Aim: Radiotracers, particularly those used in positron emission tomography (PET), have significantly advanced diagnostic and therapeutic strategies. This study aimed to synthesise and evaluate a novel radiotracer [68Ga]Ga-NODAGA-SS-31, with a focus on its radiochemical purity, biodistribution, and in vivo PET performance. Special emphasis was placed on its potential applications in cardiology, where non-invasive imaging is crucial for the diagnosis and management of cardiovascular diseases. Methods: The SS-31 peptide, an antioxidant that targets mitochondria, was conjugated with NODAGA chelator and labelled with Gallium-68 to create the radiotracer [68Ga]Ga-NODAGA-SS-31. The synthesis conditions were optimised to ensure high radiochemical purity. Thin layer chromatography (TLC) was used for quality control, and serum stability testing was conducted to confirm the compound's integrity over time. After synthesis, the radiotracer was intravenously injected into healthy rats (n = 9, injected dose = 30 ± 4 MBq/kg of body weight). PET imaging and ex vivo biodistribution studies were performed at multiple time points. Results: Quality control via TLC and serum stability testing confirmed the high purity and stability of the molecule. PET imaging showed significant accumulation of the radiotracer in the mitochondria-rich heart. However, comparative studies with FDG revealed that the signal intensity of [68Ga]Ga-NODAGA-SS-31 was lower than that of FDG. While it may not match FDG in sensitivity, it offers a promising alternative as a more affordable and easily synthesised radiotracer. Conclusion: The newly synthesised [68Ga]Ga-NODAGA-SS-31 radiotracer exhibited excellent radiochemical purity and demonstrated efficient tissue uptake. Through further chemical modifications, this tracer presents significant advantages over traditional radiotracers, including reduced cost and simplified synthesis.

Témavezető: dr. Arató Viktória Zsófia

Bevezetés: A mitralis regurgitáció (MR) súlyosságának megítélésére a jelenleg érvényes guideline kétdimenziós (2D) képalkotásból származó flow konvergens metodikán alapuló paramétereket javasolja, holott ismertek a 2D képalkotás limitáció. Alternatívát jelent a háromdimenziós (3D) képalkotás, de az ebből származó előny nem pontosan ismert. Célunk volt 2D és a 3D MR súlyosság mérés összehasonlítása. Módszerek: A vizsgálatba random módon választottunk 40 beteget (20 férfi, 72±12 év, 20 primer és 20 funkcionális MR), akik a közelmúltban (2023-as évben) MR miatt az intervenció elbírálása céljából érkeztek a DE KK Kardiológiai és Szívsebészeti Klinika strukturális ambulanciájára vizsgálatra. A betegeknél komplex 2D és 3D TTE és TEE vizsgálat történt. Ennek során mérésre kerültek az irányelvben javasolt, az MR súlyosság megítélésére használt paraméterek, mint 2D flow konvergens metodika alapján számolt MR orificium area (2D EROA), illetve a 3D képalkotás alapján mért MR orificium area (3D EROA), valamint az MR súlyosságának egyik fontos következményes adata a bal pitvari maximális volumen index (LAVi max). Eredmények: A guideline szerint közepesen súlyos volt az MR 18 esetben, míg 22 esetben súlyos (2D EROA: 0,45±0,27 cm²). A 3D EROA jobb korrelációt mutatott a 2D EROA-hoz képest a LAVi-val (r=0,51, p=0,001 vs. r=0,179, p=0,283). A 2D és 3D paramétereket összevetve a 2D inkább alulbecsli a tényleges súlyosságot (bias= -0,18 cm², LOA ±0,4 cm²). A 3D EROA alapján 18 beteg került a közepesen súlyos csoportból a súlyos csoportba (45%), 17 beteg esetén nem volt szükség a súlyossági csoport megváltoztatására (43%), míg 5 esetben a 2D túlbecsülte az MR súlyosságát a 3D-hez képest (12%). Következtetések: az MR súlyosságának 3D-s paraméteren alapuló megítélése pontosabb megítélést tesz lehetővé. A mind primer és funkcionális etiológiát is magába foglaló betegcsoportban a 2D-n alapuló MR meghatározás inkább alulbecsli a súlyosságot a 3D-vel mérthez képest.

