív vizsgálata. A hatékonyságot 6 és 12 hónap elteltével értékeltük. A sikert a következőképpen határoztuk meg: Teljes siker: IOP <21Hgmm vagy > 20%-os csökkenés gyógyszerek nélkül. Részleges siker: IOP <21 Hgmm vagy >20%-os csökkenés gyógyszerek mellett. Sikertelenség: IOP >21 Hgmm vagy <20%-os csökkenés. Az IOP mérés Goldmann tonometriával történt a preoperatív szakaszban és műtét után 1 héttel, 1, 3, 6 és 12 hónappal. Eredmények: Microshunt beültetése 7 beteg 8 szemén (5 nő, 2 férfi, életkor 70.62 ± 8.5 év) Glaucoma típusok: elsődleges nyitott zugú (62.5%), másodlagos nyitott zugú (25%), Sturge Weber sy (12.5%). A 12. hónap eredményeit 5 beteg 6 szemén értékeltük. Preoperatív IOP: 23.87 ± 2.5 Hgmm volt, 2.62 ± 1 topikális gyógyszerrel. Posztoperatív IOP adatok: 1. hét: 15 ± 8.5 Hgmm, 1. hónap: 13 ± 3.5 Hgmm, 3. hónap: 17.62 ± 7.5 Hgmm, 6. hónap: 14.75 ± 5.5 Hgmm, 12. hónap: 16.6 ± 2 Hgmm. Az alkalmazott szemcsepp terápia 6 hónap elteltével 0.87 ± 1.5-re (p<0.001), 12 hónap elteltével 0.66 ± 1-re csökkent. A teljes sikert 75% érte el 6 hónap és 100 % 12 hónap után. A fajlagos siker aránya 25% (6 hónap) és 0 % (12 hónap). Sikertelenség nem volt. A szövődmények között szerepelt 1 bleb revízió, 1 sekély csarnok és hyphema mely viscoelasticus anyag adására rendeződött, tartós szövődmény nem fordult elő. Következtetés: A PreserFlo MikroShunt beültetés hatékony szemnyomás kontrollt biztosít műtét után egy évvel. Az eljárás kevésbé invazív, mint a hagyományos glaucoma műtétek; a betegek rövidebb kórházi ápolást igényelnek és lényegesen kevesebb posztoperatív komplikációval számolhatunk.

Témavezető: Dr. Ujhelyi Bernadett

A benignus paroxizmális pozicionális vertigo (BPPV) a leggyakoribb belsőfül eredetű szédüléses kórkép, amely visszatérő, fejhelyzet változással összefüggő, másodpercekig tartó forgó szédülésként jelentkezik. A kivizsgálás során alkalmazott diagnosztikus tesztek (Dix-Hallpike manőver, supine roll teszt), a betegség későbbi, nem akut fázisában nem mindig pozitívak. A video fej-impulzus teszt (vHIT) egy modern vizsgálóeljárás, mellyel objektív módon vizsgálható a perifériás egyensúlyszerv funkciója, ugyanakkor a vizsgálóeljárás jelenleg nem része a BPPV diagnosztikájának. Kutatásunk célja a vHIT alkalmazhatóságának vizsgálata volt, a BPPV-ben szenvedő betegek diagnosztikája során. A kutatás első szakaszában az UD MED egészségügyi informatikai rendszerben áttekintettük a DEKK Fül-Orr- Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika otoneurológiai szakrendelések 2022. júliusa és 2024. decembere közötti beteganyagát. Ez után a hátsó és a horizontális félkörös ívjárati BPPV-vel diagnosztizált betegeket kiválasztottuk és a vHIT eredményeiket (gain, gain asymmetry) elemeztük. A kutatás második szakaszában a BPPV-ben szenvedő betegcsoport vHIT eredményeit hasonlítottuk össze egészséges kontroll csoport vHIT eredményeivel. A BPPV-s csoport beválasztási kritériumainak 158 beteg (28 férfi, 130 nő, átlagéletkoruk 65,4 év) felelt meg, akik közül 146-an hátsó félkörös ívjárati és 12-en horizontális félkörös ívjárati BPPV-ben szenvedett. Közülük 31 beteg esetében igazolódott vHIT vizsgálat során kóros gain érték, ebből 26 esetben az érintett félkörös ívjáratnak megfelelően. Az egészséges kontroll csoport esetén nem találtunk kóros gain értékeket. Az eddigi vizsgálati eredmények alapján a vHIT egy értékes kiegészítő vizsgálat lehet a BPPV diagnosztikája során.

