A barna zsírszövet - amely főként a mély nyaki és paravertebrális régiókban található meg felnőttekben - mitokondriumaiban kifejeződő Uncoupling protein (UCP)-1 az elektrontranszport-láncot és az ATP szintézist szétkapcsolva hőt állít elő. A nem-didergéses hőtermelés mechanizmusa növeli az energiafelhasználást, így terápiás célpontként szolgálhat az elhízás és a diabétesz elleni küzdelemben. Az SLC7A5 gén által kódolt L-aminosav transzporter (LAT)-1 egy Na-független aminosav transzporter, amely elsősorban az esszenciális aminosavak sejtekbe juttatásáért felelős. Előzetes adataink azt mutatták, hogy a nyak területéről származó humán barna adipociták nagyobb mennyiségben fogyasztottak szerint, ciszteint, glicint és elágazó-láncú aminosavakat - beleértve a leucint, izoleucint és valint - a dibutiril (db)-cAMP-vel modellezett adrenerg stimuláció során. Az aktiváció ezenfelül növelte a LAT-1 és heterodimer fehérje partnere, a 4F2hc (az SLC3A2 kódolja) expresszióját. Vizsgálatunk célja volt a LAT-1 jelentőségének megismerése a nyaki eredetű adipociták termogenikus aktivációja során. Primer humán szubkután és mély nyaki zsírszövet-eredetű sztróma sejteket adipocitákká differenciáltattunk 14 napon át. Az SLC7A5 expresszióját kis interferáló RNS alkalmazásával csendesítettük 48 órán keresztül. A csendesítés végén a sejteket további 10 óráig sejtpermeábilis db-cAMP-vel kezeltük. A LAT-1 és a termogenikus gének és fehérjék kifejeződését RT-qPCR és western blot módszerrel határoztuk meg. A db-cAMP kezelés előtt és után begyűjtött kondicionált médiumokból meghatároztuk az aminosav fluxust. Az adipociták oxigénfogyasztását Seahorse XF96 Extracellular Flux Analyzer készülékkel mértük. A LAT-1 csendesítése szignifikánsan csökkentette a transzporter mRNS és fehérje szintjét a szubkután és a mély nyaki adipocitákban. Ennek hatására mérséklődött a leucin, izoleucin, valin, szerin, glutamin és arginin felvétele. Az etomoxir rezisztens és a protoncsorgásos oxigénfogyasztás mértéke is csökkent a LAT-1 csendesítés következtében. Az UCP-1 és egyéb termogenikus markerek és ehhez kapcsolt génexpressziós útvonalak kifejeződése szignifikánsan alacsonyabb volt a db-cAMP által kiváltott termogén aktiváció során, az SLC7A5 knock-down adipocitákban. Eredményeink arra utalnak, hogy a LAT-1 által biztosított aminosavak fontos szerepet játszanak az aktív hőtermelő adipociták energia háztartásában valamint a termogenikus gének transzkripciós programjának szabályozásában.

Témavezető: Dr. Kristóf Endre Károly és Vinnai Boglárka Ágnes

Bevezetés: A Wilms-tumor a vese malignus daganatos elváltozása, mely leggyakrabban 10 év alatti gyermekek körében fordul elő. Célkitűzés: miRNS-profilozás 10 primer típusú Wilms-tumor szöveti FFPE mintából , valamint 10 kontrollmintából, és az expressziós eltérést mutató miRNS-ek célpontjainak feltárása. Módszer: A minták formalinban fixált paraffinba ágyazott (FFPE) szöveti blokkok, melyek metszeteket tartalmaztak a tumorból és a környező ép szövetekből is külön-külön, ezáltal lehetőség nyílt a tumoros minták eltéréseit a hozzájuk tartozó normál szövethez viszonyítani. Ezekből a szöveti mintákból miRNS-eket izoláltunk, melyekből reverz transzkripció segítségével cDNS-átiratot készítettünk. A miRNS-ek expressziós szintjének megállapításához qRT-PCR-t végeztünk egy PCR array segítségével, mely 84 egyedi primert tartalmaz Wilms-tumorban és egyéb urogenitális daganatokban gyakran előforduló miRNS-ek ellen. A qRT-PCR-t 4 endogén kontroll átlagához viszonyítva értékeltük ki. A ΔCt értékeket kiszámítottuk a normál szöveti mintákra és a primer tumorokra egyaránt az expressziós szintek különbségének statisztikai vizsgálatához. A 10 tumoros és 10 kontroll minta alapján kétmintás T-próbát végeztünk. Ennek eredményeként 11 olyan miRNS-t kaptunk, ahol a ΔCt értékek közötti különbségek 0,05-nél alacsonyabb p értéket mutattak. Ezen miRNS-ek lehetséges célpontjait in silico analízissel a MIENTURNET (MIcroRNAENrichmentTURnedNETwork) adatbázis segítségével vizsgáltuk. Eredmények: Az in silico analízis alapján a 11 miRNS-nek 4 fő fehérje-célpontját lehet kiemelni: apoptosis regulator Bcl-2, zinc finger protein ZFPM2, zinc finger E-box-binding homeobox 1 (ZEB1) és 2 (ZEB2) fehérjék. Ezek a fehérjék az apoptózisban, gonadalis differenciálódásban, fokális adhézióban és az epithelium-mesenchyma tranzícióban játszanak szerepet. Konklúzió: Az eredményeink gyarapítják a Wilms-tumor tumorigenesisének ismeretanyagát, és olyan miRNS-eket, fehérjecélpontokat prezentál, melyek lehetséges célpontjai lehetnek a diagnosztikának, terápiának. További kutatások szükségesek a fehérjecélpontok igazolásához.

