Endometriosis is a chronic and sometimes severely debilitating gynecological condition that affects millions of women, especially those of reproductive age, globally. The disease involves the growth of endometrial tissue outside of the uterus, resulting in inflammation, scarring, and adhesions. The symptoms—severe pelvic pain, dysmenorrhea, dyspareunia, dysuria and dyschezia—can take a toll on patients’ quality of life and go undiagnosed for years. The aim of this study was to assess both the prevalence and the severity of characteristic symptoms of endometriosis in 156 patients consulting the Outpatient ward at Department of Obstetrics & Gynecology. Data were obtained retrospectively from medical records from 2022 to 2024. Dysmenorrhea was the most common reported symptom (n= 156; mean severity: 8.2/10 [range: 3–10]). The second most prevalent symptom was dyspareunia (n = 103), with a severity score of 6.5/10 (range: 2–10). Dysuria and dyschezia were less common, with 38 and 17 patients reporting these symptoms, respectively, with average severities of 4.8/10 (range: 0–9) and 6.2/10 (range: 2–10), respectively. As these results illustrate, pain symptoms are common in this population and management should be comprehensive and multidisciplinary. Early diagnosis and tailored treatments are essential for improving patient outcomes and quality of life. Future research should focus on testing new treatments and coming up with fresh ways to diagnose this tricky condition faster. This could help cut down on delays in finding and treating it.

Témavezető: Török Péter

Bevezetés: Az endometrium carcinoma miatt végzett laparoszkópos (TLH) és laparotómiás (TAH) teljes méheltávolító műtétek a nőgyógyászati daganatsebészetben ismert eljárások. A nyugatias életmód következtében egyre több nőt érint az obesitas, ami által megnő a rizikó az endometrium daganatos elváltozására. Az általunk tervezett vizsgálat egy retrospektív kohorszvizsgálat, a TLH és TAH eredményeinek összehasonlítása obes betegek körében. Ezáltal szeretnénk arról megfelelő bizonyítékot kapni, hogy a laparoszkópos eljárás az obes páciensek számára is ugyan olyan biztonságos és annak előnyei mérvadóak. Módszer: Kutatásunk alapja a 2018-2021 között, a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján végzett méheltávolító műtéteket. Az összesen 357 elvégzett műtétből 223 páciens felelt meg az obesitas (BMI: 30 kg/m2) beválogatási kritériumának (BMI átlag: 35,684 kg/m2 , SD: 5,126). A vizsgálathoz szükséges adatokat az UD Med és az EESZT elektronikus adatbázis, valamint az irattárban található papír alapú dokumentációból gyűjtöttük össze. Az adatelemzés elvégzéséhez IBM SPSS Statistics 27 programot használtuk. Mivel adataink nem normál eloszlást követnek, így a statisztikai próbákat Shapiro-Wilk, Mann-Whitney, Log Rank és Khi² próbával végeztük el. Eredmények: A két műtéttípushoz tartozó hospitalizációs idő szignifikáns (p < 0,01) különbséget mutat, TAH esetén átlagosan 8,77 , míg TLH esetén 4,77 nap. Az operációk idejét figyelembe véve TAH 1,58 óra, TLH 1,40 óra átlagos időtartamú, mely szintén statisztikailag szignifikáns (p < 0,02). A műtétek alatt bekövetkezett komplikációk (TAH: 6,3% , TLH:4,7%) szignifikáns különbséget nem mutatnak (p < 0,535). Az elvégzett beavatkozások során 3 esetben történt műtéti konverzió, TLH műtétet nyitott hasi formában folytatták. Ennek oka mindhárom esetben olyan jelentős hasi összenövések voltak, melyek a laparoszkópos beavatkozás kivitelezését nem engedte. A posztoperatív után követés során az 5 éves túlélés Kaplan-Meyer és Log Rank teszttel statisztikailag nem szignifikáns (p < 0,425) eredménnyel szolgált. Konklúzió: Kutatásunk eredményeképpen tehát elmondható, hogy az obes betegek laparoszkópos méheltávolító műtéte biztonságos, gyorsabb felépülési időt eredményez, valamint időben kisebb műtéti megterhelést. A műtétek kockázata nem jelentősebb, mint nyitott hasi műtétek esetén, továbbá az 5 éves túlélés megegyezik a két típus között. (Kutatásunk pályázati támogatásban részesült: EKÖP-24-2 mesterképzés)