Témavezető: Dr. Jenei Csaba

Bevezetés és célkitűzés: A spektrális CT képalkotás egy viszonylag új, innovatív technika, mely segítségével a különféle anyagok szöveteken belüli elhelyezkedése objektív módon meghatározható. A módszer validálása érdekében azonban fontos különféle fantommérések segítségével vizsgálni az anyagmeghatározás pontosságát. Vizsgálatunk célja, hogy a vizsgálati protokollok közül a legoptimálisabb paraméterkészletet meghatározzuk, amellyel a legmegfelelőbben ki tudjuk mutatni az adott anyag jelenlétét. Módszerek: Kutatómunkánk során öt különböző koncentrációjú, urát kristályt tartalmazó oldatot vizsgáltunk egy 128 szeletes spektrális CT készüléken. A képalkotás során három különböző csőáram, illetve kétféle szűrő típus beállítást alkalmaztunk az oldatokat tartalmazó kémcsövekben mérhető Hounsfield-értékek (HU) tendenciáinak nyomon követéséhez. Eredmények: Az átlag HU érték (150,12-245,18) szignifikáns emelkedést mutatott az oldatok növekvő koncentrációjának megfelelően. A legtöményebb oldatunk denzitása ugyanakkor a várt tendenciától elmaradt, ha a mérést a kémcső alsó szeletében végeztük. A legkisebb vizsgált érték -421 és 53 HU között volt a hígabb oldat felé emelkedve, míg a legnagyobb értékek 342 és 178 HU között változtak az egyes vegyületekben, a töménységgel csökkenve korreláltak. A legmagasabb értékeket csontszűrő alkalmazásával rekonstruált képeken észleltük, ugyanakkor egyértelmű, folytonos növekvő tendencia csak a kémcső felsőbb szeletében mért mintában volt kimutatható. A standard deviáció értéke 128,3-222,95 HU volt az első két csőáram beállításon, míg a legnagyobb áramerősségen ezen érték 24,9-124,94 HU csökkent. Az oldatok közül a legalacsonyabb koncentráció esetében figyeltük meg a legkisebb deviációt a kémcső alsó szeletében, felső szeletében pedig a legnagyobbat. A töménységek közötti csökkenő, ill. növekvő tendencia egyik esetben sem volt folytonos. A medián értékek tendenciózus csökkenést mutattak az oldatok töménységének megfelelően a teljes méréssorozaton. Következtetések: A különböző csőáram beállításokkal kíváncsiak voltunk, hogy az eltérő fotonszámú képalkotás miként befolyásolja a kapott eredményt. Feltételeztük, hogy minél magasabb az értéke, annál jobban látjuk az egyes tendenciákat, ugyanakkor ez nem minden esetben valósult meg a vizsgálat során. A mérésekből arra is következtetünk, hogy a legtöményebb oldatunk elkeveredése nem volt tökéletes, ami befolyásolhatta a kapott eredményeket.

Témavezető: Balázs Ervin

Bevezetés: A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszert érintő krónikus, gyulladásos neurodegeneratív kórkép, amely az immunrendszer okozta demyelinizáció következtében már fiatal felnőtt korban rokkantsághoz vezet. Prevalenciáját Magyarországon 101,4-127,2/100000 közé becsülik és emelkedő tendenciát mutat. Klinikánkon a SM- ben szenvedő betegek számára elérhető a natalizumab immunmoduláns készítmény, mely a relapsing-remitting SM (RRMS) terápiájában bizonyult hatásosnak. Ezen kezelés esetén a páciensek szoros MR követése szükséges a gyógyszer egyik lehetséges mellékhatásának, a progresszív multifokális leukoencephalopáthia (PML) időben történő felismeréséhez. Célkitűzésem ezen MR vizsgálatok alapján a páciensek teljes agyi térfogatváltozásának, valamint a szürke és fehérállomány volumen eltéréseinek meghatározása, illetve ezen adatok nemzetközi irodalomban megtalálható eredményekkel való összevetése. Módszerek: Klinikánkon követett 34 beteg közül 18 pácienst (6 férfi, 12 nő) választottunk ki, akiknek 5 évesnél hosszabb idejű követése alatt minimum 5 ugyanazon MR berendezéssel készült felvételei álltak rendelkezésünkre. Továbbá kizárásra került 1 beteg JCV aktiváció miatt. Kutatásunkhoz az agyi struktúrák szegmentálása T1-súlyozott MR felvételek alapján a FreeSurfer software segítségével automatizáltan történt. A szegmentációs hibák csökkentése érdekében a felvételeket radiológus szakorvosok ellenőrizték, akik kizárták a nem megfelelő minőségű képeket. Az így kapott adatokból éves százalékos térfogat változást számítottunk. Eredmények: A teljes agyi térfogatváltozások elemzésekor 17 páciensnél az éves változások -0,092 és -0,606% között alakultak, átlagosan -0,34%-os eltérést mutattak. A fehérállományban átlagosan -0,530% míg a szürkeállományban -0,298% -os változás volt tapasztalható. Következtetés: Irodalmi adatok alapján a SM-ben szenvedő betegek teljes agytérfogat csökkenése évente átlagosan 0,5-1%-os, míg a hasonló korú egészséges alanyok esetében ez az érték 0,1-0,3% közöttiek. A vizsgálati eredményeink alapján a natalizumab kezelésben részesülő betegek esetében az éves atrófia aránya egyes betegeknél megközelítette az egészséges populáció értékeit.

