Beta Tri-Calcium Phosphate (BTCP) is a widely used material in the biomedical field, due to its notable osteoconductivity and biocompatibility, as well as its adequate physical properties. The aims of this study were to investigate the 3D printability of hydrogel polymeric networks made of polyethyleneglycol dimethacrylate (PEG-DMA) reinforced with the addition of BTCP filler; and to observe the physicochemical changes that occur as a result of modifying the filler content. PEG-DMA was selected as the matrix component due to being a cytocompatible material and has an absence of immunogenicity. In this research the BTCP contents were 2%, 5%, and 10% (w/w). PEG-DMA of 550 molecular weight was the hydrogel base, and a double photoinitiator system including water-soluble diphenyl (2,4,6-trimethylbenzoyl) phosphine oxide (wsTPO) and riboflavin (Rb)/triethanolamine (TEA) was utilized to enable the printability of the solution. The three series of samples all proved to be printable using the commercially available stereolithography type Form2 3D printer. The polymerization reaction chemically was confirmed to have taken place through FTIR testing. The results of the mechanical investigation showed that increasing the BTCP content enhances the Young’s modulus, as the 2% BTCP filled samples exhibited a mean modulus of 6.90±1.40 MPa, the 5% samples showed 7.43±1.52 MPa, and the highest modulus belonged to the 10% BTCP reinforced samples, reaching an amount of17.23±1.75 MPa. The swelling results demonstrated an inverse correlation between the filler content and the amount of distilled water uptake; 2% BTCP samples exhibited the highest swelling of 121.25±2.06% at the 4th hour, while 5% and 10% samples showed lower swelling values of 117.76±1.58% and 116.03±2.44% respectively compared to their initial weight. It can be concluded that BTCP-reinforced hydrogel composites are printable and show enhanced mechanical properties and greater stability in aqueous conditions and are suitable candidates for fields such as dentistry and orthopedics, possibly as a component of a complex bone substituent where these mentioned properties are of value.

Témavezető: Dr. Bakó József

Introduction: Oral health disorders, particularly caries and periodontitis is one of the most prevalent non- communicable diseases globally at 45%. Approximately 2.5 billion people have untreated tooth decay and 1 billion have severe gum disease. Concurrently, musculoskeletal disorders (MSDs) including chronic back pain impacted 1.3 billion people worldwide, with prevalence of 73.5% and neck pain 66% respectively. This research studies the correlation between oral health indicators and MSDs outcome (chronic neck pain, chronic back pain and arthrosis). Materials and Methods: Data from the 2014, 2019 European Health Interview Survey in Hungary (EHIS) were weighted according to Eurostat guidelines. Collected data were analyzed so that weighted proportions were used for descriptive statistics, weighted Pearson's chi-squared test for bivariate analysis, and a Generalized Structural Equation Model (GSEM) with Newton-Raphson iterations for the multivariate analysis. This method enables the investigation of both direct and indirect relationships among observed variables (gender, age, financial status, educational levels) and latent variables (caries, periodontitis). Results: Results showed that there is a strong association between caries and periodontitis with chronic back pain with coefficient 1.43 [0.81, 2.05] and 1.22 [0.90, 1.54] respectively. Relationship of caries 0.70 [0.39, 1.00] and periodontitis 0.82 [0.61, 1.04] was linked with chronic neck pain. Periodontitis was also linked to arthrosis with coefficient 0.66 [0.57, 0.75]. People in the younger age group (15-64 years old) were protective against all three MSDs. Conclusion: Analysis revealed that maintaining a good oral health hygiene without the appearance of caries and periodontitis contributes to the improvement of chronic musculoskeletal disorder.