Témavezető: Dr. Farkas Zsolt és Dr. Krasznai Zoárd Tibor

Az endometriózis egy krónikus gyulladással járó nőgyógyászati betegség, mely során endometrium és stroma szövetek jelennek meg a méh üregén kívül, ciklussal szinkron funkcionálva jelentős fájdalmat és infertilitást okozva az érintett nőknek. A gyakori, de mégis aluldiagnosztizált kórkép kiterjedését vizsgáló képalkotó diagnosztikája a műtét pontos előkészítése és kivitelezése miatt rendkívül fontos. A képalkotással valószínűsített és a műtét során látott kép leírására számos klasszifikációs rendszer áll rendelkezésre, azonban hatékonyságuk vitatott. Célkitűzésünk volt a DEKK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján diagnosztizált endometriózisos betegek előzetesen végzett nőgyógyászati ultrahang, specifikus petefészek ultrahang (IOTA) és MR vizsgálatának műtét során látott képpel történő összehasonlítása és a hatékonyság felmérése. Vizsgálataink során retrospektív módon dolgoztuk fel a 2021.01.01.-2024.08.01. közötti intervallumban klinikánkon operált betegek adatait. Beválogatási kritérium volt a műtét előtt legfeljebb fél éves képalkotó vizsgálattal felmerülő endometriózis, és a fájdalom és/vagy infertilitás miatt végzett műtét. A képalkotók és műtétek leírását a heterogén klasszifikációk miatt az adhéziók és endometriózis által érintett területek (jobb és bal ovarium és lateralis, mellső, hátsó kompartment, Sliding-jel és bélérintettség) alapján értékeltük. A beválogatási kritériumoknak 70 beteg felelt meg, átlagéletkoruk 34,6 év volt. Mind a 70 páciensnél történt nőgyógyász szakorvos által kivitelezett ultrahangvizsgálat, melynek szenzitivitása 50,6%, specificitása 89,4% volt. 41 páciensnél történt MR vizsgálat is, főként mélyen infiltráló komponens megítélése céljából, ennek szenzitivitása 62,6%, specificitása 92,1%. Emellett 27 páciensnél történt IOTA ultrahang vizsgálat is, melynek endometriózis érintettségre vonatkoztatott szenzitivitása 66,4%, specificitása 75,9%. Eredményeink alátámasztják azokat a szakirodalmi adatokat, melyek alapján a képalkotó diagnosztikai lehetőségek specificitása nagyobb, mint a szenzitivitása. Az eredmények heterogenitása alapján konklúzióként elmondható, hogy mind a képalkotó eljárások értékelésénél, mind a műtéti leírásoknál elengedhetetlen a klasszifikációs rendszerek használata (#Enzian, IDEA, ESUR irányelv) az adatok feldolgozásához és az eredmények javításához is. Az MR vizsgálat jelentősége továbbra is kiemelendő mélyen infiltráló endometriózis esetén a megfelelő preoperatív előkészületekhez.

Témavezető: Dr. Lukács Luca és Dr. Lampé Rudolf

Bevezetés: A petefészekdaganat a fejlődő országokban a harmadik leggyakoribb nőgyógyászati rosszindulatú daganattípus, és az ötödik vezető halálok a nők körében. Legelterjedtebb altípusa az epithelialis petefészekrák, amely a nőgyógyászati daganatok közül a legrosszabb prognózisú és ami általában már csak előrehaladott stádiumban kerül diagnosztizálásra. A műtéti kezelés szerepe a petefészekrák ellátásában elsődleges, célja a komplett tumorredukció, így primeren a műtéti ellátás választandó azon betegeknél, ahol elfogadható komplikációs ráta mellett a teljes tumorrezekció kivitelezhető. Az intervallum debulking műtét azon betegek számára javasolható, akiknél a műtét elsődlegesen nem kivitelezhető, így azt neoadjuváns kemoterápia(NACT) után kíséreljük meg. Célkitűzés: A DE KK Női Klinikán debulking műtéten átesett betegek adatainak összehasonlítása, és a perioperatív mutatók elemzése. Módszerek: Vizsgálatunk során retrospektív módon dolgoztuk fel a 2018. január és 2022. augusztus közötti időszakban debulking műtéten átesett, előrehaladott stádiumú petefészekrákkal diagnosztizált betegek adatait. Az adatok statisztikai elemzése során t-próbát alkalmaztunk a csoportok összehasonlítására, valamint Kaplan-Meier próbát a túlélési görbék elemzésére. Eredmények: A beválogatási kritériumnak 44 beteg felelt meg. 29 betegnél teljes tumorresectiot, 15 betegnél részleges tumorresectiot sikerült végrehajtani. A 29 betegből, akinél sikerült elvégezni a teljes tumorresectiot 16-an kaptak NACT-t, míg 13 beteg nem részesült műtét előtti kezelésben. A részleges tumorresectio elvégzése előtt 8-an nem kaptak neoadjuváns kezelést, 7 beteg részesült preoperatív kemoterápiában.A teljes tumorredukció esetén a betegek teljes-és progresszió mentes túlélése szignifikánsan magasabb volt. NACT hatásra a teljes tumorredukción átesett betegeknél a műtét komplexitása szignifikánsan csökkent. Megbeszélés: A petefészekrák műtéti ellátásának célja a teljes tumorredukció, mivel így a páciensek életkilátásai kedvezőbbek. Amennyiben a műtét előtt NACT-át alkalmazunk, a műtét komplexitása és a műtéti idő is szignifikánsan csökken.