Témavezető: Dr. Buglyó Gergely és Csók Ádám

A humán SPINK1 fehérje a hasnyálmirigyből szekretálódó szerinproteáz-inhibitor, mely gátolja a tripszin autoaktivációját, ezzel védve a szervet az önemésztéstől és a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás kialakulásától. A SPINK1 funkcióvesztést okozó misszensz mutációinak többsége a fehérje hibás feltekeredéséhez és csökkent szekréciójához vezet, míg más mutációk az inhibitoros funkciót érintik.Preklinikai vizsgálatokhoz gyakran alkalmaznak misszensz mutációkat hordozó egérmodelleket. Kutatásunk célja 12, hasnyálmirigy-gyulladáshoz köthető humán SPINK1 mutáció hatásának vizsgálata volt az egér inhibitor fehérje szekréciójára in vitro kísérletekben. A vizsgált mutációkat szekvencia-specifikus mutagenezissel állítottuk elő az egér SPINK1 expressziós plazmidban. A plazmidokat HEK 293T sejtekbe juttattuk tranziens transzfekcióval, majd 48 óra elteltével T7 egér tripszin aktivitásmérésén alapuló gátlási kísérletekkel és western blot analízissel hasonlítottuk össze a vad típusú és mutáns SPINK1 szekrécióját a kondícionált médiumban.Negatív kontrollként SPINK1 DNS-t nem tartalmazó expressziós plazmiddal transzfektált sejtek médiumát alkalmaztuk. Eredményeink igazolták, hogy a vad típusú egér SPINK1 hatékonyan szekretálódott a sejtekből. Az A38S, R66W, K67N és R68H egér SPINK1 szekréciója hasonló mértékű volt a vad típusú fehérjéhez. Érdekes módon a 66-os pozíciót érintő R66Q variáns szekréciója közel kétszeresét érte el a vad típusénak. Ezzel szemben a G49E, D51E, Y55H, N65D, I69R, E70I és C80F variánsok szekréciója jelentősen csökkent, nem érve el a vad típusú fehérje szekréciójának 50%-át. A legtöbb egér SPINK1 variáns fenotípusa megegyezett a humán fehérjével. Kivételt jelentenek ez alól az R66W, K67N és R68H mutációk, amelyek a humán SPINK1 fehérjében jelentős szekréciós defektust eredményeztek irodalmi adatok alapján. Ez valószínűleg annak következménye, hogy az alfa-hélixben található Arg66, Lys67 és Arg68 aminosav oldalláncok az egér SPINK1 esetén több stabilizáló elektrosztatikus interakciót létesítenek aszpartát- és glutamát-oldalláncokkal, amelyek egyes mutációk esetén is fenntarthatják a stabil fehérje szerkezetet. Eredményeink rávilágítanak arra, hogy a humán SPINK1 misszensz mutációk többségének fenotípusa megfelelően modellezhető az egér inhibitor fehérjében. Mindazonáltal a genetikailag módosított állatmodellek fejlesztése előtt elengedhetetlen az in vitro kísérletekkel történő fenotípusellenőrzés.

