Kidney cancer is the fourteenth most prevalent cancer type globally, according to statistics from the American Global Cancer Research Institution, although regional variations exist in its incidence. A five-year survival rate of approximately 75% has been reported. Chemotherapy and radiation therapy are commonly employed therapeutic approaches, while immunotherapy serves as an additional adjuvant strategy when the disease is identified at an early stage. In recent years, the discovery of novel tumor diagnostic markers has become almost as crucial as the advancement of new cancer therapies. This study focused on finding proteins in renal cancers that may function as potential tumor markers or therapeutic targets in the future. The Urology Clinic at the University of Debrecen supplied 20 paired kidney tissue samples (tumorous as well as adjacent healthy tissues) from patients diagnosed with renal cell carcinoma (RCC). The Proteome Profiler™ Human Kidney Biomarker Array was used to concurrently identify 38 proteins as possible biomarkers for RCC. Among these, notable proteins included angiogenesis markers such as Endoglin (ENG), Lipocalin (LCN), Resistin (RES), Vascular Cell Adhesion Molecule (VCAM), and Chemokine Ligand 1 (CXCL1). The mRNA expression levels of these proteins were examined as well. Total RNA was isolated from human kidney cancer tissues utilizing Trizol, and gene expression studies were performed via real-time qRT-PCR with gene-specific primers. Compared to adjacent healthy kidney tissue, tumorous samples exhibited significantly higher expression levels of LCN and ENG. A link was identified between the clinicopathological status of the patients and the expression levels of these genes. In contrast, the expression levels of RES, VCAM, and CXCL1 did not differ significantly between normal and tumorous samples. Additionally, Western blot analysis was employed to assess the protein expression levels of the specified markers. The findings showed that ENG and LCN were highly expressed in tumorous tissues compared to their healthy counterparts, as corroborated by both qRT-PCR and Western blotting. Literature evidence demonstrates the immunological mechanisms by which LCN, RES, VCAM, and CXCL1 promote carcinogenesis. Furthermore, ENG seems to facilitate tumor development and metastasis by altering the tumor microenvironment. We hypothesize that, in conjunction with standard anti-angiogenic therapies, ENG-targeted treatments may emerge as promising strategies for the targeted management of kidney tumors. Acknowledgment: The work was supported by UNKP-23-4-I-DE-157 (J.K.), TKP-2021-EGA-18 and TKP-2021-EGA-20 (G.H.). TKP2021-EGA-20 and TKP2021-EGA-18 have been implemented with the support provided by the Ministry of Culture and Innovation of Hungary from the National Research, Development and Innovation Fund, financed under the TKP2021-EGA funding scheme.