Témavezető: Dr. Pelyvás Bence

Az internetes játékfüggőség (internet gaming disorder – IGD) olyan perzisztens internethasználatot jelent, melynek során az illető internetes játékokkal játszik, és amely 12 hónap fennállás során klinikailag jelentős distresszt és károsodást okoz. Jelenleg a BNO az alábbi kritériumok alapján azonosítja: a játékkal kapcsolatos viselkedések csökkent kontrollja, a játék egyre növekvő prioritása és a játék negatív következmények ellenére történő folytatása. A jelenség egy háromrészes neurokognitív modellel írható le. Az impulzív rendszer (amygdalostriatalis komplex) felelős a sóvárgásért és a függőség időtartamáért. A reflektív rendszer (orbitofrontalis kéreg - OFC, ventromedialis prefrontalis kéreg – VMPFC) alakítja az addikció motivációját. Az interoceptív rendszer (insula) kapcsolatot teremt a másik két rendszer között, és szomatikus ingerek alapján modulálja a késztetéseket és az impulzivitást. IGD-ben felvetődik, hogy ezen rendszerek működési egyensúlya felborul, és változások következnek be az egyén impulzivitásában és érzelmi konfliktus-feldolgozásában. Érzelmi konfliktusok azok a szituációk, ahol egyszerre több, egymásnak ellentmondó érzelem van jelen. Ezek eltérő viselkedéses válaszokat követelnek, amik megfelelő végrehajtásához az érzelmi konfliktust feldolgozó (anterior cingulum - ACC, a gyrus frontalis inferior és superior), illetve a viselkedést végrehajtó rendszereknek (OFC, prefrontalis kéreg) összehangoltan kell működni. A kutatás során azt vizsgáljuk, hogy a korábban tesztek alapján beválogatott IGD-es személyekben (20 fő) kiváltott érzelmi konfliktus funkcionális MRI (fMRI) képe eltér-e a kontrollcsoportétól (10 fő). A kutatás módszerei és várható eredményei a következők: Philips Achieva 3T berendezéssel T1 (T1W TFE) anatómiai felvételek, illetve érzelmi konfliktus fMRI-paradigma használatával fMRI-képek (Turbo Field Echo Echo Planar Imaging - TFE EPI) készülnek. A képek elemzése az fMRIB Software Library és FreeSurfer szoftverekkel történik. Az elemzés során a korábbi irodalmi adatok alapján megnövekedett aktivitást várunk a dorsalis striatum, VMPFC, OFC, jobb nu. accumbens, ACC és insula területén, és csökkent aktivitásra számítunk a ventralis striatumban. Ezen felül a neurokognitív modell összes komponensét megjelenítő, további task-fMRI, illetve resting-state fMRI vizsgálatokat tervezünk. Távolabbi célul tűztük ki a neurokognitív rendszer komponenseinek volumetriai vizsgálatát is. Az előadás az EKÖP-24-2-DE-252 sz. ösztöndíj támogatásával készült.