Témavezető: Dr. Szabó András

A biológiai membránokban található lipidek alapvetően befolyásolják a transzmembrán fehérjék szerkezetét és így funkcionális aktivitását is, amely megvalósulhat direkt, ligandszerű kötődés révén, valamint indirekt módon, a membrán biofizikai tulajdonságainak megváltoztatásán keresztül. Bár az utóbbi évek technológiai (krisztallográfiás, molekuláris dinamikai szimulációs módszerek) fejlődése révén egyre többet tudunk a fehérjék lipidek általi direkt modulációjáról, utóbbi paraméterek indirekt hatásai jórészt ismeretlenek. A membránok biofizikai tulajdonságait azok lipidösszetétele, főleg a szterolok mennyisége határozza meg, ezen paraméterek élő sejtekben elsősorban fluoreszcencia alapú módszerekkel és környezeti paraméterekre szenzitív fluorofórokkal vizsgálhatók. Bár ezeket a fluorofórokat viszonylag elterjedten alkalmazzák és a használatukkal kapott információt ekvivalensként kezelik, a festékek kiterjedt, összehasonlító elemzése máig nem történt meg. Célunk az élő sejtekben leggyakrabban használt fluorofórok, a TMA-DPH, Laurdan, PY3174 és di-8-ANEPPS komparatív analízise volt. Ehhez spektrofluorimetriával mértük a TMA-DPH fluoreszcencia anizotrópiáját és a Laurdan generalizált polarizációját, illetve konfokális mikroszkópiával a PY3174 generalizált polarizációját és a di-8-ANEPPS excitációs arányát. A biofizikai tulajdonságok módosítására CHO sejtek membránjának szteroltartalmát változtattuk a koleszterint depletáló üres metil-β-ciklodextrinnel (MBCD), illetve szterolokkal (koleszterin – CHOL, 7-dehidrokoleszterin – 7DHC, 6-ketocholestanol – 6KC) prekomplexált MBCD-vel. Kísérleteinkben a kezelések szignifikáns mértékben befolyásolták az összes vizsgált fluoreszcencia paramétert, azonban az eltérések relatív nagysága jelentősen különbözött (TMA-DPH fluoreszcencia anizotrópia: CHOL ≈ 7DHC> 6KC ≈ MBCD; Laurdan generalizált polarizáció: CHOL > 7DHC > 6KC > MBCD; PY3174 generalizált polarizáció: 6KC >> CHOL > 7DHC > MBCD, di-8-ANEPPS excitációs arány: 6KC >> CHOL > 7DHC ≈ MBCD). Így bár az összes vizsgált szterol alapvetően módosítja a biológiai membránok szerveződését, kismértékben eltérő kémiai szerkezetük ellenére az okozott változások jelentős mértékben különböznek. Ezenkívül eredményeink arra utalnak, hogy a korábban ekvivalensnek tekintett fluorofórok a membrán eltérő mélységéről szolgáltatnak információt, amit fontos figyelembe venni alkalmazásuk esetén. EKÖP-24-2-DE-298, EKÖP-24-4-II-DE-74, OTKA FK143400, OTKA FK146740

Témavezető: Dr. Kovács Tamás és Dr. Zákány Florina

Az űrkutatások folyamatos fejlődése jelentős szereppel bír mindennapi életünk számos területén, hacsak a műhold alapú időjárás nyomonkövetésére vagy az elektronikus információáramlásra gondolunk. A világűrben tapasztalható fizikai hatások, így a mikrogravitáció is, komoly terhet jelentenek az asztronauták szervezetére, a vázizomrendszerben például leépülés figyelhető meg. A vázizom homeosztázisának fenntartása állandó mechanikai terhelés mellett valósul meg. Ezért feltételezhető, hogy a mechanoszenzitív ioncsatornáknak, valamint az izomregenerációval együtt járó intenzív citoszkeletális átrendeződésnek kiemelt szerepe lehet a vázizmokat érintő változások folyamataiban. Munkánk során célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a mikrogravitáció in vitro miogenezisre kifejtett hatásait, és hogy ebben milyen szerepe lehet a SZEPTIN7 fehérjének és a mechanoszenzitív PIEZO1 csatornának. A mikrogravitációt CO2-inkubátorba helyezhető RPM (Random Positioning Machine) készülékkel szimuláltuk. A miogenezis folyamatát szemléltető markerek, valamint az előzőekben említett fehérjék expressziójának változását mRNS szinten RT-qPCR, míg fehérjeszinten Western blot (WB) és immuncitokémiai technikákkal követtük nyomon C2C12 sejtkultúrák 6 napos differenciálódása során. Eredményeink alapján a mikrogravitáció negatív hatást gyakorol a miogenezisre, amelyet a qPCR és WB kísérletek is alátámasztottak, ugyanis a szatellita sejt (MYF5, PAX7), illetve a differenciációs (MIOGENIN, MYH4, DEZMIN) markerek csökkenését detektáltuk. Továbbá a mikroszkópos felvételeken detektálható volt a miotubulusok elrendeződésének és a bennük található magok számának a változása. Kísérleteink arra is rávilágítottak, hogy a PIEZO1 mRNS expressziója csökken a miogenezis előrehaladtával, míg a WB során ellentmondást tapasztaltunk. Hasonlóan, a SZEPTIN7 fehérje is elsősorban a korai differenciációban vehet részt, mivel a differenciáció későbbi állapotaiban mRNS expressziója lecsökken, azonban a WB során nem volt jelentős változás. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a fizikai terhelés hiánya nem csupán a már meglévő izomtömeg csökkenését eredményezi, hanem a miogenezis folyamatára is negatív hatást gyakorol. Ezen adatok alátámasztják kísérletes törekvéseink jelentőségét, melyek nem csak az űrutazások során fellépő izomvesztés okainak feltérképezésében, hanem az időskori vagy betegségekkel összefüggő izomleépülés kezelésében is fontosak.