Témavezető: Dr. Szabó Zsuzsanna és Dr. Steli Ákos József

Abstract: Cutaneous melanoma is a challenging and aggressive form of skin cancer that necessitates innovative therapeutic strategies. Despite several treatment options, the survival rate of patients with metastatic melanoma remains very low. In the ongoing investigation of natural antitumor agents, the non-psychoactive cannabinoid (CBD) and cannabigerol (CBG) found in Cannabis sativa has been found as a promising candidate against some of the aggressive type of cancer. However, the low water solubility and low bioavailability of CBD and CBG derivatives described so far in the literature limit their applicability. In addition, their disadvantage is beyond their cytotoxic effect on tumorous cells, they also exert cytotoxic effects on normal, non-tumorous cells, therefore they have not been clinically tested. To address these challenges chemists have developed water-soluble synthetic derivatives of CBG/CBD by chemical modification of parent compounds. Our aim was to investigate the effect of newly synthesized CBD/CBG derivatives on cell proliferation of melanoma cells as well as the mechanism of cell death, with a particular focus on autophagy and apoptosis. Three different human cutaneous melanoma cell lines were used, WM35, A2058, and WM3000 and non-malignant HaCaT and 3T3 cells. The cells were incubated with CBD or CBG derivatives (LE-127/2, PFD 35/II and PFD 11/A) at concentrations 1.25 µM to 80 µM. Effect on cell proliferation was assessed using the CellTiter-Blue Assay and by Clonogenic Cell Survival Assay. Both CBG and CBD derivatives showed cytotoxic effect on human melanoma cells, however with different potencies. Calculating IC50 values we explored that the CBG derivative, LE-127/2 has similar potency to each of the examined melanoma cells while PFD 35/II and PFD 11/A showed lower potency to each melanoma cell line. However, with respect to non-tumorous cells, the cytotoxic effect of all three compounds was low. In addition, we examined the effect of LE-127/2 on the expression of autophagy and apoptosis-related proteins. Our findings suggest that autophagy induced by LE-127/2 may contribute to the induction of cell death of melanoma cells. The low cytotoxicity of the examined new CBD and CBG derivatives on HaCaT and on 3T3 fibroblasts raises the possible application of these compounds against melanoma. Key words: Cutaneous melanoma, Cannabinoids, CBG, CBD, Synthetic derivatives, Autophagy and apoptosis, Cytotoxicity, Cell proliferation. Acknowledgement: The project was supported by the HUN-REN-DE Pharmamodul Research Group, University of Debrecen.

Témavezető: Dr. Szabó Erzsébet

A metasztatikus melanoma a bőrrák egyik legagresszívebb formája, amely rosszul reagál a kemoterápiára és a sugárkezelésre.A Hsp90 kulcsszerepet játszik számos, a daganatos sejtek számára fontos fehérje stabilitásában. A Hsp90 a tumorsejtekből a plazmamembrán extracelluláris felszínére jut,mint ektopikus Hsp90-nek (eHsp90) nevezik. Az eHsp90 szekréciója elősegíti a tumor invazivitását. Célkitűzésünk az volt, hogy feltárjuk a Hsp90-inhibitorok által kifejtett hatást a Hsp90 molekuláris chaperon által támogatott kliensfehérjék, különösen a Hsp70 és a mátrix metalloproteináz-2 (MMP2) expressziójára és aktivitására. Kísérleteinkhez a Hsp90-hez kötődő membrán permeábilis inhibitort (HS-10). és az eHsp90-et szelektíven felismerő, fluorofórral jelölt, nem membrán permeábilis HS-131 Hsp90 inhibitort alkalmaztunk. Melanociták és primer (WM35) és metasztatikus (A2058) melanóma sejtek citoszolikus és plazmamembrán frakcióit vizsgáltuk az inhibitoros kezelések hatására. Eredményeink alapján a Hsp90 emelkedett mennyiségben volt jelen a melanóma sejtek plazmamembrán frakciójában a melanocitákéhoz képest. Immunhisztokémiai vizsgálattal is igazoltuk a HS-131 akkumulációját a melanóma sejtek plazmamembránjában. A Hsp90 melanóma-specifikus kliense, a BRAF V600E mutánsa is szignifikánsan nagyobb mennyiségben volt jelen a melanómákban, és a HS-10 teljesen lecsökkentette annak mennyiségét a melanómákban mind a citoszolikus, mind a plazmamembrán frakcióban. A HS-131 szintén csökkentette a BRAF V600E mennyiségét a plazmamembránban. A sejtek médiumában található, expresszált kliens fehérjék koncentrációjában történő változásokat ELISA segítségével vizsgáltuk. A Hsp70 extracelluláris expresszált mennyisége jelentős mértékben nőtt a HS-10 inhibitor hatására mind a primer, mind a metasztatikus melanóma sejtekben a kezeletlen kontroll és melanocita sejtekhez képest, ami a Hsp70 kompenzációs mechanizmusát és a Hsp90 szabályozó hatását mutatja. Ezzel ellentétben az MMP2 extracelluláris expressziója emelkedett mindkét melanóma sejt esetén a melanocitához képest, de ennek szintjét a HS-10 szignifikánsan csökkentette. A kapott eredményekből megállapítható, hogy a HS-10 és HS-131 Hsp90-specifikus inhibitorok hatással vannak a vizsgált kliensek expressziójára. Mivel a HS-131 csak az eHsp90 jelöli, de nem hat a valamennyi sejtben jelenlévő Hsp90 expressziójára, ezért melanóma-specifikus fotodinámiás terápiára is alkalmazható. Támogatta: OTKA K 143533