Témavezető: Dr. Lampé Rudolf és Dr. Berczi Adrienne Szilvia

Az endometriózis egy alapvetően benignus, hormondependens, krónikus gyulladásos kórkép, amely a reproduktív korú nők kb. 5 – 10%-át érinti. Egy komplex kórkép, melynek jellegzetessége, hogy méhnyálkahártya-szerű szövet proliferál a méhen kívül. Lokalizáció és patofiziológia alapján 3 típust lehet megkülönböztetni: petefészek endometriózis (endometrioma, OMA), szuperficiális peritoneális endometriózis (SPE) és a mélyen infiltráló endometriózis (DIE), de a hasüregen kívül is bárhol előfordulhat. Számos panaszt okozhat az érintetteknek, amely az életminőség nagymértékű romlásához vezethet, kiemelendő a krónikus kismedencei fájdalom és az infertilitás, de lehet panaszmentes is. Diagnózis felállítása érdekében fontos a részletes anamnézis felvétel, az alapos fizikális vizsgálat végzése és a releváns képalkotó eljárások (UH, MRI) használata. Azonban, a különböző endometriózis típusokban a képalkotó eljárások szenzitivitása és specificitása nem mindig elfogadható, nem mindig közelíti meg a laparoscopia diagnosztikus értékét. Mi vizsgálatunk célja a preoperatív kivizsgálás találati arányának meghatározása. A cél az általános nőgyógyászati UH, a speciális endometriózis szakrendelésen végzett UH és az MR vizsgálati lelet pontosságának meghatározása. 2023. január 1. és 2024. október 31. között a DE KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Endometriózis Szakrendelésen megjelent betegek adatait elemeztük, ahol legalább 1 képalkotó vizsgálati lelet (UH, MRI), műtéti dokumentáció és szövettani eredmény elérhető volt. A 100 beválogatott esetből 75 db betegnek volt endometriomája, ebből 27 db betegnek kétoldali endometriomája volt. Az általános nőgyógyászati UH 72,6%-os, a speciális nőgyógyászati UH 82,1%-os, az MR 65,0%-os pontossággal vetette fel az endometrioma diagnózisát. A 100 esetből 55 db esetben volt mélyen infiltráló endometriózis (DIE). Az általános nőgyógyászati UH 16,7%-os, a speciális nőgyógyászati UH 64,9%-os, míg az MR 75,0%-os pontossággal vetette fel a DIE diagnózisát. Következtetésképpen a 2022-es ESHRE Guideline-ban leírtaknak megfelelően az általános nőgyógyászati UH nem olyan pontosan veti fel az endometriózis diagnózisát, mint a speciális endometriózis szakrendelésen végzett UH. Az olyan betegeket, akiknél felmerül az endometriózis bármely formája ajánlott endometriózis szakrendelésre irányítani őket és csak részletes képalkotó vizsgálatok birtokában felállítani a kezelési stratégiát.