Témavezető: Ghanem Amr Sayed

Alternative manufacturing techniques, such as 3D printing, have revolutionized medicine. Technologies such as stereolithography (SLA) or digital-light processing (DLP) have considerable possibilities for developing drug delivery devices. The application of SLA-printed polyethylene glycol dimethacrylate (PEGDMA) hydrogels shows the potential to go beyond traditional “one-size-fits-all” drug designs, advancing personalized medicine through tailored drug delivery systems. This study investigates the usage of PEGDMA-based hydrogels as customizable drug delivery platforms, which are created by SLA 3D printing technology. Hydrogels with two distinct molecular weights (550 Da and 750 Da) were evaluated for their physical, mechanical, and drug-release properties using swelling tests, mechanical property assessments, Fourier Transform Infrared (FTIR) spectroscopy. Antimicrobial efficacy studies were done on Escherichia coli (E. coli) following the incorporation of the sodium salt of ampicillin into the hydrogels (AMP550, and AMP750 are the antibiotic-filled hydrogels). Successful polymerization has been confirmed by FTIR analysis in both systems. AMP750 hydrogels exhibited a greater water absorption capacity compared to AMP550, as the open polymer network facilitated enhanced interaction with water. AMP550 PEGDMA hydrogels had a higher compressive Young’s modulus (26.10 ± 1.52MPa) than AMP750 PEGDMA (9.67 ± 1.01MPa). Compressive strain at break of AMP750 showed higher values (0.75 ± 0.08mm/mm) compared to AMP550 (0.45 ± 0.04mm/mm) while the compressive stresses at break, AMP550 exhibited a greater value of 11.44 ± 1.97 MPa, whereas AMP750 recorded 9.18 ± 1.19 MPa. The antimicrobial effects of AMP-loaded hydrogels were also demonstrated by the formation of zones of inhibition on E. coli agar plates. This study proves that SLA-printed PEGDMA hydrogels are adaptable and effective for the creation of drug delivery systems. Their distinct mechanical, swelling and drug-releasing behavior indicate their potential for personalized applications in different biomedical fields e.g. tissue engineering and wound healing.

Témavezető: Dr. Bakó József

The different surface treatments and their effects on repair bond strengths play an important role in composite repair. Aim of this study was to investigate the effect of ultrasound cleaning (US), phosphoric acid treatments (PA) and their combination (US+PA) on surface free energy (SFE) of bulk fill composites. The tested resin based composites were SureFill SDR Flow (SDR; Dentsply, Germany) and Tetric EvoCeram (TECBF; Ivoclar Vivadent, Liechtenstein) bulk fill composites. Composites blocks were polymerized by light chamber (LC-6, Germany) in Teflon mold with 20 mm in length, 13 mm in width and 1 mm in thickness for 3 mins (n=3 at each composite). Thereafter, the sample surfaces were polished by #500 SiC paper under water cooling. The US treatment was performed in ultrasonic bath for 5 mins with three repetitions. The PA treatment was performed with 37% jelly for 1 min. All surface treatments were followed by water rinsing and oil free air drying. The surface roughness (Ra) was measured by profilometer (Ambios Technology XP-1, USA). The SFE of surface treated composites was measured based on water and diiodomethane contact angle measurements with a help of Drop Shape Analyzer 30 (Krüss, Germany) (n=10). The Ra data of SDR were 454.76±93.91 nm, 363.06±14.10 nm, 277.98±4.34 nm and 366.39±9.13 nm at polished, US, PA and US+PA, recently. The Ra data of TECBF were 419.55±44.37 nm, 368.46±38.04 nm, 210.71±5.37 nm and 362.96±45.07 nm at polished, US, PA and US+PA, recently. The US, PA and US+PA surface treatment significantly decreased the Ra data compared to the polished due to their cleaning effect. The SFE of SDR were 50.57±0.15 mN/m 47.14±0.27 mN/m, 53.24±0.13 mN/m and 50.88±0.17 mN/m at polished, US, PA and US+PA, recently. The SFE of TECBF were 55.32±0.49 mN/m, 53.98±0.25 mN/m, 56.32±0.04 mN/m and 50.94±0.17 mN/m, at polished, US, PA and US+PA, recently. The PA increased the SFE due to its cleaning effect, and US decreased the SFE due to loosening of filler particles from top surface of composites. The US+PA decreased the SFE at TECBF, but it had no effect at SDR that can be explained by the applied filler in composite. The conclusion of our results is that the cleaning effects (US, PA, US+PA) significantly influenced the Ra and SFE data compared to polished composite surface. The PA decreased the surface roughness and increased SFE that can facilitate the adhesion to composite.