Témavezető: Dr. Lontay Beáta és Kinter Richárd

Az emlőrák a nők körében az egyik leggyakoribb daganatos megbetegedés, amely jelentős globális egészségügyi kihívást jelent. A daganatos megbetegedések egyik jellemzője a mikrobiom összetételének megváltozása, az onkobiózis. Az onkobiózis önmagában nem indukál daganatot, de elősegítheti annak progresszióját. A mikrobiom- daganat kapcsolatban a mikrobiom a bakteriális metabolitok szekréciója révén hatással lehet a daganatok működésére. A metabolitok lokálisan fejthetik ki hatásukat, vagy a vérkeringés útján eljutnak a távoli szerveket érintő daganatsejtekhez és befolyásolják azok viselkedését. A sejtek redox homeosztázisa alapvető fontosságú a normális élettani folyamatok fenntartásához. A redox homeosztázisban bekövetkező zavar elősegítheti a daganatok progresszióját. Kutatócsoportunk már azonosított olyan bakteriális metabolitokat, melyek oxidatív stressz indukálásán keresztül citosztázis, az epiteliális-mezenchimális tranzíció (EMT) és metasztázis képződés gátlásához vezetnek. Egy korábbi tanulmányban kimutattuk, hogy a 2,3-butándiol (2,3-BD) csökkenti az emlődaganat sejtek proliferációját. Tanulmányoztuk a 2,3-BD hatását a redox homeosztázisra 4T1 egér emlődaganat sejtmodellben. Western blot analízissel vizsgáltuk a 4HNE fehérje adduktumok szintjét, mely a lipid peroxidáció egyik markere, valamint a nitrotirozin szintjét, mely peroxinitrit képződésre utalhat. Eredményeink azt mutatják, hogy a 2,3-BD a normál szérum referencia tartománynak megfelelő koncentrációban emeli a 4HNE és a nitrotirozin szintjét a 4T1 sejtekben, ami emelkedett oxidatív/nitrozatív stresszre utalhat. Ezzel összhangban azt találtuk, hogy a 2,3-BD növeli egy fontos ROS termelő enzim, a NADPH oxidáz 4 (NOX4) mRNS expresszióját is a sejtekben.Vizsgáltuk 2,3-BD hatását az EMT folyamatában szerepet játszó markergének kifejeződésére is Western blot technikával. Eredményeinkben a 2,3-BD EMT-t gátló hatását az E-cadherin, epiteliális marker fokozott expressziója, illetve a Vimentin és Snail mezenchimális markerek csökkent kifejeződése támasztja alá. Összességében elmondható, hogy néhány, a daganatsejtekre jellemző klasszikus jellemvonást megvizsgálva, a 2,3-BD bakteriális metabolit hatással van a 4T1 emlődaganatsejtek működésére. A munkát a Nemzeti Tudósképző Akadémia és az EKÖP-24-1-DE-386 pályázat támogatta.