Témavezető: Dr. Török Péter

Célkitűzés: A köldökzsinórból vett artériás vérminta pH értéke a születéskori sav-bázis állapot megbízható indikátora, mely nélkülözhetetlen a perinatális asphyxia és a következményes hypoxiás ischaemiás encephalopathia korai felismerésében. A pH <7,00 érték esetén az újszülött intenzív osztályra való felvételével, non-invazív vagy invazív légzéstámogatással, továbbá a görcsrohamok megnövekedett esélyével kell számolni. Azonban az e feletti értékek esetén látható egyéb adverz események diverzitása felveti további alcsoportok, ún. szürke zóna definiálásának létjogosultságát. Módszerek: A DE KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 2022.01.01. és 2022.09.30. közötti időszakban született 1990 újszülött posztnatálisan vett köldökzsinór artériás vérgázértékeit vizsgáltuk meg. A mintavétel placentális szakban, lefogott és átvágott köldökzsinór lepényi részéből kirekesztett 6-8 cm-es szakaszból történt szülészorvos vagy szülésznő által. A vérminta értékelését speciális, kalibrált eszköz segítségével végeztük. Az adatok feldolgozásához összehasonlító statisztikai modelleket, valamint multivariábilis lineáris regressziós modellt alkalmaztunk. Eredmények: Az 1990 újszülött posztnatális pH, laktát, valamint bázistöbblet (BE) értékeit dolgoztuk fel. A pH értékeket 5 alcsoportban kategorizáltuk (súlyos acidózis, szürke zóna, átmeneti, normál, valamint optimális tartományok), valamint statisztikai modellek segítségével megvizsgáltuk az anyai kockázati tényezők hatását és a korai neonatális kimeneteleket. Eredményeink alapján az újszülött általános állapota a pH, laktát, és BE értékével szignifikáns korrelációt mutatott, azonban a korreláció erőssége csoportonként eltérő volt. Az ún. szürke zónába eső pH értékek és az 5 perces neonatológus által adott alacsonyabb Apgar-érték szignifikáns és erős korrelációt mutatott. Szignifikánsan alacsonyabb neonatális Apgar-értékek voltak regisztrálhatóak az első két alcsoport esetén. Az anyai kockázati tényezők komplex megjelenése esetén szignifikánsan alacsonyabb volt a köldökzsinór artériás pH értéke, a laktát és a BE értéke ezzel szinkron eltérést mutatott. Következtetés: Az ún. szürke zónába eső, alacsonyabb pH érték esetén az újszülött szoros utánkövetése a kései szövődmények előfordulásának csökkentése miatt kiemelendő. A laktát és a BE értékének ellenőrzése kulcsfontosságú a korai neonatális időszakban, metabolikus acidózis esetén az időben történő intervenciós beavatkozások elvégzése érdekében.

Témavezető: Dr. Vida Beáta és Dr. Krasznai Zoárd Tibor

Célkitűzés: A méhnyálkahártya daganat egyre növekvő előfordulása miatt a minimál invazív technikák iránti igény még fontosabbá vált. A nemzetközi irányelvek ajánlásai alapján korai stádiumú betegség esetén lehetőség szerint minimál invazív műtétet javasolt végezni, és a legújabb eljárásoknak köszönhetően, laparoszkópos technikával, elhízás esetén is lényegesen alacsonyabb betegmorbiditási és mortalitási arány érhető el. Pilot vizsgálatunk célja az obes betegeknél végzett minimál invazív műtétek során esetlegesen fellépő intraoperatív és posztoperatív szövődmények kockázatának becslése és értékelése volt. Módszerek: A Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján, 2022 januárja és 2024 márciusa között, minimál invazív technikával operált, korai stádiumú méhnyálkahártya daganatos eseteket vizsgáltuk, a betegeket elsődlegesen testtömegindexük (BMI) alapján hasonlítottuk össze. Többek között tervezett műtétes beavatkozások elvégzésének arányát, a nyílt műtétre való konverzió arányát és a szövődmények arányát vizsgáltuk. Eredmények: A 38 beválogatott beteg közül 24 páciens esetében (63,2 %) a BMI 30 kg/m2 vagy annál nagyobb volt (obes alcsoport), míg 14 beteg (36,8 %) a nem obes alcsoportba tartozott. Minden beavatkozás, amely méheltávolításból, kétoldali salpingo-oophorectomiából és szisztematikus lymphadenectomiából állt, laparoszkópos technikával került elvégzésre. A műtétet a betegek 97,37 %-ánál a tervezett módon végezték el. A magasabb BMI-vel a behatolási kísérletek megnövekedett száma és a kulcsfontosságú tájékozódási pontok sikertelen azonosítása járt együtt, de az intraoperatív és posztoperatív szövődmények aránya összességében kevesebb, mint 5 % volt. Komplikáció esetén szintén magasabb volt az átlagos BMI, de a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns. A műtéti idő nem volt szignifikánsan hosszabb az obes alcsoportban. Következtetés: A minimálisan invazív műtétes technika a korai stádiumú méhnyálkahártya daganattal diagnosztizált, obes pácienseknél az esetek többségében sikeresen és biztonságosan elvégezhető, hasonló hatékonysággal, mint a nem obes páciensek körében.