Témavezető: dr. Petró Attila Mátyás

Bevezetés: A szisztémás sclerosis (SSc) egy krónikus autoimmun betegség, melyben gyakori társbetegség az osteopenia és az osteoporosis. A csont ásványianyag tartalmáról (BMD) Dual Energy X-ray Absorptiometry (DEXA) módszerrel kaphatunk információt. Perifériás kvantitatív komputertomográfia (pQCT) módszerrel a csontok strukturális minőségbeli eltérései is detektálhatók. A pQCT lehetővé teszi a 3D-s leképezést, így külön vizsgálható a trabekuláris és kortikális csontsűrűség. Célkitűzés: Vizsgálatunkban a SSc-hoz társuló csontsűrűség csökkenés mértékét tanulmányoztuk képalkotó módszerekkel korban és nemben illesztett, autoimmun betegségben nem szenvedő kontroll csoporthoz képest. Betegek és módszerek: Keresztmetszeti vizsgálatunkba a DEKK Reumatológiai és Immunológiai Klinikán gondozott maximum 7 éves betegségfennállású SSc-os nőbetegeket vontuk be 2023. október és 2024. december között. Harmincegy SSc-os, valamint 31 kontroll egyén adatait elemeztük. A DEXA értékek alapján három csoportot alkottunk: normál, osteopenia (OPe) és osteoporosis (OP) kategóriába tartozó betegek és kontroll egyének. Stratec XCT-2000L pQCT készülékkel megmértük a csontsűrűséget a radiuson. Kérdőívvel felmértük az életmódbeli tényezőket és a csonttörési anamnézist. A combnyak BMD értékek alapján 10 éves csonttörési rizikót (FRAX) számoltunk. Eredmények: A DEXA eredmények alapján 8 fő OP, 14 fő OPe, 9 fő pedig normál csontállapotú volt mind a SSc-os, mind a kontroll csoportban. A pQCT méréssel kapott totális radius BMD értékek szignifikánsan korreláltak a DEXA által meghatározott lumbális csigolya és combnyak BMD értékekkel mind a SSc-os (p﹤0.0001), mind a kontroll (p﹤0.0001) csoportokban. A SSc csoportban a radius totális, trabekuláris (trBMD) és kortikális (kBMD) BMD szignifikánsan korrelált a major osteoporotikus törési kockázat (FRAX) adatokkal (p﹤0.05), a kontrollok esetén a radius totális és trBMD szignifikáns korrelációt mutatott a FRAX adatokkal (p﹤0.05), a kBMD esetén azonban ez a korreláció nem volt leírható, továbbá a kBMD és trBMD értékek egymással sem korreláltak a csoporton belül. Következtetés: Eredményeink alapján a DEXA és a pQCT mérés is alkalmas eljárás lehet a SSc-ban szenvedő betegek csontállapotának vizsgálatára. A radius BMD értékei szignifikánsan korreláltak a csigolya és combnyak BMD értékekkel. A pQCT alkalmas a csontok részletesebb vizsgálatára, így további információkat nyerhetünk azok strukturális eltéréseiről a szisztémás autoimmun betegségekben.