Témavezető: Dr. Mikó Edit és Nyerges Petra

A melanóma sejtek osztódásában, illetve migrációjában a raktár-vezérelt Ca2+ beáramlás (SOCE) kiemelt szereppel bír. A folyamatért elsősorban két fehérje (a Ca2+-szenzor STIM1 és a plazmamembrán ioncsatorna ORAI1) összekapcsolódása révén kialakult komplex felelős. Ezen komplexek, illetve a SOCE létrejöttéhez a hetero- oligomereket létrehozni képes, citoszkeletális septinek gyors átrendeződő képessége szükséges. Korábbi kísérleteink igazolták, hogy a septin filamentumok dinamikájának farmakológiai gátlása a melanóma sejtek migrációs képességét csökkenti. Jelen munkánk célja a septin struktúrák elengedhetetlen részeként szolgáló SEPTIN7 géncsendesítése okozta hatások vizsgálata volt. Kísérleteinkhez in situ (WM35), valamint metasztatikus melanómából (A2058) izolált sejtvonalakat alkalmaztunk. A SEPTIN7 gént tranziens transzfekcióval csendesítettük, amelynek sikerességét a SEPTIN7 mRNS, illetve fehérje expressziójának szignifikáns csökkenése mindkét sejtvonalon igazolta. Az intracelluláris Ca2+-koncentráció változásainak vizsgálatai igazolták, hogy az siRNS-sel csendesített sejtekben a SOCE amplitúdója és meredeksége egyaránt szignifikánsan csökkent. A géncsendesítés sejtosztódásra és sejtmigrációra gyakorolt hatásait CyQuant proliferációs, Boyden-kamrás migrációs, Matrigel-alapú inváziós és scratch wound assay-vel vizsgáltuk. Kísérleteink mindkét sejtvonal esetében szignifikáns csökkenést mutattak a SEPTIN7-csendesített sejtek általunk vizsgált aktivitásában a nem-targetáló RNS-sel kezelt mintákhoz képest. A szekvenálás és a transzkriptomikai elemzés eredményei feltárták, hogy a SEPTIN7 csendesítése az A2058 sejtek a citoszkeletális átrendeződést és a sejtvándorlást szabályozó gének expressziójának jelentős változását eredményezte, míg a WM35 sejtekben kevésbé markáns, de hasonló irányú mintázatokat mutatott. Munkánk során sikeresen csendesítettük a komplex septin struktúrák képzésében kulcsfontosságú SEPTIN7-et, és igazoltuk a SOCE-ra gyakorolt hatását. Mindemellett megerősítettük a septin filamentumok dinamikájának farmakológiai gátlása kapcsán szerzett tapasztalatainkat, melyek szerint a septinek és a SOCE kapcsolata alapvető szerepet játszhat a melanóma patomechanizmusában. Eredményeink klinikai szempontból is hasznosítható tapasztalatokat nyújtanak. A KULTURÁLIS ÉS INNOVÁCIÓS MINISZTÉRIUM EKÖP-24-2-DE-266 KÓDSZÁMÚ EGYETEMI KUTATÓI ÖSZTÖNDÍJ PROGRAMJÁNAK A NEMZETI KUTATÁSI, FEJLESZTÉSI ÉS INNOVÁCIÓS ALAPBÓL FINANSZÍROZOTT SZAKMAI TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT.

