Introduction: Psoriasis is a chronic inflammatory skin condition affecting millions worldwide. Beyond its cutaneous manifestations, it has often been associated with psoriatic arthritis (PsA), thus early detection of PsA is crucial. Psoriasis Epidemiology Screening Tool (PEST) is a simple test for dermatologists to identify psoriatic patients with possible joint involvement who may be referred to rheumatologists for diagnosing PsA. Objectives: The primary aim of this study was to assess the utility of PEST, identifying individuals with possible PsA. The secondary aim was to characterize and describe the suspicious population. The tertiary aim was to determine how the use of PEST might change the management of this population. Methods: A retrospective cohort study was conducted on patients diagnosed with psoriasis who visited the Dept. of Dermatology Univ. of Debrecen in Aug-Oct 2022. Electronic health records and PEST questionnaire responses were analyzed to identify individuals referable to rheumatologists. Two groups were identified based on the PEST score results: low-PEST and high-PEST patients. In case of categorial variables the two groups were compared by chi- square or Fisher exact test. The normality of data was investigated by Shapiro-Wilk test. The continuous variables were compared with Mann-Whitney test. Logistic regression was performed to investigate the influencing factors for high-PEST patients. Outcomes: Psoriatic patients were categorized as low-PEST (PEST score < 3; 167 patients) and high-PEST (score 3 or above; n=25) patients. The two groups showed no difference in their gender, age, disease onset and duration, treatment and body mass index, but the high-PEST group showed significantly higher ratio of patients with positive family history and psoriasis nail involvement. Examining the referral-ratio of high-PEST patients to rheumatologists we found that half of the patients (n=12) were referred for further rheumatology exams, and ultimately, half of those patients (n=6) received the diagnosis of PsA. Conclusion: Positive family history, presence of nail matrix involvement and female gender variables have a statistically significant association with the outcome of higher PEST and eventually possible PsA diagnosis. PEST carries a high possibility of helping dermatologists to recognize and identify psoriatic individuals with a need for further rheumatological examinations.

Témavezető: Dr. Krisztián József Gáspár

Introduction: Optical Coherence Tomography (OCT) is a non-invasive imaging method introduced in 1991. It uses low-power infrared laser light to create cross-sectional images of tissue beneath the surface. While it is commonly used in ophthalmology, it is still being researched in dermatology. As an in vivo imaging technique, it can potentially replace traditional methods like biopsies, allowing for detailed visualization of skin structures, which makes it a valuable tool for diagnosing skin conditions. Aim: This study aimed to compare the accuracy of OCT with histopathology, examining how the two methods correlate in identifying and characterizing skin lesions. We explored whether unique structures in OCT images can help diagnose skin diseases. Method: We used OCT to image actinic keratosis, keratoacanthoma, BCC, pilomatrixoma, cornu cutaneum, and seborrheic keratosis before removal and histopathology. A student and dermatologist compared the histopathology slides with OCT images of the same lesions, evaluating tumor margins, epidermal thickening, and cellular structures to assess OCT's accuracy in reflecting tissue details. Results: OCT showed features like epidermal thickness, hyperkeratosis, roughness, elevation, vessels, follicles, ovoid BCC nets, and dermal unevenness. These findings aid in diagnosing conditions such as actinic keratosis, keratoacanthoma, BCC, pilomatrixoma, cornu cutaneum, and seborrheic keratosis. OCT also clearly diagnosed porokeratosis without requiring histopathological comparison. Conclusion: OCT was not as precise as histopathology because its resolution limited its ability to capture fine cellular details. Histopathological examination is still necessary for accurate differentiation. Discussion: OCT is emerging as a non-invasive diagnostic tool for conditions like porokeratosis and BCC, providing real-time imaging with deeper tissue penetration. While its resolution is lower than histopathology, advancements such as Line-Field OCT (LC-OCT) enhance cellular detail. In vivo techniques like confocal microscopy can complement OCT, offering further diagnostic benefits. As technology advances, non-invasive imaging methods may reduce reliance on histopathology, enabling faster and more patient-friendly dermatological diagnostics. Keywords: OCT, Non-invasive imaging, Dermatology, Histopathology, Skin lesions, Porokeratosis.