Témavezető: Dr. Szentandrássyné Gönczi Mónika és Dr. Guti Eliza

A mai géntechnológia lehetővé teszi a rákos betegek immunsejtjeinek ex vivo módosítását a betegség kezelésére. Bár a mesterséges tumorfelismerő receptorral felszerelt T-sejtek (chimeric antigen receptor/CAR -T) forradalmasították a B-sejtes neopláziák kezelését, kevéssé hatásosak a szolid tumorokkal szemben, aminek az oka a limfociták elégtelen penetrációja, illetve, hogy az immunszupresszív tumor milieu (tumor microenvironment, TME) felülírja a CAR közvetítette aktivációs parancsokat. Ezen akadályok leküzdésére logikus próbálkozás más immunsejt típusok CAR- módosítása. Laboratóriumunkban CAR-makrofágok (CAR-M) létrehozásán dolgozunk. A sejt-sejt kölcsönhatásokból, más sejtek és az extracelluláris állomány fagocitózisából, a citokinek közvetítette jelátvitelből eredő szignálok jellemzően gátolják a tumor-asszociált makrofágok (TAM) daganatellenes működését. Biztosra vehető, hogy a TAM-okhoz hasonlóan a CAR-M-ok sem kerülhetik el ezeket az immunszupresszív hatásokat. A TME CAR-M-okra gyakorolt hatásainak pontos megértése, a CAR-M-ok in situ fenotípusos/funkcionális karakterizálása a hatásosságuk fokozásának feltétele, és egyelőre alig tanulmányozott probléma. Ez egyedi sejt szintű immunfenotipizálási vagy transzkriptomikai módszerekkel lehetséges. Bemutatott kísérleteink a SABER-FISH (signal amplification by exchange reaction-fluorescence in situ hybridization) módszer beállításáról számolnak be, melynek során egy mRNS-t lefedő oligonukleotid szonda sorozatot ún. primer exchange rekció (PER) révén egy konkatamer szekvenciával hosszabbítunk meg, amit egy fluoreszcensen jelölt oligonukleotid szondával detektálunk a fixált sejtben. A mikroszkóppal azonosított spot-okból a sejtenkénti génexpresszióra lehet következtetni. A THP-1 monocitás leukémia sejtvonalból lentivirális géntranszdukció segítségével HER2-ellenes kiméra receptort hordozó sejteket hoztunk létre, melyekből forbol-mirisztát-acetát hozzáadásával CAR-M-ot differenciáltattunk. A SABER-FISH-t a későbbiekben a CAR-M sejtek és HER2+ emlőtumor sejtek kokultúrájában és egér daganat modellben szeretnénk alkalmazni olyan TAM-okon jelenlévő funkcionális markerek kifejeződésének meghatározására, melyek informálnak a tumorsejtekkel kapcsolatba kerülő CAR-M-ok heterogenitásáról és a működésüket befolyásoló faktorokról. A KULTURÁLIS ÉS INNOVÁCIÓS MINISZTÉRIUM EKÖP-24-2 KÓDSZÁMÚ EGYETEMI KUTATÓI ÖSZTÖNDÍJ PROGRAMJÁNAK A NEMZETI KUTATÁSI, FEJLESZTÉSI ÉS INNOVÁCIÓS ALAPBÓL FINANSZÍROZOTT SZAKMAI TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT.