Témavezető: dr. Melinda Szalóki

A hidrogélek biokompatibilis polimer rendszerek, melyek a természetes extracelluláris mátrix (ECM) szerkezetéhez hasonló környezet kialakítására képesek, így napjainkra az orvosbiológiai kutatások kiemelt célpontjaivá váltak. A szöveti tervezésben, szövetregenerációs eljárásokban, gyógyszerleadó rendszerekben és biokonjugációs eljárásokban sikerrel alkalmazhatók. A sztereolitogáfia (SLA) az első 3D nyomtatási technológiák egyike, mely a nyomtatáshoz folyékony, fényérzékeny polimer elegyet használ. Kutatásom során különböző fotoiniciátor-rendszerek eltérő koncentrációinak a 3D nyomtatott hidrogélek fizikai- kémiai tulajdonságaira gyakorolt hatását vizsgáltam. A kísérletsorozatban 550 Da molekulasúlyú polietilén-glikol dimetakrilát (PEG-DMA) polimer alapú 3D nyomtatható hidrogélek előállítása történt szolubilizált difenil(2,4,6-trimetil-benzoil)-foszfin-oxid (wsTPO) alapú, és ruténium (Ru)/nátrium-perszulfát (SPS) fotoiniciátorokkal riboflavin (Rb) és trietanol-amin (TEA) segédanyagok alkalmazása mellett, desztillált vizes közegben. Az előállításhoz Formlabs Form2 SLA 3D nyomtatót használtunk. 2 mm magas, 5 mm átmérőjű próbatestek nyomtatása után az iniciátorok fizikai-kémiai tulajdonságokra gyakorolt hatásait a hidrogélek FTIR elemzése, nedvesítési peremszöge, duzzadása és nyomószilárdsága alapján vetettük össze. A polimerizáció sikerességét FTIR segítségével, a reaktív csoportok rezonanciacsúcsainak csökkenésével igazoltuk. A nyomtatott próbatestek felszínén mért nedvesítési peremszögek átlagértékei (CA(m)[°]) a wsTPO esetén 29,11°±6,23°, a Ru/SPS mellett 36,06°±8,19°, melyek igazolták a nyomtatott minták hidrofil sajátságát. A duzzadás vizsgálata alapján a próbatestek vízfelvevő képessége az iniciátor koncentrációk növelésével csökkent. wsTPO fotoiniciátor alkalmazásakor a kapott Young-modulus átlagértékei 17,35±4,7 MPa, az átlag összenyomhatóság 0,67±0,1 mm/mm, a törés pillanatában mért nyomófeszültség pedig 8,76±2,12 MPa volt. Ru/SPS alkalmazásakor a Young-modulus 18,95±1,4 MPa, az átlag összenyomhatóság 0,42±0,05 mm/mm, a törés pillanatában mért nyomófeszültség pedig 6,10±1,11 MPa. A hidrogélek mindkét fotoiniciátor alkalmazása mellett sikeresen nyomtathatóak voltak SLA 3D nyomtatóval. Az előállított hidrogélek hidrofil sajátságú, vizes közegben stabil, és mechanikai tulajdonságaikat tekintve számos orvosbiológiai felhasználásra alkalmas anyagoknak tekinthetőek.