Témavezető: Dr. Remenyik Éva

Background Sebum, a complex lipid mixture, plays a crucial role in maintaining skin homeostasis. Alterations in its quantity and composition are linked to various skin disorders, highlighting its significant (patho)physiological roles; however, its impact on keratinocytes remains poorly understood. Objective Building on prior findings that sebum lipids can penetrate the epidermis, this study aimed to investigate their effects on keratinocytes. The study focused on pro-inflammatory lipids (stearic acid and palmitic acid), anti-inflammatory lipids (linoleic acid and oleic acid), and squalene, with consideration of keratinocyte differentiation status. Methods HaCaT keratinocytes in two states were studied: undifferentiated, representing the basal layer, and differentiated, reflecting the upper epidermis. Differentiation was confirmed via qPCR analysis of differentiation markers. Cells were treated with non-toxic lipid doses (37.5 µM palmitic acid, 37.5 µM stearic acid, 150 µM oleic acid, 150 µM squalene, or a vehicle control) for 48 hours, determined via MTT assay. Post-treatment, total RNA was isolated for RNA sequencing to profile gene expression. Affected signaling pathways were analyzed using the STRING platform. Results Keratinocytes displayed differentiation-dependent gene expression patterns in response to lipids, with limited overlap between treatments. Squalene had the most pronounced impact on proliferating keratinocytes, while palmitic and oleic acids had greater effects on differentiated cells. All lipids influenced cell proliferation and pathways associated with cell cycle regulation. Additionally, all treatments modulated immune system-related pathways. In both keratinocyte cultures, squalene, palmitic acid, and stearic acid impacted IL-17 signaling, cytokine signaling, interferon α/β signaling, and TLR signaling, with stearic acid showing the least pronounced effects. Conclusion This study demonstrates that squalene, palmitic acid, stearic acid, and oleic acid exert distinct effects on keratinocyte gene expression, with differentiation status significantly influencing lipid-induced responses. This suggests that sebum lipids regulate cellular pathways in a differentiation-dependent manner. Further characterization of the pathways involved may help in the understanding of the relevance of changes in sebum composition in different conditions and may provide the basis for improving sebum modulation therapies.

Témavezető: Dr. Katalin Dull

Introduction and Objectives Atopic dermatitis (AD) is a common chronic inflammatory skin disease. Although the exact pathomechanism is not fully understood, it is known that AD has been associated with allergic sensitizations to environmental allergens, with the highest prevalence to house dust mites (HDM). Identifying specific allergens that trigger cutaneous inflammations is crucial for personalized management. The atopy patch test (APT) has been a diagnostic tool identifying sensitization to specific antigens in AD, however, the test is currently commercially unavailable. To address this gap, we aimed to develop a new APT for HDM, and to check and assess its reliability. Materials and Methods First, Dermatophagoides pteronissinus allergen was gained from commercially available prick test material by lyophilization, and the antigen liquid was incorporated into vaseline cholesterinatum, creating an ointment easily applicable to the skin in a patch test setting. After that the minimal irritant dose was determined, a test dose (4%) was used on healthy volunteers as well as on AD subjects who had previously tested positive for HDM by the late APT in the past years. Results After testing on healthy subjects (HS), the new APT yielded consistent results for all individuals. The test was all negative on HS, while we managed to show positive APT results on AD patients who were previously tested positive with the old APT. The negative APT results on AD patients (who had positive result with the old test) did not undermine the sensitivity or effectiveness of our test in detecting sensitization, however further tests are necessary to be conducted. Overall, the results demonstrated that the new APT may be able to effectively confirm sensitizations in AD patients, with no localized side effects. Conclusion Since the management of AD emphasizes the reduction of exacerbating factors, it is crucial to identify clinically significant sensitizing allergens in the patients. This underlines the importance of allergen- sensitization tests as well. Developing new APT, to be able to replace the old (not available) one, is a need. In this work we found a new APT formulation that has a promise to demonstrate the ability to recognize allergen sensitizations in AD subjects effectively.