Témavezető: Dr. Vida Beáta

Bevezetés: A borderline petefészek daganatok (BOT) az epitheliális petefészek daganatokon belüli heterogén csoport, amely később képes a malignus elfajulásra. A cisztikus petefészek daganatok diagnosztikája a képalkotó és a biokémiai vizsgálatok fejlődése ellenére még mindig nehézségeket jelenthet a rutin preoperatív vizsgálatot végző nőgyógyász számára. A diagnosztikai módszerek fejlődésében fontos lépés volt az egységes nomenklatúra és kritérium rendszer (IOTA) illetve za ezen alapuló matematikai modellek (ADNEX) bevezetése. Vizsgálatunk célja a BOT ultrahang és ADNEX- score markereinek a vizsgálata volt. Anyag és módszer: A kutatáshoz a Debreceni Egyetem Szülészeti- és Nőgyógyászati Klinika IOTA szakrendelésén 2017-2023 között megjelent pácienseket eredményeit értékeltük. Beválogatásra nem szelektált, pre- és postmenopausális páciensek kerültek, akik IOTA elvek szerinti UH vizsgálatát ugyanazon tapasztalt nőgyógyász végezte. A szövettani értékelést a DEKK Pathológiai Intézete végezte WHO klasszifikáció alapján. Eredmények: A 611 beválogatott esetből 81 esetén merült fel a BOT lehetősége, ezeknek a betegeknek a preoperatív klinikai karakterisztikáit és a posztoperatív szövettani eredményt hasonlítottuk össze. 18 esetben igazolódott a BOT szövettan alapján, ezek 72%-a serosus BOT, 22%-a mucinosus és 6%-a ritka szövettani típusú. További 11-esetben igazolódott malignus elváltozás: endometrioid tumor (N=2), serosus adenocarcinoma (N=5), mucinosus adenocarcinoma (N=3) és granulosa sejtes tumor (N=1). A többi esetben benignus elváltozás igazolódott. Egy olyan esetben igazolódott BOT, ahol az UH vizsgálat során ennek gyanúja nem merült fel. Konklúzió: A vizsgálat eredménye alapján elmondható, hogy az IOTA kritérium rendszert és az erre épülő ADNEX-score értéket használva a benignus-cisztikus elváltozások nem teljesen különíthetőek el a BOT-től, viszont segítségével a malignus daganatoktól (és ezen belül is a high-grade serosustól) való elkülönítés lehetséges.