Témavezető: Dr. Bakó József

Bevezetés: A WHO adatai szerint világszerte évente több, mint 10 millió új demens esetet regisztrálnak. Az idősek gondozásra szorulásának egyik legfőbb oka, jelentős terhet róva az egészségügyi és szociális ellátórendszerekre. Az összes demens esetek 70%-ért az Alzheimer-kór felelős, melynek pontos diagnózisa csak post mortem nyerhető. Számos kutatás irányul korai, nem invazív biomarker azonosítására, mely segíthetné a diagnózis felállítását, hatékonyabb terápiás alternatíva kidolgozását és a progresszió követését. Kutatásunk során célunk volt demens betegek szérum fehérjéinek N-glikán profil vizsgálata lézer indukált fluoreszcens detektorral felszerelt kapilláris elektroforézissel (CE-LIF) és potenciális biomarkerek azonosítása. Anyagok módszerek: Vizsgálatunk során negatív COVID RAT birtokában a Hetey Sándor Református Szeretetotthon 7 demens lakójától nyert perifériás vér szérum fehérjéinek totál N-glikomikai analízisét végeztük el CE-LIF-fel. A demencia súlyosságát MMSE-vel (mini mental state examination) klasszifikáltuk. A kapott eredményeket 7 korban és nemben megegyező kontrollal vetettük össze (76,43±7,16 vs 75,57±4,47; p=0,7923). A statisztikai analízishez Shapiro- Wilk és Mann-Whitney tesztet alkalmaztunk. Etikai engedély: DE RKEB/IKEB 5395 2019. Eredmények: Az analízis során 38 csúcsot detektáltunk és 48 N-glikán struktúrát azonosítottunk. A kontroll és demens csoportok N-glikán profilja között 5 csúcs és a hozzájuk tartozó 7 N-glikán struktúra (A2G(4)2S(6,6)2; A2[6]G1 és A3G3[6]S1; 2FA2 és M6; FA2B; F(6)A2[6]G(4)1) mutatott szignifikáns (p<0,05) különbséget. A szialilált és nem- szialilált N-glikoformák arányában, illetve a core-fukozilált N-glikánok teljes N-glikozilációhoz viszonyított arányában is szignifikáns különbség volt a két csoport között (p=0,0052; p=0,0057). A biszekting N-acetil- glükózaminnal rendelkező N-glikánok arányában és az antennáris elágazás mértékének a teljes N-glikozilációhoz viszonyított arányában nem volt különbség (p=0,6184; p=0,2941). Konklúzió, klinikai jelentőség: A demens betegek szérum N-glikán profiljában jól detektálható változások igazolhatóak a kontroll csoporthoz képest. További nagyobb esetszámú követéses vizsgálat indokolt a szérum mellett a nyálban, az oralis mucosan, illetve az érinett agyi struktúrákban lévő fehérjék N-glikomikai elemzésének kiegészítésével, annak érdekében, hogy egy minél kevésbé invazív, klinikailag megbízható biomarkert azonosíthassunk.

Témavezető: Dr. Gebri Enikő Zsuzsa és Dr. Farkas Anna

A gyógyítás alapvető része a szövetek regenerációjának elősegítése, gyorsítása. A kutatás melyben részt veszek, egy csontosodási folyamatokat támogató, biokompatibilis, réteges szerkezetű, hibrid scaffold előállításával és vizsgálatával foglalkozik, amely nagyban elősegítheti a csont gyógyulását. A kutatás célja, hogy egy biokompatibilis, nanoszálas szerkezetű polimerrel határolt szendvicsszerkezettel rendelkező rendszert készítsünk, mely elősegíti az osteogenezis folyamatát. Fontos, hogy a scaffold képes legyen megfelelő mennyiségben leadni a csontosodást elősegítő szervetlen vegyületeket. A scaffold előállítás két fő lépésre: a határoló rétegek és a közbülső réteg előállítása, valamint a szendvicsszerkezet kialakítása. A külső réteget citromsavat tartalmazó 10%-os polivinil-alkohol (PVA) vizes oldatából képeztem elektrosztatikus szálképzéssel (Nanospinner NS1), majd melegítéssel segítettem elő a makromolekulák közötti keresztkötések létrejöttét. A citromsavat 3 különböző tömeg arányban adtam a PVA oldatokhoz; (PVA:citromsav = 1:0,2; 1:0,4; 1:0,6), amelyeket a szálképzést követően 120 °C tartottam 3 különböző ideig; 1 h, 2 h, 3 h, hogy elősegítsem az észterezési reakciót. A különböző összetételű lamellás szerkezetű közbülső réteg PVA mátrixba ágyazott β- trikalcium-foszfát (βTCP) előállítása liofilizálással történt. A szendvicsszerkezet kialakítása az egyes rétegek egymáshoz préselésével (5000 kg, 5 min) valósítottam meg. A szálak morfológiája, mérete, pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM), a hidrofil jelleg kontaktszög elemzővel, a térhálós szerkezet létrejötte infravörös spektroszkópiás (IR) mérésekkel volt vizsgálva. A kontaktszög mérés eredményei alátámasztják, hogy a citromsav mennyisége, illetve a szálképzést követő melegítés időtartama nagyban befolyásolja a keresztkötések létrejöttét, azaz a hidrofilitást, melyek alapján kiválasztottam a két legnagyobb kontaktszöggel rendelkező PVA szövedéket. A C jelű minta vízzel 68,45° (±1.50), míg az I minta vízzel 69,01° (±5,17) kontaktszöget mutatott. A SEM vizsgálat a külső rétegben ~150-350 nm szálátmérket, míg a közbülső rétegben erősen porózus, lamellás szerkezetet mutatatott. Az észterkötések megjelenését az IR spektrumban az 1720 cm-1 hullámhossznál megjelenő csúcs igazolja. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a szendvics szerkezet kialakítása lehetővé teszi a nagyobb mennyiségű βTCP bevitelét a scaffoldba, a nanoszálas szerkezet és a hidrofil jelleg megtartása mellet.