Témavezető: Dr. Krisztian Gaspar és Dr. Aniko Kapitany

A melanoma malignum az egyik legagresszívabb bőrdaganat, melynek előfordulása növekvő tendenciát mutat. A melanocitákból kiinduló tumor túlélési mutatójában meghatározó a korai felismerés és a relapszus időben történő diagnosztizálása. Az S100B régóta használt marker melanoma esetén. A humán calprotectin szintén az S100 fehérjecsaládhoz tartozó Ca2+-kötő S100A8/S100A9 heterodimer fehérje, mely ígéretes marker számos gyulladással összefüggő betegségben, mint a rheumatoid arthritis és a gyulladásos bélbetegségek esetén. Kísérleteinkkel arra kerestük a választ, hogy a DE Bőrgyógyászati Klinikáján gyűjtött 181 melanomás beteg plazma calprotectin szintje milyen viszonyban van a daganatok klinikopatológiai jellemzőivel és a metasztázisképzéssel. A vizsgálatokat a DE Általános Orvostudományi Kar Népegészség- és Járványtani Intézetében végeztem Human calprotectin szendvics ELISA Kit (HUFI03073) segítségével. A betegadatok táblázatba gyűjtése, tisztítása Microsoft Excel 2013 (v15.0) programban történt. A statisztikai elemzéshez SPSS Statistics 26.0 programot használtunk; p < 0,05 értéket tekintettük statisztikailag szignifikánsnak. A vizsgálathoz rendelkeztünk érvényes etikai engedéllyel. Vizsgálataink alapján a plazma calprotectin szintje szignifikánsan magasabb volt azoknál a betegeknél, akik metasztázissal rendelkeztek a vérvétel pillanatában (p < 0,001). Ugyanakkor nem találtunk összefüggést a calprotectin szint és a további vizsgált paraméterek viszonyában, úgy mint: metasztázis helye, metasztázis típusa (limfogén vagy hematogén), a daganat Breslow vastagsága, a primer daganat típusa (noduláris vagy superficialis), ulceráció, illetve a kor és a nem. Eredményeink azt mutatják, hogy a metasztázis megléte szignifiánsan emelkedett calprotectin plazmaszinttel jár együtt, így ez a fehérje potenciális diagnosztikus, illetve prognosztikus marker lehet a betegség nyomonkövetése során. Továbbá segítséget nyújthat a melanomás betegek terápiás hatékonyságának értékelésére is.

Témavezető: Dr. Várvölgyi Tünde és Szász István

Bevezetés: A sebgyógyulás sok esetben zavart szenvedhet, gyulladás és fertőzés alakulhat ki. Súlyos fertőzés esetén jellegzetes tünetek jelentkeznek, de a korai felismerés nem mindig egyértelmű. A klinikai gyakorlatban a C-reaktív protein és a prokalcitonin szintjének meghatározását alkalmazzák a gyulladás monitorozására. Ugyanakkor számos kutatási eredmény alátámasztja, hogy súlyos, szeptikus állapotokban más biomarkerek, például az IL-6 is hatékonyak lehetnek. Cél: Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy a különböző gyulladásos markerek szintjei hogyan tükrözik a fertőzés fennállását, a klinikai állapot változásait kis és közepes égési sérülések esetében. Módszerek: A betegek vérmintáinak eredményeit, a beteg általános állapotát, a seb állapotát jellemző adatokat elemeztük összefüggéseket keresve. Három mért időpont eredményeit hasonlítottuk össze. A vérmintákban gyulladásos paramétereket (CRP, PCT, IL-6, fehérvérsejtszám) vizsgáltunk. A laboratóriumi értékeket összevetettük a páciens aktuális klinikai állapotát jellemző paramétereivel. Vizsgáltuk a betegek antropometriai adatait, életmódra és társbetegségekre vonatkozó anamnesztikus adatokat, valamint a betegek életminőségét is. Az adatokat statisztikai módszerekkel elemeztük: Shapiro-Wilk teszt, ANOVA teszt Tukey post hoc teszttel, Friedman teszt Dunn post hoc teszttel és Spearman korreláció segítségével. Eredmények: A klinikai tünetek és a seb állapotára vonatkozóan 3 mért időpont adatai azt mutatták, hogy az első és a harmadik időpont között a sebalapnál és a sebkörnyéki hyperaemiánál szignifikáns volt a javulás, az IL-6-nál és a fehérvérsejtnél szignifikáns volt a csökkenés. Az IL-6 és a CRP között közepes pozitív szignifikáns korrelációt találtunk. Az IL-6 a sebkörnyéki hyperaemiával, a fájdalommal, a sebkörnyéki bőr hőmérsékletével és a PCT-vel is gyenge-közepesen gyenge pozitív szignifikáns korrelációt mutatott. A CRP pedig gyenge pozitív korrelációt mutatott a sebkörnyéki hyperaemiával és a sebkörnyéki bőr hőmérsékletével. Következtetés: Kezdeti vizsgálati eredményeink arra utalnak, hogy enyhe, közepesen súlyos égési sérülés esetén is javasolt lehet többféle gyulladásos marker együttes mérése. A hagyományosan alkalmazott CRP, PCT kiegészítve IL-6 szint méréssel javíthatja a betegek klinikai állapot változásinak megítélését. További adatelemzések, nagyobb esetszám szükséges a részletesebb következtetések levonásához.