Témavezető: Prof. Dr. Virág László és Dr. Demény Máté Ágoston

A sejtek életfolyamatait a cirkadián óra szabályozza, amely egy belső időmérő rendszer és 24 órás ciklusokban működik. A molekuláris óra pontos működéséért az óragének (BMAL1/2, CLOCK, PER1/2/3, CRY1/2, REVERB, RORA) felelnek, amelyek expressziós ingadozásai számos óra kontrollált gén működésén keresztül szabályozzák egy sejt életét. A cirkadián óra zavarait számos daganatban megfigyelték már. Jelen munkánk célja humán epidermális melanociták és különböző grádusú melanóma sejtek cirkadián óraműködésének vizsgálata és összehasonlítása. Kísérleteinkhez humán bőrből izolált melanocitákat, valamint in situ (WM35) és metasztatikus melanómából (A2058) létrehozott sejtvonalakat alkalmaztunk. A sejttenyésztést kontroll körülmények és az óraműködést szinkronizáló szérum sokk kezelés (50% FBS-sel kiegészített RPMI médium) mellett párhuzamosan végeztük. A mintagyűjtés 3 napon keresztül, 8 óránként, összesen 7 időpillanatban történt. A minták egyik csoportjából az óragénekhez köthető mRNS expressziós profil meghatározása céljából RT-qPCR analízist végeztünk. A minták másik csoportján a cirkadián óra működéséhez köthető fehérjék (BMAL1, CRY, PER3) expresszióját western blottal vizsgáltuk teljes sejtlizátumokon. Ezt követően expressziós adatainkat szemikvantitatívan feldolgoztuk és kiértékeltük. Az egészséges és daganatos pigmentsejtekben igazoltuk a BMAL1/2, CLOCK, PER2/3, CRY1/2, REVERB és RORA mRNS expresszióját, amelyek mintázatai melanocitákban szabályosak és az ellentétes hatású molekulák antifázisával jellemezhetőek, míg melanóma sejtek esetében szabálytalanok és esetenként 24 órát meghaladó periódusidejűek. Szérum sokkal történő szinkronizáció hatására a melanóma sejtekben az expressziós mintázatok a kontrollhoz képest rendszerezettebbé váltak és periódusidejük is közelített a 24 órához. Western blottal a pozitív regulátor BMAL1, valamint a negatív regulátor CRY és PER3 fehérje expresszióját igazoltuk. A három vizsgált sejttípusban a fehérjeexpresszió időbeli változását, valamint a szérum sokk hatását is megfigyeltük, de az adatok részletes elemzése még folyamatban van. Munkánk során sikeresen leírtuk és összehasonlítottuk a cirkadián óra működéséért felelős molekulák expressziós mintázatait epidermális melanocitákban és melanóma sejtekben. Igazoltuk továbbá, hogy a daganatos sejtek szabálytalan mintázatai szinkronizáció segítségével módosíthatóak. Eredményeink alapján a cirkadián óramű rendellenes működésének melanómában betöltött szerepe feltételezhető.

Témavezető: Dr. Hajdú Tibor és Katona Éva

A szájüregi laphámkarcinóma (Oral squamous cell carcinoma, OSCC) a fej-nyaki daganatok egyik leggyakoribb típusa, egyben a világ hatodik legelterjedtebb tumora. Magyarországon különösen magas az előfordulási és halálozási aránya, az ötéves túlélési ráta pedig napjainkban is 50% alatti. A genetikai rizikó mellett más faktorok, például a dohányzás, tartós alkoholfogyasztás, valamint virális és bakteriális fertőzések is összefüggést mutatnak az OSCC kialakulásával. Több kutatás is bizonyította, hogy az OSCC hatással van a szekretálódó nyál összetételére. Mivel a nyál fehérjéinek döntő többsége a kémiai barrier felépítésében játszik szerepet a daganatok ezen fehérjék szintjét is befolyásolják. Az OSCC diagnosztikájában és prognózisában kulcsszerepet játszanak a biomarkerek, melyek lehetőséget nyújthatnak a betegség korai felismerésére. Kiemelten fontosak a mátrix metalloproteinázok (MMP-k), amelyek szerepet játszanak a szöveti remodeling-ben és a daganatok invazivitásában. Bár számos tanulmány bizonyította, hogy az OSCC-ben megváltozik egyes MMP-k expressziója, az enzimek aktivitásának pontos vizsgálata eddig nem történt meg. A kutatás célja egy fluoreszcens peptid alapú rendszer kialakítása volt, amely egy 96 lyukú mikrotiter lemezen alkalmazva lehetővé teszi az MMP aktivitás mérését nyálmintákban. Mivel az MMP-k szubsztrátspecifitása jelentős átfedést mutat, a vizsgálati körülmények optimalizálását olyan szubsztrátok tesztelésével kezdtük meg, amelyeket több MMP is képes hasítani. Kísérleteink során az irodalomban ismert, MMP aktivitás mérésére használt puffereket és reakciókörülményeket alkalmaztuk. A fluorimetriás méréseket Synergy HT Plate Reader készülékkel hajtottuk végre. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy a fluoreszcens peptid alapú rendszer, bár további optimalizálást igényel, a jövőben alkalmas lehet a nyálban található MMP aktivitás vizsgálatára. Ez a megközelítés értékes eszközzé válhat az OSCC biomarker kutatásában. A módszer egyszerű alkalmazhatósága révén alkalmas lehet további klinikai kutatásokra, beleértve a korai diagnózist és a szűrővizsgálatokat.