Témavezető: Keczánné Dr. Üveges Andrea

Bevezetés: Kutatásunk során különböző felszínkezelések hatékonyságát vizsgáltuk rövid szálerősítéses kompozit esetében. Anyagok és módszerek: A vizsgálat során EverX Flow (GC Corp, Tokió, Japán) kompozitból, 2-2 db bulk (B)- és dentin (D) színjelzésű tömböt (10x10x7mm) készítettünk egyedileg gyártott teflon sablonban a gyártó utasításai szerint, majd ezeket LC-6 fénykályhában (Scheu Dental, Iserlohn, Németország) polimerizáltuk. A kész mintákat felszínkezelés szempontjából két alcsoportra osztottuk. Az egyik csoport felszínét homokfújással (HF) és G2-Bond Universal (GBU, GC Corp, Tokió, Japán) adhezívvel, a másik csoport felszínét Monobond Etch and Prime (MEP, Ivoclar Vivadent, Schaan, Liechtenstein) primerrel kezeltük. Ezt követően a mintákat Filtek Z250 (3M ESPE, St. Paul, Minnesota, USA) univerzális kompozittal javítottuk. A rágóerő szimulálására a tömböket Willytech (SD Mechatronik, München, Németország) szimulátorba helyeztük, majd keményszövet mikrotommal (Leitz 1600, Wetzlar, Németország) szeleteltük. Az így nyert 1x1x14 mm-es próbatesteket szakítószilárdsági tesztnek vetettük alá (Instron 5544, Norwood, Massachusetts, USA). A konverzió méréséhez egyedileg gyártott sablonban 2 mm vastag próbatesteket készítettünk, LC-6 fénykályhában polimerizálva. A mérést Nicolet 6700 Fourier-transzformációs infravörös spektroszkóppal (FT-IR,Thermo Fisher Scientific, Waltham, Massachusetts, USA) végeztük. Az eredményeket statisztikai módszerekkel elemeztük SPSS 24.0 program segítségével (????= 0.01). Eredmények: A konverzió tekintetében a bulk és a dentin szín szignifikáns eltérést mutatott (B: 69,979 ± 6,583, D: 76,868 ± 6,514) (p<0,01). A felszínkezelések esetében a homokfújás GBU adhezívvel kombinálva szignifikánsan jobb eredményt mutatott mindkét szín esetén, a MEP felszínkezeléssel összehasonlítva. (HFGBU B: 45,082 ± 3,347 MPa, HFBGU D: 45,954 ± 3,471 MPa, MEP B: 40,559 ± 2,961 MPa, MEP D: 32,432 ± 4,742 MPa) (p<0,01). A két kompozit szín összehasonlításakor a HFGBU nem mutatott eltérést (p=0,489589), a MEP a dentin szín esetében szignifikánsan alacsonyabb értéket ért el (p<0,01). Konklúzió: A GBU homokfújással kombinálva mindkét szín esetében magasabb szakító szilárdsági bond erősséget ért el, mint a MEP felszínkezelés.