Témavezető: Dr. Erdődi Balázs

Célkitűzés: A robot-asszisztált sebészeti technika jelentős fejlődésen ment keresztül a nőgyógyászat szakterületén belül, különösen, ha összehasonlítjuk a klasszikus laparoszkópos eljárásokkal. A műtéti precizitás fokozása, valamint a vizualizáció javítása mellett, olyan összetett manőverek is végrehajthatóak, amelyek laparoszkópia esetén kihívást jelenthetnek, ezáltal különösen előnyös lehet onkológiai műtétek során, ahol a hibahatárok jelentősen befolyásolhatják az adott betegség kimenetelét. A robotsebészeti és a laparoszkópos beavatkozások hatékonyságának összehasonlítása azonban továbbra is folyamatos kutatások és viták tárgyát képezi. Módszerek: A Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján, 2024. április és december között robot- asszisztált technikával, valamint 2023. január és 2024. április között laparoszkópos technikával operált, korai stádiumú méhnyálkahártya daganatos eseteket hasonlítottunk össze. Statisztikai próbák segítségével többek között megvizsgáltuk az intraoperatív és posztoperatív szövődmények arányát, a kórházi tartózkodás hosszát, a műtéti időt, valamint a nyílt műtétre való konverzió arányát. Eredmények: Az 53 beválogatott beteg közül 19 esetben (35,84 %) a definitív műtét robot-asszisztált (RA alcsoport), míg 34 esetben (63,46 %) laparoszkópos technikával (LSC alcsoport) történt, melyet 98,11 %-ban sikeresen el is végeztek. Az LSC alcsoportban az intraoperatív és posztoperatív szövődmények aránya >5% volt, azonban az RA alcsoportban nem tapasztaltuk sem intra-, sem posztoperatív szövődmény előfordulását. Az intraoperatív vérveszteség mértéke valamint a kórházi tartózkodás szignifikánsan kevesebb volt az RA alcsoportban; bár a műtéti idő hosszabbnak bizonyult az RA alcsoportban, ez a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns. Az egyes paramétereket külön vizsgálva a testtömegindexet figyelembe véve, hasonló megállapításokat tettünk az egyes változókat illetően túlsúlyos páciensek esetében is. Következtetés: Korai stádiumú méhnyálkahártya daganat esetén végzett robot-asszisztált beavatkozás során kedvező perioperatív eredmények tapasztalhatóak már kis esetszám esetén is. Az operatőr tanulási görbéje, műtétes jártassága nemcsak a betegbiztonságot, a felépülés ütemét, de a további kezelés hatékonyságát is segítheti. A túlsúlyos betegek esetében látható speciális előnyök miatt a laparoszkópos beavatkozásoknál kedvezőbb lehet a robot-asszisztált módszer e betegek körében.

Témavezető: Dr. Vida Beáta és Dr. Krasznai Zoárd Tibor

Célkitűzések: A kutatás célja az ADNEX modell, valamint a borderline petefészek tumorok (BOT) ultrahang markereinek behatóbb vizsgálata. Az ADNEX score rendszert egy nemzetközi specialista csoport alkotta meg annak érdekében, hogy egy rutin ultrahangvizsgálat során a különböző malignitási hajlamú tumorok könnyebben azonosíthatók legyenek. A borderline gyanús petefészek elváltozások preoperatív megkülönböztetése még a szakembereknek is nehéz feladat Az olyan ultrahang markerek, mint az erezettség (vascularizáltság), többszörös papilláris kinövések és a lépesméz rajzolatú nodulusok gyakran utalhatnak Borderline tumorra, azonban ezek megléte még nem egyenértékű a BOT diagnózisával. A kutatás során azt vizsgáltuk, hogy az ADNEX modell milyen mértékben járul hozzá a BOT-ok pontosabb azonosításához. Anyag és módszer: A kutatáshoz a Debreceni Egyetem Szülészeti- és Nőgyászati Klinika IOTA szakrendelésén készült, 613 beteg adatait feldolgozó részletes preoperatív ultrahangleletekből összeállított adatbázist használtuk fel. Ezt követően az ADNEX modell eredményeit összevetettük azoknak a betegeknek a szövettani leleteivel, akik műtéti beavatkozáson estek át. Eredmények: Az adatbázisban szereplő 613 páciens életkora 10 és 93 év közötti volt (átlagosan 47,08 év). Az ADNEX modell által magas kockázatúnak ítélt esetek közül 94 páciensnél emelkedett a BOT kockázata, közülük 56 esetben (59,57%) történt műtéti beavatkozás. A szövettani eredmények alapján a műtéttel eltávolított daganatok 12,5%-ában (7 eset) igazolódott BOT. A BOT-specifikus ultrahang markerek közül a többszörös papilláris kinövések az esetek 85,71%-ában (6 eset) voltak jelen, míg a lépesméz rajzolatú csomók csupán 1 esetben (14,29%) fordultak elő. Véráramlás minden BOT esetén látható volt, többségük (6 eset, 85,71%) a színskála szerint 3-as vagy 4-es erősségű volt. A műtéttel eltávolított egyéb daganatok közül (49 eset) 23 rosszindulatú (46,94%), míg 26 jóindulatú (53,06%) volt. A jóindulatú daganatok közül 15 (57,69%) tartalmazott papilláris, solid részeket, de ezek közül csak 4 (26,67%) mutatott erezettséget. Következtetések: Az ADNEX modell megbízható eszköz a borderline petefészek tumorok (BOT) és az invazív rosszindulatú daganatok, illetve az atípusos jóindulatú elváltozások megkülönböztetésére. Ugyanakkor a jóindulatú elváltozások pontosabb azonosítása érdekében érdemes további ultrahang markereket, például az erezettség mintázatát is figyelembe venni, ezzel javítva a diagnosztika hatékonyságát.