Témavezető: Bodoki Levente és Csige Dóra

A daganatos megbetegedések napjaink egyik legjelentősebb globális egészségügyi kihívását jelentik. Az emlőrák a nők körében az egyik leggyakrabban előforduló daganattípus, világszerte évente 2,3 millió új megbetegedést diagnosztizálnak. Ezen ráktípus diagnózisát nehezíti, hogy az emlőrák heterogén, különböző molekuláris altípusai ismertek (pl. HER2-pozitív). Ezek eltérő biológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, ezáltal különböző terápiás stratégiák létrehozását igénylik. Az emlődaganatok diagnosztikájában és stádium meghatározásában a hagyományos képalkotó eljárások mellett, egyre nagyobb teret hódít a pozitron emissziós tomográfia (PET). Irodalomból ismert, hogy a daganatok angiogenezisében közvetett módon szerepe van a prosztaglandin E2 (PGE2) molekulának, amely kimutatására alkalmasak a radiojelzett ciklodextrinek. Munkánkban célul tűztük ki, hogy in vivo PET képalkotással nyomon követjük experimentális emlőtumorok PGE2 termelését radiojelzett ciklodextrinekkel. Vizsgálatainkhoz MDA-MB-HER2-pozitív és 4T1 tripla negatív sejtvonalakat használtunk, amelyekből szubkután injektálással CB17 SCID egerekben (12 hetes nőstény, n= 36) hoztunk létre daganatokat. A daganat-indukciót követően hetente PET felvételeket készítettünk intravénásan injektált kb. 10 MBq [68Ga]Ga-NODAGA-HPBCD és [68Ga]Ga-DOTAGA-RAMEB radiofarmakonok alkalmazásával. A PET vizsgálatokat ex vivo biodisztribúciós mérésekkel egészítettük ki. Eredményként in vivo vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a két különböző biológiai tulajdonsággal rendelkező daganattípus eltérő radiofarmakon akkumulációt mutatott a tumor növekedésétől függően. A HER2-pozitív daganatok SUVmean értéke mindkét radiofarmakon esetén 9 hét alatt kb. 0,025-ről 0,05-re emelkedett. A 4T1 tumoroknál is hasonló tendencia volt megfigyelhető, amely szerint a tumor méretének növekedésével csökkent a farmakon által prezentált SUVmean érték: kb. 0,02-ről 0,04-re nőtt. Az ex vivo biodisztribúciós mérések korreláltak a PET mérésekkel. A HER2-pozitív daganatok mindkét radiofarmakont minden mért időpontban szignifikánsan (p≤0,05) nagyobb mennyiségben halmozták. Összességében megállapítható, hogy a daganatok növekedése során az angiogenezissel közvetetten összefüggő folyamatok – pl. PGE2 termelés – nem mutat konstans növekedést, ami PET vizsgálatokkal és specifikus radiofarmakonokkal kimutatható lenne. Témavezető(k):

Témavezető: Dr Trencsényi György és Péliné Dr. Szabó Judit

Bevezetés: A mesterséges intelligencia (artificial intelligence; AI) klinikai alkalmazása számos ígéretes megoldással kecsegtet, különösen a képalkotás területén, ahol egyre több AI-alapú döntéssegítő algoritmus jelenik meg. Jelen kutatásunk célja egy csontszcintigráfiás felvételek zajcsökkentésére fejlesztett AI-alapú filter (BS-AI filter) teljesítményének értékelése. Módszerek: 47 darab 99mTc-MDP-vel készült planáris egész test csontszcintigráfiás anterior és posterior irányú képpár retrospektív módon került kiválasztásra, úgy, hogy a legjobban reprezentálják a betegpopuláció heterogenitását. A képpárok minőségét művileg lerontottuk – az eredeti képek binomiális eloszlás szerinti újra mintavételezésével – a teljes beütésszám 75-50-25 százalékára. A szűrt és a szűretlen képek minőségének és kontrasztjának összehasonlítása három nukleáris medicina szakorvos által történt. A szubjektív értékelésen túl objektív, kvantitatív analízist is végeztünk, melyhez egy automatikus lézió-detektort (BS-AI annotator) használtunk. A 100%-os szűrt felvételeken annotált léziókat összehasonlítottuk a lerontott minőségű, szűrt képeken találtakkal. Annak érdekében, hogy a különböző beütésszámú szűrt képek között meghatározzuk a léziók méretei közötti eltéréseket, összehasonlítottuk a detektált pixelek számát a teljes beütésszámú felvételeknél annotáltakhoz viszonyítva. Eredmények: A vizuális értékelés alapján a szakorvosok egyetértettek, hogy a BS-AI által szűrt képek kontrasztosabbak és jobb minőségűek az eredeti, szűretlen képeknél. A BS-AI annotatorral végzett analízis során a változatlan helyen lévő léziók aránya 89%, 83% és 75% volt a 75%, 50% és 25%-os lerontott minőségű szűrt képek esetén, a 100%-os szűrt képhez viszonyítva. A lézióméret analízis során nem találtunk szignifikáns változást a BS-AI annotator által detektált pixelek számában a különböző beütésszámú filterezett képek között. Következtetés: Eredményeink alapján a BS-AI filter képes növelni a felvételek kontrasztját és képminőségét lényegi információvesztés nélkül. A klinikai rutinba való bevezetése ennek a zajcsökkentő szűrőnek potenciálisan segítheti a csontszcintigráfiás vizsgálatok értékelését alacsonyabb beütésszám mellett is, ezáltal lehetőséget teremt a beadott dózis vagy a gyűjtési idő csökkentésére. A Kulturális és Innovációs Minisztérium EKÖP-24-3 kódszámú Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