Témavezető: Dr. Takács Roland Ádám és Dr. Hajdú Tibor

Az elmúlt évtized kiemelkedő immunológiai felismerései rámutattak arra, hogy a rendszeres fizikai aktivitás kedvezően befolyásolja a T sejtek működését, fokozva azok aktivitását és stressztűrő képességét. Ezzel párhuzamosan számos klinikai vizsgálat jutott arra a megállapításra, hogy a CAR T sejtes daganatterápiák hatékonysága szorosan összefügg a kiindulási sejtkészítmény proliferációs kapacitásával és metabolikus aktivitásával. Jelen kísérleteinkben arra kerestük a választ, hogy egy három hónapos standardizált edzésprogramot követően fokozódik-e a HER2 tumorspecifikus antigént specifikusan felismerő CAR T sejtek in vivo terápiás potenciálja. A kísérletben 16 (73±4.4 éves) női önkéntes vett részt, akik közepes intenzitású erőnléti és koordinációs gyakorlatokat végeztek heti két alkalommal. Az edzésprogram előtt és után a perifériás vérből gyűjtött T sejtek fenotípuseloszlását áramlási citometriával vizsgáltuk. A legjelentősebb változást mutató három önkéntes sejtizolátumából HER2-specifikus CAR T sejteket állítottunk elő, amelyek tumorellenes aktivitását először in vitro validáltuk, majd in vivo, HER2-pozitív trasztuzumab rezisztens emlőkarcinóma modellben hasonlítottuk össze. Ehhez NSG egereket szubkután xenotranszplantáltunk 3 millió JIMT-1 tumorsejttel, majd három héttel az oltást követően az állatokat intravénásan 1-1 millió edzésprogram előtt és után krioprezervált sejtizolátumból előállított HER2-CAR T sejttel kezeltük. A kontrollcsoport egyedei nem transzdukált T sejteket kaptak. A tumorellenes hatást Perkin Elmer IVIS Spectrum CT készülékkel monitoroztuk. Megállapítottuk, hogy az edzésprogramot követően izolált sejtkészítményekből gyártott HER2- CAR T sejtek szignifikánsan lassították a tumorprogressziót, a tréning előtti mintákból előállított CAR T sejtekhez képest, ami a kezelt egyedek túlélését is meghosszabbította. Azonban a kialakult in vivo tumorellenes immunválasz sebessége és mértéke jelentős donorvariabilitást mutatott, ami a kísérletbe bevont személyek közötti biológiai különbségek szerepére utal. Eredményeinket alapján elmondhatjuk, hogy a standardizált edzésprogram olyan pozitív változásokat indukált a T sejtkészítményekben, amelyek in vivo fokozták a HER2-CAR T sejt terápia hatékonyságát. Ugyanakkor megfigyeléseink arra is rávilágítottak, hogy az egyéni különbségek – például a donorok általános egészségi állapota, immunrendszerük működése vagy a T sejtek válaszadási képessége – jelentős szerepet játszanak a terápia sikerében.

Témavezető: Dr. Szöőr Árpád és Gergely Bence

A kemoterápiás szerek hatása a tumor sejtekre intenzíven vizsgált terület, de hatásuk a tumorok mikrokörnyezetére már kevéssé ismert. A makrofágok fontos szerepet játszanak a tumorok immunológiai mikrokörnyezetének a kialakításában, ami jelentős hatással lehet a daganatok terápiára adott válaszában. Kísérletünk során antraciklinek (epirubicin és doxorubicin) hatását vizsgáltuk MDA és HeLa tumoros sejtvonalakkal kokultúrában tenyésztett makrofágokra. Elsősorban a kemoterápiás szerekkel szembeni érzékenységet, a migrációs potenciált és a citokin termelés változásait vizsgáltuk. Eredményeink szerint a daganatos sejtek makrofágok jelenlétében kevésbé érzékenyek antraciklinekre. Kemotaxisra irányuló vizsgálataink során kimutattuk, hogy a makrofág szubpopulációk intenzívebb migrációt mutatnak a kemoterápiás szerekkel kezelt kokulturákból származó minták irányába, mint a monokultúrák felé. Emellett növekedést tudtunk kimutatni a makrofág szubpopulációk Il-6 termelésében a tumorsejtek jelenlétének hatására. Összefoglalva az eredményekből kiderül, hogy a makrofágok jelenléte hatással van a kemoterápiás kezelésre adott válaszra, ugyanakkor a tumor sejtek jelenléte 24 órás kezelések esetén is módosítja a makrofágok funkcióit. A kezelések immunológia aspektusainak figyelembe vétele fontos lehet a terápia dózisának és időzítésének megválasztásában. Kutatási támogatás: NKFIH K-146330