Témavezető: Dr. Szabó Éva

Bevezetés: A hólyagos bőrtünetek megfelelő időn belül történő szakszerű diagnosztizálása és ellátása a szakma egyik legfontosabb feladata tekintve, hogy ezen tünetek hátterében sok esetben azonnali ellátást igényló fertőző vagy pedig tartós kezelést igénylő gyulladásos bőrbetegség áll. Ugyanakkor számos esetben a betegek tévesen, hólyagos bőrtünetekkel kérnek időpontot orvosi vizsgálatra. Cél: Kutatásunkban arra kerestük a választ, hogy a betegek milyen bőrtüneteket tartanak hólyagos jellegűnek, melyeket fertőzőnek és melyeket sürgős orvosi ellátást igénylőnek, továbbá kérdéseikhez az internetet milyen formában vették igénybe. Módszertan: Vizsgálatunkban 30 darab elsődleges és másodlagos bőrgyógyászati elemi jelenséget bemutató képeket tartalmazó kérdőívet hoztunk létre, melynek kitöltéséhez a Debreceni Egyetem Bőrgyógyászati Klinika járóbetegellátásán megjelenő pácienseket kértünk meg (n=100). A betegbeválasztás során két csoportot képeztünk: hólyagos bőrbetegségekben, illetve nem hólyagos bőrbetegségekben szenvedők. Eredmény: A kapott válaszok alapján a hólyagos bőrproblémában szenvedő betegek szignifikánsan több esetben azonosították a képeken látható eltéréseket akár tévesen is hólyagos jellegűnek, valamint találták súlyosabbnak a képeken látható elváltozásokat, a nem hólyagos bőrtünetekkel bíró betegekkel szemben. Az interneten talált információ, minden résztvevői csoportban növelte a szorongást és negatívan befolyásolta a saját bőrproblémának a megítélését. Konklúzió: Eredményeink rávilágítottak arra, hogy a meglévő hólyagos bőrtünetek jelentős hatással vannak a betegek bőrelváltozásokkal kapcsolatos percepciójára. Továbbá az interneten talált nem hiteles információk negatívan befolyásolták a bőrproblémák azonosítását és azok megítélését a betegek között.

Témavezető: Dr. Törőcsik Dániel

A psoriasis és az atópiás dermatitis magas egyéni betegségteherrel és jelentős társadalmi-gazdasági hatással rendelkező immunmediált betegség. A klasszikus plakk-típusú pikkelysömör jól elkülöníthető klinikai tünetek és kinézet alapján a tipikus ekcémától. A szakorvosok számára azonban mégis gyakran kihívást jelent e betegségek megkülönböztetése, ugyanis nem ritkán fenotípus átfedés tapasztalható. Számos kutatócsoport próbált megfelelő biomarkert találni, ami alapján elkülöníthető ez a két betegség, de nem volt még olyan sikeres kutatás, ami egyetlen biomarker alapján tudta differenciálni a psoriasist és az atópiás dermatitist. Célul tűztük ki egy olyan marker azonosítását, ami önmagában is alkalmas a két betegség elkülönítésére, ezért megvizsgáltuk az IL-17 A, IL-17B, IL-17C és az LL-37 (human cathelicidin) molekulák expresszióját betegmintákon. A molekulák fehérjeszintű kifejeződését immunhisztokémiai festéssel vizsgáltuk, 9 atópiás dermatitisben és 9 psoriasisban szenvedő betegből vett, paraffinba ágyazott bőrmintán. Kutatócsoportunk eredményei alapján az IL-17A, IL-17B, IL-17C nem alkalmas a betegségek elkülönítésére, ugyanis mindkét betegségben azonos mértékben fejeződnek ki. Az LL-37 viszont szignifikánsan magasabb szinten expresszálódott a psoriasisban szenvedő betegek mintáiban, ellenben az atópiás dermatitissel, ahol szintje alig volt detektálható. Összefoglalva eredményeink alapján úgy gondoljuk, hogy az LL-37 potenciálisan ígéretes marker lehet a két betegség elkülönítésére. Ennek megerősítése érdekében további vizsgálatokra van szükség a későbbiekben.