Témavezető: Dr. Jászberényi Balázs József

Célkitűzés: Az uveális melanoma a leggyakoribb felnőttkorban előforduló primer rosszindulatú intraocularis daganat. Hazánkban a közepes méretű daganatok kezelésére 1986 óta rendelkezésre áll a brachyterápia Ru-106 applikátorokkal, de a nagyméretű, 7 mm feletti vastagságú daganatokat 2023-ig kizárólag a szemgolyó eltávolításával lehetett kezelni. A nagyméretű daganatok kezelése kihívást jelentő a besugárzás okozta mellékhatások miatt, és csak speciális szemészeti onkológiai központokban elérhető. Célunk a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Szemklinikán bevezetésre került endorezekciós eljárás első eredményeinek ismertetése. Betegek és módszerek: Az Esseni Egyetem Szemklinikával folytatott nemzetközi együttműködés segítségével a Debreceni Egyetem Szemklinikán bevezetésre került a nagyméretű uveális melanomák kezelésére a külső besugárzás után végzett endorezekció. Az első műtét 2023. december 7-én történt. Az elmúlt egy év eredményeinek retrospektív elemzését végeztük. Eredmények: 2023 decembere óta 15 endoresectio történt. A betegek átlagéletkora a műtét idején 53 (±12,93) év volt, 10 férfi és 5 nő. Átlagosan a kiindulási legjobb korrigált látásélességük 0,61 (±0,39) volt. Az ultrahanggal mért átlagos felfedezéskori tumorvastagság 9,15 (±1,53) mm, a legnagyobb átmérő átlaga 13,1(±3,39) mm. Bár az átlagos követés idő még elég rövid, 6 (±4,84) hónap, de eddig minden szemet sikerült megőriznünk, egy esetben volt szükség ismételt beavatkozásra. Az utolsó kontroll vizsgálatokon nem tapasztaltunk retina leválást, üvegtesti vérzést vagy emelkedett szemnyomást. A műtétek után az átlagos legjobb korrigált látásélesség 0,26 (±0,26). Következtetés: Nemzetközi együttműködés segítségével Magyarországon is lehetővé vált a nagyméretű uveális melanomák szemmegtartó kezelése. Bár az ismert, hogy az endorezekció nem akadályozza meg az áttétek kialakulását, de jelentős életminőség-javulást eredményezhet, hiszen lehetőséget biztosít a szem megőrzésére és használható látás megtartására még a nagy kiterjedésű uveális melanómában szenvedő betegek esetében is

Témavezető: Dr. Surányi Éva

Bevezetés: Tanulmányunkban olyan betegeket vizsgáltunk, akik a hímvesszőbe méretnövelés céljából paraffint juttattak, mely miatt szklerotizáló lipogranulóma alakult ki. Az elváltozás kezelése során a lipogranulómával érintett péniszbőrt eltávolítjuk, majd bőrpótlást végzünk. Munkánk célja az volt, hogy felmérjük azon műtéteink eredményét, ahol a hímvesszőbőrt félvastag bőrrel pótoltuk. Betegek és módszerek: Retrospektív módon vizsgáltuk a Debreceni Egyetem Urológiai Klinikán 2020 és 2024 között a paraffinóma miatt részvastagságú bőrrel történő péniszbőr rekonstrukción átesett betegeket. A betegdokumentációs rendszerből gyűjtöttük ki a következő adatokat: életkor, ápolási napok száma, műtéti idő, szövődmények a Clavien- Dindo klasszifikáció alapján. Kérdőíves felméréssel vizsgáltuk a merevedési (MMM: Merevedés Minőségi Mutatója) és a vizelési funkciót (IPSS: International Prostate Symptom Score). A műtét utáni közösülési képességet, merevedés közben érzett feszülést és fájdalmat igen-nem kérdésekkel mértük fel. A hímvessző műtét utáni kinézetét öt fokozatú skálával mértük fel (nagyon elégedett: 5, elégedett: 4, határozatlan: 3, elégedetlen: 2, nagyon elégedetlen: 1). Eredmények: A vizsgált időszak alatt 11 műtét történt, a betegek medián életkora 32,4 (szélső értékek: 21-57) év, a medián ápolási napok száma: 5 (1-5) nap, a medián műtéti idő 170 (135-250) perc volt. 4 esetben figyeltünk meg szövődményt, 3 esetben 1-es, 1 esetben 3a grádusút. Az 1-es grádusú szövődményeket (sebváladékozás: 2; hímvessző szigetszerű hámhiánya: 1) helyi sebkezeléssel kezeltük. A 3a grádusú szövődmény egy mons pubis területén lévő haematoma volt, melyet helyi érzéstelenítésben drenáltunk. A kérdőíveket 9 beteg töltötte ki. A medián MMM és IPSS pontszám 22 (5-25) és 2 (0-12) volt. 4 beteg számolt be merevedés közben feszülésről és 1 beteg fájdalomról. A hímvessző kinézetével 4 beteg volt nagyon elégedett, 4 elégedett és 1 határozatlan. Megbeszélés: A paraffinoma miatt károsodott hímvesszőbőr helyreállítására két lehetőség van. Amennyiben elegendő ép herezacskóbőr áll rendelkezésre, herezacskóbőr-lebenyt alkalmazunk. Ellenkező esetben félvastag bőr átültetést végzünk. Ez utóbbi módszer előnye, hogy a fogadóterületen nincs szőrnövekedés. Hátránya, hogy a donorterület látható helyen van és a graft kinyerése speciális eszközt igényel. Tanulmányunk alapján a műtét kevés szövődménnyel elvégezhető, a betegek elégedettek a műtéttel, a műtét utáni merevedési funkció megtartott.

Témavezető: Dr. Murányi Mihály