Témavezető: Jenei Viktória

Hazánkban, évente mintegy 8000 nőnél fedeznek fel mellrákot, ez azt jelenti, hogy minden nyolcadik nő élete során szembesül a diagnózissal. A korai szakaszban felismert emlőrák gyógyítható. Mivel gyakran későn kerül észrevételre, az áttétadási lehetőségi is megemelkednek. Ez a betegség évente 2200-2300 halálesetért felel Magyarországon. A korai emlőrákkal diagnosztizált és kezelt betegek kb. 30 százalékánál a betegség idővel kiújulhat, sőt, a betegek kb. 5-10 százalékánál, sokszor az áttéteket veszik először észre, így az első diagnózis már az előrehaladott, metastatikus állapot. A katecholaminok a szervezet stresszhormonjai, amelyeket a mellékvese velő, illetve a neuronok termelnek. Ide tartozik az adrenalin a noradrenalin és a dopamin. Kutatócsoportunk, kimutatta, hogy emlődaganatos egerekben a vizelet dopamin szintje erőteljesen megemelkedett, illetve ezeknek az egereknek a belei elhaltak, ez adta a kísérletsorozat alapját. Vizsgáltuk, hogy a bélmotilitás, illetve a magas katecholamin szint között van-e összefüggés. Különböző stasztikiai adatok értelmezése alapján, arra is kíváncsiak voltunk, hogy a katecholaminokat legyártó enzimek szintje emelkedett- e a daganatos egyedekben, illetve, hogy ez milyen hatással van a túlélésükre. Vizsgáltam az egerekből kimetszett szövetteni ábrákat, amelyeke jól látható bennünket igazoló elváltozásokat találtam. Eredményeink azt mutatják, hogy a legtöbb vizsgált katecholamin termelésében résztvevő enzim génexpressziója emelkedett a daganatos egyedekben, a túlélésre vonatkozóan viszont nem találtunk releváns adatokat. A kísérlet folytatása során, további vizsgálatokat igényel, a mellékvesék katecholamin termelésének változása, a belek katecholamin szintjének emelkedésére való reakciója. Betegekben is vizsgálnunk kell, hogy megvan-e ez a minta.

Témavezető: Prof. Dr. Bay Péter

Bevezetés: Az antitest-függő sejt-közvetített citotoxicitás (ADCC) egy adaptív immunreakció, melyben egy antitest teremt kapcsolatot egy célsejt (pl. daganatos sejt) és egy effektor sejt (pl. NK-sejt) között. Ennek eredményeként az effektor sejt citotoxikus granulumokat szabadít fel, amelyek a célsejt lízisét váltják ki. Az ADCC kulcsfontosságú mechanizmus a sejt-alapú daganatterápiákban, így serkentése onkoterápiás jelentőséggel bírhat. Manapság számos kutatás irányul az autofágia és a tumorok kapcsolatára. Az autofágia kettős szerepet játszik a daganatos megbetegedésekben. Az autofágia és az ADCC esetleges kölcsönhatásainak megértése új daganat-terápiás megközelítéseket tehet lehetővé. Célkitűzés: Az autofágia ADCC-ben betöltött szerepének farmakológiai vizsgálatát tűztük ki célként autofágiát gátló (3-metiladenin, bafilomicin b1, klorokin) és autofágiát indukáló szerek (rapamicin, rezveratrol) hatásának jellemzésével. Módszerek: Vizsgálatainkat HER2 pozitív JIMT-1 emlőrák sejteken végeztük, amelyeket NK92 természetes ölősejtekkel ko-inkubáltunk. Az ADCC-t HER2 specifikus monoklonális antitest, trastuzumab hozzáadásával indukáltuk. A ko-kultúráról automata mikroszkóp segítségével több időpontban felvételeket készítettünk, melyeket képanalizáló szoftverrel elemeztünk. A vegyületek hatását 3-dimenziós szferoid ko-kultúra rendszerben is vizsgáltuk. A sejtéletképességet LDH, MTT, SRB, Calcein-AM esszékkel, a sejthalál-paramétereket pedig annexinV – sytox-green festéssel vizsgáltuk automatizált mikroszkópiás és áramlási citometriás kísérletekben. Eredmények: Mikroszkópos vizsgálatainkban a bafilomicin b1 potens ADCC gátló hatással rendelkezett, míg a rapamicin és a rezveratrol ADCC serkentő hatásúak voltak. Ezek a hatások szferoid-kísérleteinkben is megfigyelhetők voltak. Legpotensebb hatása a bafilomicinnek volt, így a továbbiakban erre a vegyületre fókuszáltunk. A vegyület csökkentette a JIMT1 sejtek sejtfelszíni HER2 expresszióját és a tumorsejtek trastuzumab-kötését is. Következtetések: A bafilomicin b1 a JIMT1 sejtek sejtfelszíni HER2 expresszióját, ezáltal pedig a sejtek trastuzumab kötését is csökkentette, mely magyarázza a vegyület potens ADCC gátló hatását. Bede Ákos Máté Szent-Györgyi hallgató munkáját a Nemzeti Tudósképző Akadémia támogatta.