Témavezető: Dr. Csikos Csaba és Dr. Garai Ildikó

Bevezetés: A melanóma malignum növekvő előfordulási gyakorisága, és agresszív áttétképző hajlama miatt egyre nagyobb az igény olyan diagnosztikai próbák kifejlesztésére, melyek lehetővé teszik az elváltozások mielőbbi felismerését. Mivel a prosztaglandin E2 (PGE2) kulcsfontosságú a tumorok kialakulásában, a radiojelzett, PGE2-höz nagy affinitással kötődő ciklodextrinek értékes nyomjelzők lehetnek a melanóma nukleáris diagnosztikájában. Célkitűzés: A jelen kutatásban egy újonnan szintetizált radiofarmakon ([⁵²Mn]Mn-DOTAGA-RAMEB), a ⁵²Mn izotóppal jelzett random metilezett béta ciklodextrin (RAMEB) biológiai viselkedését és melanóma tumorcélzó képességét vizsgáltuk és hasonlítottuk össze az ismert, melanóma detektálására sikeresen alkalmazható melanokortin-1 receptor (MC1-R) specifikus [⁶⁸Ga]Ga-DOTA-NAPamid radiofarmakonnal és a RAMEB ⁶⁸Ga-jelölt származékával ([⁶⁸Ga]Ga-DOTAGA-RAMEB) MC1-R pozitív B16F10 melanóma tumormodellen pozitron emissziós tomográfia (PET) segítségével. Anyagok és módszerek: A [⁶⁸Ga]Ga-DOTAGA-RAMEB, [⁶⁸Ga]Ga-DOTA-NAPamid és [⁵²Mn]Mn-DOTAGA-RAMEB radiofarmakonokat intravénásan injektáltuk B16F10 melanóma tumort hordozó egerekbe majd különböző időpontokban in vivo PET vizsgálatokat végeztünk a radiotrészerek biológiai viselkedésének tanulmányozására. Ezen felül, a 52Mn-jelölt ciklodextrin szervi eloszlását kalibrált gamma számláló segítségével ex vivo több időpontban vizsgáltuk egészséges és melanómatumoros egerekben egyaránt. Eredmények: A melanómatumorok mindhárom nyomjelző alkalmazásával detektálhatóak voltak a PET képeken, azonban a legmagasabb radiofarmakon felvételi értékeket a [⁶⁸Ga]Ga-DOTA-NAPamid molekula esetén tapasztaltuk. Az ex vivo eredményekkel összhangban, 1 órával a [⁵²Mn]Mn-DOTAGA-RAMEB injektálása után jelentős 52Mn- ciklodextrin felvételt észleltünk a tumorokban, mely alátámasztja a nyomjelző tumorcélzó képességét. Szignifikáns különbségeket tapasztaltunk a két ciklodextrin származék tumorfelvételi értékei között, illetve a tumorok különböző időpontokban (1 órás, 4 órás, 3 napos) mért [⁵²Mn]Mn-DOTAGA-RAMEB felvételét illetően, melyet a B16F10 tumorok időben változó PGE2 expressziójával magyarázunk (p≤0,01, p≤0,05). Konklúzió: Ámbár további kiegészítő vizsgálatok szükségesek még, a jelenlegi eredményeink alapján úgy gondoljuk, hogy a 52Mn-jelzett ciklodextrin ígéretes nyomjelző lehet a melanóma malignum in vivo PET diagnosztikájában és a PGE2 expresszió PET technikával történő követésére.