Témavezető: Dr. Martos Renáta

A fogászatban egyre népszerűbb a 3D nyomtatók használata. Célkitűzésünk kísérleti, fotopolimerizálható akrilát bázisú modell anyagok előállítása és vizsgálata, amelyben az alkotók aránya változó, így a polimer rugalmassága változtatható. A kísérleti anyag az egy funkciós csoportot tartalmazó sztearil-metakrilát (SMA) és a két funkciós csoportot tartalmazó trietilén glikol dimetakrilát (TEGDMA) monomerek különböző arányú keverékéből (1:9, 3:7, 5:5, 7:3, 9:1), valamint fenilbisz(2,4,6-trimetilbenzoil) foszfin oxid (BAPO) fotoiniciátorból és etil 4-dimetilamino benzoát (EDAB) koiniciátorból állt. A fotoiniciátor mennyisége 0,2 m/m%, 0,4 m/m%, és 0,6 m/m%-ban változott, a foto- és koiniciátor mennyiségi aránya 1:2. A próbatesteket polimerizációs kályhában (LC-6, Németország) 3 percig polimerizáltuk. A modell anyag 3D nyomtatásához Formlabs Form 2 (Formlabs Inc., Sommerville, USA) SLA nyomtatót használtuk. A próbatestek polimerizációs konverziós (DC) értékeit a minták felszínén Nicolet 6700 Fourier Transzformációs Infravörös Spektroszkóppal (FT-IR) mértük meg. A szakítószilárdsági vizsgálatokat Instron 5544 (USA) mechanikai tesztelő berendezéssel végeztük. A legmagasabb szakítószilárdsággal a 0,2 m/m% BAPO tartalmú 1:9 SMA: TEGDMA keverékhez tartozott (21,32 ± 3,14 MPa), a legalacsonyabb szakítószilárdság érték 0,6 m/m% 9:1 SMA: TEGDMA keverékhez tartozik (0,06 ± 0,01 MPa). A szakítószilárdság értékek és a Young’s modulus értékek csökkentek az egyfunkciós monomer mennyiségének növelésével. Az iniciátor koncentráció növelésével csökkentek a Young’s modulus és a szakítószilárdság értékek. A konverzió értékei 49,39 ± 3,27% és 96,01 ± 0,02 % között változtak. A DC értékek növekedtek az SMA mennyiségének növelésével egy adott iniciátor koncentráción belül, valamint az iniciátor koncentráció növelésével is. A 3D próbanyomtatás sikeres volt, a nyomtatott próbatestek szakítószilárdsága magasabb volt, mint a fotopolimerizációs kályhában készült próbatesteké. Az egyfunkciós monomer nagyobb flexibilitással és molekula mozgékonysággal rendelkezik. Előbbi tulajdonság csökkenti a szakítószilárdság értékeket, így flexibilisebb polimer nyerhető, utóbbi növeli a polimer láncba történő beépülésének arányát, növelve ezzel a DC értékét. Az iniciátor koncentráció növelésével több, rövidebb polimer lánc nyerhető, amely csökkenti a szakítószilárdság értékeket. A modell anyag autoklávban, 4% deformitás mellett sterilizálható.

Témavezető: Dr. Szalóki Melinda

Célkitűzés Vizsgálatunk célja a Debrecenben dolgozó egészségügyi és pedagógiai szakemberek 0-6 éves korú gyermekek szájüregi egészséggel kapcsolatos ismereteinek felmérése,illetve ezzel összefüggésbe hozható tényezők feltárása. Anyagok és módszerek 2023 december és 2024 szeptember között 202 gyermekorvosnak, kisgyermekgondozónak, óvónőnek és védőnőnek küldtük el az online kérdőívet és az abból származó válaszokat adatbázisba rögzítettük. Az adatok elemzését IBM SPSS statisztikai programcsomag segítségével végeztük. A válaszadók demográfiai jellemzőit és a kérdésekre adott válaszok arányait leíró statisztikákkal elemeztük. Vizsgáltuk az egyes csoportok pályán eltöltött idejét (években kifejezve) és az elért eredményeik minimumát, maximumát és medián értékét. Az eloszlást Kolmogorov-Smirnov és Shapiro-Wilk tesztekkel vizsgáltuk, a varianciaelemzést Kruskal-Wallis és Mann-Whitney U teszttel végeztük. A szignifikancia szintet minden esetben p<0,05-nél határoztuk meg. Eredmények Gyermekorvosok a legjártasabbak a témát illetően és a kisgyermekgondozóktól érkezett a legkevesebb helyes válasz. A megfelelő táplálkozásról a védőnők tudnak a legkevesebbet, míg a gyermekorvosok, kisgyermekgondozók és az óvodapedagógusok ismeretei a fogkrémmel kapcsolatban hiányosak. Bár a többség tisztában van a tejfogak szuvasodásának veszélyeivel, mégsem tudják hogyan lehetne megakadályozni. 35,6% tudja, hogy hány éves korig kell felügyelni a gyermekek fogmosását, csak 13,9% tudja az első fogorvosi vizit ideális időpontját. Sajnos 69,3% rosszul ismeri fel a tejfogak szuvasodásának első jeleit. Résztvevők csupán fele gondolja úgy, hogy a fogszuvasodás megelőzhető fluoridok rendszeres alkalmazásával. Felmérésünk szerint, a képzéseken való részvétel (39,6%) nem jelentett szignifikánsan nagyobb szaktudást a témát illetően (p> 0,05), míg akik elégségesnek érezték tudásukat, valóban jobb teszteredményt értek el (p=0,021). Következtetések Vizsgálatunk eredményei alapján a gyermekekkel foglalkozó szakemberek ismeretei hiányosak, ami összhangban áll a legtöbb korábbi nemzetközi kutatás megállapításaival. Felmérésünkben a résztvevők többsége tisztában van hiányosságaikkal, és igényt mutat a továbbképzések iránt, melyek hozzájárulhatnak a szükséges ismeretek bővítéséhez.