Témavezető: Dr. Erdődi Balázs

Háttér: A policisztás ovárium szindróma (PCOS) a leggyakoribb női endokrinopátia, amely a reproduktív korú nők 10-15%-át érinti. Hormonális és biokémiai eltérések széles skálájával, hosszú távú metabolikus és kardiovaszkuláris rizikóval jár. Jellemző rá a krónikus anovuláció miatti infertilitás, a hyperandrogenizmus, a petefészkek policisztás morfológiája, valamint gyakran társul inzulinrezisztenciával. A hyperinsulinaemia tovább fokozza az androgéntermelést és csökkenti a szexhormon-kötő globulin (SHBG) szintjét, ezáltal súlyosbítva a tüneteket. Emellett a D-vitamin hiány is gyakran jelen van PCOS-es betegeknél, és egyre több bizonyíték utal arra, hogy ez szintén összefüggésben állhat az inzulinrezisztenciával és a hyperandrogenizmussal. Célkitűzés: Az inzulinrezisztencia, a D-vitamin hiány és az androgénszintek közötti összefüggések vizsgálata PCOS- ben szenvedő nőknél. Módszer: Retrospektív kohorsz vizsgálat, melyben a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 2019 és 2024 között 195 PCOS-el diagnosztizált, terápiát még nem kapó nő adatait elemeztük. Rögzítésre került paraméterek: életkor, testtömeg index (BMI), 25(OH) D-vitamin, androgén hormonok, glükóz és inzulin 3 pontos OGTT során. Statisztikai elemzésére Pearson korrelációs tesztet és Khi-négyzet próbát használtunk. (DE RKEB/IKEB 6868/2024) Eredmények: A betegek átlagéletkora 24,83 év (18-42), átlag BMI-je 30,55 (17-51) volt. D-vitamin hiány 84,27%-ban, hyperandrogenizmus 60,87%-ban, inzulinrezisztencia 43,72%-ban volt jelen. A D-vitamin hiány és az inzulinrezisztencia között szignifikáns összefüggést (p=0,01), és negatív korrelációt (r=-0,26, p=0,0002) találtunk. A D-vitamin hiány a tesztoszteron szinttel is negatív korrelációt mutatott (r=-0,19, p=0,005), valamint szignifikáns összefüggés volt felfedezhető az androsztendion szintekkel (p=0,015). Az inzulinrezisztencia és a tesztoszteron szintek között szintén szignifikáns kapcsolat mutatkozott (p=0,014). Következtetés: A D-vitamin hiány és az inzulinrezisztencia szorosan összefügg a policisztás ovárium szindróma súlyosságával, melyet az androgénszintekkel való korreláció igazol. A feltárt kapcsolatok felhívják a figyelmet a D- vitamin pótlásának és az szénhidrátanyagcsere korrekciójának kiemelt jelentőségére a betegség tüneteinek enyhítésében és a hosszú távú egészségügyi kockázatok mérséklésében.