Témavezető: Dr Képes Zita

Bevezetés: A rosszindulatú daganatos betegek számának növekedése miatt indokolt olyan specifikus diagnosztikai és terápiás eszközök kifejlesztése, melyek lehetővé teszik a tumorok korai felismerését és célzott kezelését. Figyelembe véve, hogy az NGR tripeptidek (aszparagin-glicin-arginin) szelektíven targetálják a tumorsejtek felszínén megjelenő pro-angiogenikus Aminopeptidáz N (APN/CD13) receptort, az NGR alapú radioligandumok ígéretes teranosztikumok lehetnek a receptor pozitív elváltozások személyre szabott klinikai ellátásában. Célkitűzés: Jelen kutatásban diagnosztikai (Gallium-68) és terápiás hatású (Bizmut-213) radioizotópokkal jelzett NGR vektorok in vivo pozitron emissziós tomográfia (PET) képalkotásban ([68Ga]Ga-DOTAGA-cKNGRE) és tumorellenes kezelésben ([213Bi]Bi-DOTAGA-cKNGRE) történő alkalmazhatóságát vizsgáltuk APN/CD13 receptor pozitív experimentális tumormodellen. Anyagok és módszerek: CB17/SCID egerek bal vállának régiójába szubkután, APN/CD13 pozitív HT1080 humán fibroszarkóma tumorsejteket ültettünk. Az így létrehozott tumoros egerekről [68Ga]Ga-DOTAGA-cKNGRE radiofarmakon intravénás injektálását követően in vivo PET felvételeket készítettünk, majd ex vivo szervi eloszlásos vizsgálatokat végeztünk több időpontban [213Bi]Bi-DOTAGA-cKNGRE alkalmazásával. A 213Bi-jelölt molekula terápiás teljesítményének értékeléséhez összehasonlítottuk a [213Bi]Bi-DOTAGA-cKNGRE radiofarmakonnal kezelt és kezeletlen daganatos egerek tumorsejtbeültetést követő 7., 8., 9., 10. és 12. napokon mért testtömegét és tumorvolumenét. Eredmények: A kvalitatív értékelés során a HT1080 tumorok egyértelműen azonosíthatóak voltak a [68Ga]Ga-DOTAGA-cKNGRE PET képeken, melyet a kvantitatív standard felvételi értékek (SUV) is alátámasztottak: SUVmean 0,37±0,09 és SUVmax 0,86±0,14. Hasonlóképpen, a tumorok markáns [213Bi]Bi-DOTAGA-cKNGRE felvételt mutattak a 30 és a 90 perces ex vivo időpontokban is. Ámbár a kezelt és kezeletlen tumoros állatok testtömegei között nem találtunk szignifikáns eltérést egyik mérési napon sem (p≤0,05), a tumortérfogatokat illetően jelentős különbségeket regisztráltunk a két csoport között a 9., 10. és 12. napokon (p≤0,01). Konklúzió: A 68Ga-jelzett NGR származék magas APN/CD13 affinitásának köszönhetően kiválóan alkalmazható a receptort kifejező malignitások in vivo PET diagnosztikájában, míg a [213Bi]Bi-DOTAGA-cKNGRE eredményes trészer lehet az APN/CD13 pozitív elváltozások célzott radiokezelésében.

Témavezető: Dr Képes Zita

Célkitűzés: Kutatómunkám célja a traumás koponyasérültek képalkotó diagnosztikai vizsgálatainak elemzése volt. A 2024.03.01. és 2024.03.31. között a Debreceni Egyetem Kenézy Campus Traumatológiai Ambulanciáira koponyasérüléssel érkező betegek adatait tanulmányoztam. Módszerek: A retrospektív vizsgálat során 955 beteg kórlapját tanulmányoztam az alábbiak szerint: a sérülések körülményei, az elvégzett képalkotó eljárás(ok) és azokon felfedezett eltérések, a beteg neurológiai státusza, a sérülés következtében létrejött külsérelmi nyomok, az alkoholfogyasztás vagy epilepszia az anamnézisben, antithrombotikus gyógyszerek szedése, illetve a rizikó korcsoportokba tartozó gyermekek és 65 év feletti betegek megoszlása, illetve ahol elérhető volt, az alkalmazott dózisértékek. Eredmények: A vizsgált időszakban a fenti traumás sérültek körében 557 koponya röntgen, és 398 koponya CT vizsgálatot készítettek, 56 esetben mindkét diagnosztikus eljárást alkalmazták. Fracturára pozitív eredményt a röntgenfelvételek 6,46%-a mutatott, koponyaboltozati törést a röntgenfelvételeken mindössze 3 esetben (0,54%) detektáltunk, a többi 5,92% az arckoponya törését igazolta, melyek közül 10 esetben (1,80%) kértek sürgősségi CT vizsgálatot. A CT vizsgálatok 48,99%-a mutatott pozitivitást. Friss traumatológiai elváltozás (traumás eredetű intracranialis vérzés vagy koponyaboltozati törés) mindössze 14,82%-ban került megállapításra, a fennmaradó 34,17%-ban életkorból adódó, vagy régebbi elváltozás nyomait detektálták. Korcsoportonként történő bontásban a koponya röntgen vizsgálatok 31,78%-a, a CT vizsgálatok 3,77%-a 18 év alatti, míg a röntgen vizsgálatok 25,31%-a, a CT vizsgálatok 48,74%-a 65 év feletti betegek esetén készült. Megbeszélés: A vizsgálat során kapott eredmények alapján kimutatható, hogy a kért koponya röntgen vizsgálatok számottevő hányadát (57,09%) a rizikó korcsoportok valamelyikébe való tartozás indokolhatta. A klinikai kérdés szempontjából releváns pozitivitás aránya mindkét vizsgálómódszer esetében alacsony, ennek növelésére megfontolandó célzott beutalási protokoll felállítása, figyelembe véve az ionizáló sugárzással járó indokolatlan vizsgálatok számának csökkentését is. Etikai engedély száma: 6867-2024