Témavezető: Dr. Kalló Gergő és Dr. Golda Mária

Absztract: A molekuláris biológia fejlődése, monoklonális antitestek alkalmazása új teret nyitott a különböző daganatos megbetegedések célzott kezelésére. A CAR (Chimeric Antigen Receptor) makrofágokkal végzett immunterápia (CAR-M) ígéretes lehetőséget kínál rezisztens HER2+ emlődaganatok kezelésére. Vizsgálataink fő célja, hogy a kutatócsoportunk által már korábban alkalmazott CAR-M immunsejtek tumor öl? hatását fokozzuk poli-(ADP-ribóz) polimeráz (PARP) inhibítor kezeléssel. Ezáltal a CAR-M hatása mellett gátoljuk a tumorsejtekben kialakuló egyszálú DNS törésének javítását, így növelve az immunterápia hatékonyságát. Kísérletünkben, humán monocita sejtvonalból differenciáltatott (THP-1) és M1 irányba polarizált transzdukálatlan (kontroll), illetve CAR Fc?RIIA kifejező makrofágokat használtunk. A vizsgálni kívánt tumorsejtek pedig két különböző HER2+ emlőtumor sejtvonal (SKBR3, JIMT-1) volt. A kísérlet a kezeletlen daganatsejtekből(SKBR3 CTR,JIMT-1 CTR) a számukra rendelt médiumban, illetve a következőkből állt: (1) daganatsejtek makrofágokkal (M /Fc????RIIA+SKBR3/JIMT-1) koinkubálva, (2) daganatsejtek PARP-gátlóval előkezelve és makrofágokkal (M /Fc????RIIA+SKBR3/JIMT-1+PJ-34/Veliparib) koinkubálva. A PARP inhibítorok effektív koncentrációját a kísérlet előtt meghatároztuk. A koinkubáció kezdete előtt a daganatsejteket fluoreszcens festékkel (CellTracker Blue) jelöltük. A kutatás mérései három időpontban (0, 12 és 24 óra) készültek, a sejtek számának változását nagy átersztőképességő mikroszkóppal monitoroztuk. A makrofágok ELISA módszerrel két időpontban készített(0,24h) gyulladásos citokin(IL-1α és TNF-α) termelését vizsgáltuk a fent említett tumor sejtvonalak, illetve a PARP inhibítorokkal előkezelt daganatsejtek esetében egyaránt. Eredményeink alapján a CAR- Fc????RIIA hatékonyabbnak bizonyult a killing assay-ben és gyulladásos citokin termelésben egyaránt a kontroll makrofágnál az SKBR3 sejtek esetében. A 10 µM-os PJ-34 kezelés sikeresen érzékenyítette az SKBR3 sejteket, így tovább potencírozva a CAR- Fc????RIIA ölő hatását. A 4 órás IL-1α termelést tekintve a CAR-M sejtek akár tízszeres mennyiség? citokint expresszáltak a kontroll sejtekhez képest. Összességében elmondható, hogy a CAR- Fc????RIIA makrofágok eredményesebben pusztították az SKBR3 sejtvonal sejtjeit és emelkedettebb IL-1α szintet produkáltak a kontroll makrofágokhoz képest. Az eredmények rávilágítanak a CAR-M immunterápia sikerességére és a kombinált terápiákban rejlő lehetőségekre.

Témavezető: Dr. Kókai Endre