Témavezető: Prof. Dr. Szegedi Andrea és Dr. Miskeiné Dr. Kapitány Anikó

Bevezetés: Az atópiás dermatitis (AD) az egyik leggyakoribb immun-mediált gyulladásos bőrbetegség, melynek terápiája még nem megoldott. A jelenleg alkalmazott kezelések az AD késői szakaszára jellemző, T-sejt-mediált adaptív immunfázisát célozzák, így hatékonyságuk mérsékelt. A betegség kezdeti lépéseit gátló, azaz a keratinociták (KC) által termelt citokinek elleni monoklonáris antitest terápiák sem mutatnak kellő hatékonyságot, mivel csak 1-1 citokint céloznak. Ezek a citokinek jól szervezett csoportként működnek együtt, így véleményünk szerint közös befolyásolásukkal nagyobb terápiás hatékonyságot lehetne elérni. Kutatócsoportunk ezért célul tűzte ki az AD-ra jellemző KC eredetű pro-, és anti-inflammatorikus citokinek (melyek többsége az IL-1 család tagja) azonosítását. Betegek és módszerek: Jelen kutatás során a 3 alcsaládból álló IL-1 citokin család 2 alcsaládjába, az IL-1 és IL-18 alcsaládba tartozó citokinek (IL-1a, IL-1b, IL-1Ra, IL-18) fehérje szintű expresszióját és lokalizációját vizsgálatuk immunfluoreszcens módszerrel 9 AD-s beteg léziós bőrmintájában, 9 egészséges, mirigyekben szegény (GP) bőrrégióból származó mintához hasonlítva. A vizsgált citokinek közül az IL-1a, IL-1b és IL-18 proinflamatorikus szerepet tölt be, míg az IL-1Ra antiinflammatórikus hatással bír. Eredmények: Kimutattuk, hogy a proinflammatórikus citokinek közül az IL-1a az AD-s mintákban hasonló, vagy enyhén csökkent expressziót mutatott (mind a dermiszben, mind az epidermiszben) a kontroll csoporthoz (GP) képest. Az IL-18 az AD-s minták dermiszében magasabban expresszálódott, mint egészséges bőrben, míg hasonló mértékben festődött a két mintacsoport epidermiszében. Az IL-1Ra anti-inflammatórikus citokin expressziója az AD-s minták epidermiszében és dermiszében is magasabbnak mutatkozott a kontrollcsoporthoz képest. Következtetés: Eredményeink szerint az IL-1 citokin család több tagja is eltérő expressziót mutat AD-s bőrben, így jelátviteli útvonalaik és közös befolyásolási lehetőségeik tanulmányozása hasznos terápiás lehetőséget rejt magában.