Témavezető: Prof. dr. Virág László és dr. Kovács Katalin

A feszültség-kapuzott Na+ csatornák főként az ingerelhető sejtekben, az akciós potenciálok létrehozása révén ismertek, de nem-ingerelhető, köztük rákos sejtekben is gyakran kifejeződnek. A NaV1.5 csatorna elsősorban a szívizomsejtekben található, de emlőrák sejtekben is kifejeződik, és emelkedett expressziót mutattak ki az invazivitásra és metasztázisra hajlamos tripla negatív daganattípusokban. Ez alapján a NaV1.5 egy potenciális biomarker az emlőrák prognózisában, valamint lehetséges farmakológiai célpont az invazivitás és a metasztázis csökkentésére. A korlátozott keringés, fokozott glikolízis és hipoxia sajátos, savas tumor mikrokörnyezetet hoz létre, melyhez a rákos sejteknek adaptálódniuk kell túlélésük érdekében. Ez gyakran a homeosztázis fenntartásához szükséges fehérjék, így ioncsatornák mutációit okozza. Célunk a NaV1.5 csatorna mellrák mintákban azonosított mutációinak a csatorna kapuzására, és annak pH-függésére kifejtett hatásának vizsgálata volt. Elsőként a COSMIC (rákok szomatikus mutációinak katalógusa) adatbázisból kikerestük a NaV1.5 génjének (SCN5A) gyakoribb mutációit mellrákban. Ezek közül az E346K mutációt választottuk ki, mely a csatorna egyik extracelluláris régiójában található, és a töltéscsere miatt feltételeztük, hogy a csatorna kapuzásának pH-függésében is szerepe lehet. Ezután előállítottuk a mutáns csatornát helyspecifikus mutagenezis segítségével, és a gént tartalmazó plazmidot tranziens transzfekcióval juttattuk CHO sejtekbe. A vad-típusú és mutáns csatorna kapuzását a patch-clamp technikával vizsgáltuk teljes-sejtes konfigurációban pH 7,35-ös és 6,0-os extracelluláris oldatokban különböző feszültség-protokollok alkalmazásával. Eredményeink alapján a csatornák nyitási feszültség-küszöbében nem volt eltérés, viszont a mutáns csatorna egyensúlyi inaktivációs görbéje jelentősen jobbra tolódott, ami egy szélesebb aktív membránpotenciál ablakot biztosít a mutáns csatornák működéséhez, és összhangban van a rákos sejtek pozitívabb nyugalmi potenciáljával is. A mutáns csatorna gyorsabban tért vissza az inaktivációból és ennek megfelelően kisebb mértékű kumulatív inaktivációt mutatott a vad-típusnál a pH-tól függetlenül. Ezek alapján a mutáció a csatorna fokozott működését okozhatja a rákos sejtekben, ami elősegítheti az invazivitást és metasztázist. Támogatás: Nemzeti Orvosbiológiai Alapítvány Nemzeti Tudósképző Akadémia Programja támogatta a Kulturális és Innovációs Minisztérium pénzügyi hozzájárulásával.

Témavezető: Prof. Dr. Varga Zoltán