Témavezető: Dr. Lánczi Levente István

Bevezetés: A pajzsmirigygöbök nagyszámú előfordulása, valamint a pajzsmirigy daganatok indolens növekedése kihívást jelent az optimális betegellátás szempontjából. Az Amerikai Radiológiai Kollégium (ACR) a Thyroid Imaging Reporting and Data System-t (TIRADS) 2017-ben azzal a szándékkal tervezte meg, hogy csökkentsék a jóindulatú göbök biopszia számát, és javítsák az általános diagnosztikai pontosságot. A TIRADS (TR) egy olyan pontozási rendszer, amely az UH-on látott jellemzők alapján öt kategóriát állít fel, egyre növekedő malignitási kockázattal, ezáltal megkönnyítheti az FNAB (Fine Needle Aspiration Biopsy)-ra szánt göbök kiválasztását. A BETHESDA egy egységesített citológai leletezési rendszer, mely rosszindulatú daganat jelenlétének valószínűségét mutatja hat kategória felállításával. Vizsgálatunk célja a pajzsmirigygöbök ultrahang vizsgálatát követően végzett UH-vezérelt finom tű aspirációs biopszia találati arányának vizsgálata a pajzsmirigygöbök differenciáldiagnosztikájában. Betegek és módszerek: Kutatásunkat a DE KK OKK Radiológia Intézetben végeztük 2024.07.31.-2024.12.31. között. Vizsgálatunk retrospektív jellegű. A tanulmányhoz szükséges adatokat az UD MED rendszerből szisztematikusan gyűjtöttük ki, melyekhez az ERAD rendszerbe mentett pajzsmirigy felvételeket, illetve a citopatológiai eredményeket (BETHESDA besorolás alapján) használtuk fel. Eredmények: Összesen 132 pajzsmirigygöb UH felvételének TIRADS rendszer szerinti értékelését végeztük el, és vetettük össze a Bethesda citológiai eredményével. 84 esetben (63,64%) kaptunk diagnosztikus, 48 esetben (36,36%) nem kaptunk diagnosztikus eredményt. Előzetes elvárásainknak a diagnosztikus adatok figyelembevételekor a TR1 88,89%, TR2 100%, TR3 92,86%, TR4 45%, TR5 30%-ban egyezett meg a várt Bethesda kategóriánkkal. A diagnosztikus TR1 88,89%-a, TR2 100%-a, TR3 85,71%-a, TR4 55%-a, TR5 esetek 40%-a bizonyult benignusnak. Következtetés: A TR1, TR2 és a TR3-as pajzsmirigygöbök (10 mm-nél nagyobb, de 25 mm-nél kisebb) az esetek döntő többségében benignusak vagy nem diagnosztikusak. A TIRADS pontrendszer alkalmazásával meghatározhatjuk azt a betegcsoportot, akiket célszerűbb utánkövetni, mintsem FNA-t végezni, ezzel csökkentve a betegeknek okozott kellemetlenséget, szövődmények lehetőségét, az ellátó rendszer terhelését és a kiadásokat. A magasabb TIRADS értékű pajzsmirigygöbök között nagyobb arányban fordultak elő malignitásra utaló elváltozások a citológiai eredmények alapján.

Témavezető: Dr. Bán Melinda