Témavezető: Dr. Miskeiné Dr. Kapitány Anikó és Prof. Dr. Szegedi Andrea

Bevezetés: A szisztémás lupus erythematosus (SLE) egy szisztémás autoimmun betegség, amely bármely szervet/szervrendszert érinthet. Olyan környezeti faktor, mint az ultraibolya sugárzás elősegíti és súlyosbíthatja is a betegség bőrtüneteit. Célkitűzés: Jelen vizsgálatunk célja a DE Klinikai Immunológiai Tanszék SLE szakrendelésen megjelent betegek napozási és fényvédelmi szokásainak felmérése és bőrelváltozásainak követése a betegség kezdetén és aktív periódusaiban. Módszertan: 2023 szeptember és 2024 november között a DE Klinikai Immunológiai Tanszék SLE szakrendelésen megjelent páciensek kérdőíves felmérése történt. Vizsgáltuk a betegek napozási és fényvédelmi szokásait, Fitzpatrick szerinti bőrtípusát, a precancerosus állapotok és bőrtumorok előfordulását, a betegség fellángolásainak számát és tüneteit az elmúlt két évben. Eredmények: A kutatásban összesen 170 beteg vett részt, köztük 160 nő (94,12%) és 10 férfi (5,88%). Az átlagéletkor a diagnóziskor 32,34 év volt. A betegek 41,18%-ának Fitzpatrick II, 42,35%-ának Fitzpatrick III bőrtípusa volt. Solaris keratosis 3 (1,76%), basalioma 5 (2,94%), in situ laphámsejtes carcinoma 2 (1,18%) betegnél fordult elő. A betegség kezdetekor 111 (65,29%) főnek volt bőrtünete, melyek közül leggyakoribbnak a pillangó erythema bizonyult (92,79 %). DLE-vel és SCLE-vel diagnosztizáltak száma 16 (10,00%) és 19 (11,18%) volt. A diagnózis előtt 30 főt (17,65%) ért nagy mennyiségű napfény sugárzás, ezen betegek 30,00%-ának DLE-s vagy SCLE-s bőrtünete volt. Az elmúlt 2 évben 65 páciensnek (38,24%) lángolt fel a betegsége, közülük 38-nál (58,46%) fordultak elő bőrtünetek. A leggyakoribbnak a testszerte megjelenő papulák/plakkok bizonyultak (36,84%). A diagnózis felállítása óta 153-an (90,00%) használnak kombinált fényvédelmet. A betegek 88,2%-a használ fényvédőt, 77,65% tartózkodik árnyékban, 74,71%-a visel napszemüveget, 57,65%-a hord kalapot. A fényvédelmi módszerek alkalmazása ellenére, a bőrtünetekkel való fellángolás a betegek 97,37%-ánál fordult elő. Diszkusszió: A betegség kezdetekor a klasszifikációs kritériumnak megfelelő pillangó erythema bizonyult leggyakoribb bőrtünetnek, ennek ellenére a betegség fellángolásakor a plakkok és/vagy papulák megjelenése gyakoribb volt. A bőrtünetekkel járó fellángolások esetén, csaknem az összes beteg alkalmazott valamilyen fényvédelmi módszert, mely felveti az elégtelen fényvédelem és a betegedukáció fontosságának jelentőségét.

Témavezető: Dr. Gellén Emese és Dr. Tarr Tünde

Bevezetés: Az atópiás dermatitis (AD) a leggyakoribb gyulladásos bőrbetegség, mely elsősorban fiatal életkorban jelenik meg. Az utóbbi évek kutatásai rávilágítottak arra, hogy nő az időskori AD-s betegek száma is. Azonban az időskori ekzema karakterizálása és diagnosztizálása nem megoldott. Célkitűzés: Az időskori ekzemás betegek bőrtüneteinek karakterizálása és diagnosztikai algoritmus fejlesztése. Módszerek: Részletes betegvizsgálat során megállapításra kerültek a bőrtünetek klinikai jellemzői és súlyossága, majd a részletes kérdőíves vizsgálat révén felvettük az anamnézist és felmértük a társbetegségeket. Rutin laboratóriumi és az AD-ra jellemző laborvizsgálatot követően a bőr barrier funkció meghatározására Dermalab Combo készülékkel méréseket végeztünk. Eredmények: 35 ekzemás és 32 nem ekzemás 60 év feletti beteget vontunk be a vizsgálatba. Az ekzemás betegek átlagéletkora 71 év volt, közöttük a férfi:nő arány 1:1,16 volt. A betegek csaknem 70%-ánál voltak a klasszikus hajlatokra lokalizálódó atópiás ekzemás bőrtünetek is, azonban magas arányban volt egyéb ekzema forma, mint a prurigo és nummuláris ekzema, valamint a feszítő felszínek érintettsége. Az átlag SCORAD 56,8, az átlag EASI érték 20,8 volt. Egy beteg kivételével mindenkinél de novo kezdődött a bőrbetegség. Az időskori ekzemás betegek esetén magas arányban társult rhinitis allergica (17%) és asthma bronchiale (20%). Emellett a betegek döntő többségénél eosinophilia (65,7%), magas LDH (51,4%) és emelkedett össz IgE (58,8%) érték volt kimutatható. A barrier funkció károsodást igazolta a fokozott transzepidermalis vízvesztés (TEWL) az időskorú ekzemás betegek esetén. Konklúzió: Atópiás ekzema kialakulhat primeren 60 év felett is, de rájuk jellemző az atópiás betegségek társulása és a bőr barrier funkció károsodása. Azonban sokkal heterogénebb klinikai képet mutatnak, mint a gyerekkori forma. Ezek alapján új diagnosztikai algoritmust javaslunk, melyben a fő kritériumok a pruritus, a típusos morfológia és eloszlás mellett az atípusos morfológia és eloszlás xerosissal, valamint a krónikus vagy krónikus relapszusokkal járó lefolyás.