Témavezető: Prof. Dr. Jakab Attila

Bevezetés A COVID-19 világszerte csökkentette az egészségügyi források elérhetőségét, amely kihatott a nőgyógyászati rákos megbetegedések kezelésére is. A daganatos betegek kezelésében bekövetkezett változások és a kezelések késedelme a COVID-19 járvány idején szignifikánsan befolyásolta a daganatos megbetegedésekhez kapcsolódó túlélési mutatókat. Továbbá a betegutak átrendeződése és a kapacitások priorizálása átalakította a betegek utánkövetését és a rehabilitációhoz való hozzáférést,amely szintén negatívan hatott a túlélési mutatókra. Vizsgálatunkban ezen hatásokat tanulmányoztuk a nőgyógyászati daganatos betegeknél, különös tekintettel az első szakellátás és a definitív onkológiai ellátás megkezdése közötti időintervallumra, valamint a betegek progressziómentes túlélési mutatóira. Betegek és módszerek A vizsgálat retrospektív jellegű, a 2018.01.01. és 2023.12.31. között felismert és kezelt betegek adatait elemeztük. Összehasonlítottuk a betegségcsoportok felismeréskor meghatározott stádiumát, az első szakellátás és a definitív kezelés megkezdése közötti időintervallumot, valamint a betegek progressziómentes túlélési adatait (PFS) az első vonalbeli kezelést követően. Az adatok feldolgozásához és statisztikai elemzéséhez az IBM SPSS 28.0 rendszert használtuk. Eredmények Összesen 1631 beteg klinikai adatait vizsgáltuk.A vizsgálati időszakban jelentős betegszám- növekedést tapasztaltunk a COVID-19 lecsengését követően (több mint 30%). A stádiumok eloszlása jelentősen megváltozott a pandémia alatt: a korai stádiumú betegek aránya csökkent (I. stádium: 51%-ról 45%-ra; II. stádium: 15%-ról 13%-ra), míg az előrehaladott stádiumú betegek aránya emelkedett (III. stádium: 25%-ról 28%-ra; IV. stádium: 8%-ról 14%-ra). Ezek az arányok a pandémia után is hasonlóak maradtak. A betegek egyéves betegségmentes túlélési aránya és a PFS a legtöbb betegségcsoportban jelentősen romlott, és ez a romlás a pandémia után is megfigyelhető volt. Következtetés Eredményeink alapján elmondható, hogy minden betegségcsoportot figyelembe véve az előrehaladott stádiumú betegek aránya jelentősen növekedett.Egyes betegségek esetében a pandémia lecsengését követően ez a tendencia enyhült.A szakellátásban töltött időintervallum a definitív kezelés megkezdése előtt nem növekedett szignifikánsan. Ez arra utal,hogy az onkológia ellátás a pandémia alatt is megfelelően működött.

Témavezető: Dr. Molnár Szabolcs

Bevezetés: A szülészeti adatok feldolgozásában a Robson- féle klasszifikáció szabványosított keretet biztosít a szülészeti eredmények, köztük a császármetszések okainak elemzéséhez és összehasonlításához. Az osztályozás a várandósokat tíz egymást kizáró csoportba sorolja a legfontosabb szülészeti jellemzők alapján. Ez a beosztás lehetővé teszi a klinikusok és a kutatók számára a trendek azonosítását, a beavatkozások értékelését és a császármetszési arányok összehasonlítását a különböző populációkban elősegítve a bizonyítékokon alapuló döntéshozatalt. Betegek, módszer: Munkánkban a DE KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Nagyerdei Campus 2018-as és 2024-es szülészeti adatait hasonlítottuk össze Robson klasszifikáció szerint a kórlap és elektronikus dokumentáció (UDMed) alapján. Az elsődleges végpont a császármetszések aránya volt a teljes populációban és az egyes alcsoportokban. Eredmények: A szülések száma 2018-ban 3098 volt, míg 2024-ben 2792, ami 9,8%-os csökkenésnek felel meg. A császármetszések aránya a vizsgált 2 évben összességében nem változott, mindkét időszakban 41,2% volt. A campuson szülő nők között azonban lényeges átrendeződés történt a vizsgált évek között: A Robson 1 és 3 kategória (37 hét felett, spontán vajúdás, előzmény nélkül) aránya jelentősen csökkent: 49,3%-ról (2018) 34,3%-ra (2024). A császármetszések aránya ebben a csoportban szignifikánsan csökkent: 27,3%-ról 18,3%-ra (p«0,05). A Robson 2 és 4 kategóriák (indukcióval indított szülések és elektív császármetszések) aránya több mint kétszeresére nőtt: 19,2%-ról (2018) 43,1%-ra (2024), ellenben a császármetszések aránya ebben a csoportban szintén csökkent: 61,1%-ról 52,6%-ra (p«0,05). A Robson 4 kategória tekintetében jelentősen nőtt azon multiparák aránya, akiknél a vajúdást megelőzően végeztünk császármetszést 1.26-ról (2018) 6.23%-ra (2024), ennek oka gyakran egyéb patológia volt. Következtetések: A császármetszések összgyakorisága a két vizsgált évben hasonló volt, de a Robson kategóriák szerinti értékelésből látható, hogy az egyes csoportok között nagy átrendeződés volt. A változások egyik lehetséges oka a jogviszonytörvény bevezetése következtében a személyi betegellátás kivezetése, mely miatt sok területen kívüli, de patológiamentes terhes más intézményben szül. A szülésszám csökkenése az országos átlagnál kisebb, ami annak tudható be, hogy nőtt a klinika által ellátott patológiás várandósságok száma.

Témavezető: Dr. Krasznai Zoárd Tibor és Dr. Molnár Szabolcs