Témavezető: Prof. Dr. Szegedi Andrea és Dr. Gellén Emese

A melanoma a festéksejtekből kiinduló malignus daganat, mely agresszív, bármilyen szervet érintő metasztázis képzéséről ismert. A melanomák speciális metasztázis képzése régóta kutatott terület, elsősorban a szervek érfalainak endothel sejtjei által termelt kemoattraktánsok és adhezív molekulák, valamint a tumorsejtek felszíni receptorainak azonosítása jelent kihívást, melyek befolyással lehetnek az egyes szerveket érintő metasztázisok kialakulására. A vizsgálatunk célja olyan citokinek azonosítása volt, melyek összefüggést mutathatnak melanomák szerv-specifikus metasztázis képzésével. A vizsgálat során DE Bőrgyógyászati Klinikája által gyűjtött melanomás betegektől származó plazma minták (N=40) citokin szintjét (IL8, IL11, ANGPT2, CXCL1, CXCL12, CCL20, Midkine) határoztuk meg ELISA módszerrel (Assay Genie ELISA kit). A statisztikai elemzéshez SPSS Statistics 26.0 programot használtunk, minden esetben p ≤ 0,05 értéket tekintve szignifikánsnak. Az elemzések során a plazma mintákat a metasztázis képzésének helye szerint (nincs, tüdő, máj, agy, bőr) kategorizáltuk, és azt tapasztaltuk, hogy az IL11 esetében a tüdőmetasztázissal rendelkező betegeknél szignifikánsan magasabb fehérje szint volt kimutatható az agyi (p = 0,004) és a metasztázissal nem bíró (p = 0,004) betegekhez képest. Az ANGPT2 ezzel szemben a tüdő áttétes és a metasztázissal nem rendelkező alanyok esetén volt szignifikánsan alacsonyabb (p < 0,001). Emellett elvégeztük az összehasonlítást a metasztázis típusa szerint is (nincs, távoli szervi, bőr), és azt találtuk, hogy az ANGPT2 szignifikánsan alacsonyabb mértékben (p = 0,004) volt jelen a plazmában a távoli szervi metasztázissal rendelkező betegek esetében, mint a metasztázis nélküli mintákban. Megvizsgáltuk a minták fehérje szintjének összefüggését a Breslow vastagsággal, és azt találtuk, hogy a CXCL1 szintje szignifikánsan alacsonyabb volt a vastagabb (> 4 mm) tumorral rendelkező betegek plazmájában (p = 0,043). Emellett az ANGPT2 esetében egy gyenge negatív korrelációt tudtunk kimutatni a minták fehérje szintje és a Breslow vastagság között (R = -0,423; p = 0,02). Az eredményeink alapján a vizsgált citokinek közül az IL11 szerv-specifikus mintázatot mutathat a melanoma metasztázis képzésében, különösen a tüdőáttétek esetében. Emellett a CXCL1 és ANGPT2 szintjének összefüggése a Breslow vastagsággal arra utal, hogy ezek a fehérjék nem kifejezetten szerv- specifikus, hanem a daganat progressziójának esetleges markerei lehetnek.

Témavezető: Dr. Várvölgyi Tünde és Dr. Koroknai Viktória