Témavezető: Dr. Nemes Judit Ágnes

Célkitűzés: A kutatásunk célja a felületkezelés a hibrid kerámiák kötődésére gyakorolt hatásának vizsgálata szilánt tartalmazó és szilán mentes adhezívek alkalmazásakor. Anyag és módszer: Katana Avencia (KA) (Kuraray Noritake Dental Inc.) és Voco Grandio (VG) (Voco GmbH) hibrid kerámia blokkokat hosszában 2 egyenlő részre vágtuk, az így kapott kisebb tömböket anyagonként két csoportra osztottuk. Mind a KA, mind a VG tömbök esetén a felszínüket políroztuk (P), a tömbök fele mindkét anyag esetén pedig további felületkezelésen esett át, homokfújtuk (HF) azokat. Ezt követően az így kapott 4 csoportot feleztük és adhezívet applikáltunk a felszínükre. Az adhezív a tömbök felénél a 10-MDP mellett szilánt is tartalmazó Clearfil Universal Bond Quick (CU) volt, míg a fennmaradó tömbök felületére a szilán mentes, 10-MDP molekulát tartalmazó GC G-Premio BOND (GP) került. A bondozott felszínre ezután minden tömb esetén megfelelő vastagságban kompozitot rétegeztünk, majd felszeleteltük. Az elkészült próbatesteket szakítószilárdsági tesztnek (µTBS) vetettük alá. A kapott eredményeket táblázatba foglaltuk és statisztikai módszerek segítségével kiértékeltük. Eredmények: Az összes vizsgált csoportot figyelembe véve szignifikánsan a legmagasabb µTBS eredmények a homokfúvott, Clearfil Universal Bond Quick-kel (CU) kezelt KA és VG próbatestek adták (KAHFCU: 46,76 ± 8,12 MPa, VGHFCU: 42,01 ± 5,06 MPa), a két csoport között szignifikáns eltérés nem volt (p = 0,065). A GC G-Premio BOND-dal (GP) kondicionált próbatesteknél a legmagasabb értékeket szintén a homokfúvott csoportok adták, ahol a KA (KAHFGP: 31,07 ± 2,47 MPa) és VG (VGHFGP: 18,04 ±3,00 MPa) próbatestek között szignifikáns eltérés volt (p < 0,05), de minkét csoport szignifikánsan nagyobb értékeket mutattak (p < 0,05), mint akár a CU-val vagy GP-vel kezelt polírozott csoportok (KAPCU: 2,61 ± 1,75 MPa; KAPGP: 8,03 ± 6,81 MPa; VGPCU 11,76 ± 3,89 MPa; VGPGP: 8,53 ± 5,26 MPa). Következtetés: A homokfúvásos felületkezelés javította a hibrid kerámiák kötődését, mind a szilánt tartalmazó, mind a szilán mentes adhezívek használata mellett a polírozottakkal szemben, továbbá a homokfúvott felületeken a szilánt tartalmazó adhezív jobban teljesített a szilánt nem tartalmazóval szemben. Klinikai jelentőség: Hibrid kerámiából készült restaurációk ragasztására legideálisabb a homokfújt felszín és a szilánt tartalmazó adhezív használata.

Témavezető: dr. Suta Gábor András

Bevezetés: A fogak baleseti sérülése az egyik leggyakrabban előforduló sürgősségi ellátást igénylő feladat a mindennapi fogorvosi gyakorlatban. A trauma típusok prevalenciájával és mintázatával kapcsolatos adatközlések hazánkban eddig csupán Budapesten történtek, kelet-magyarországi kutatások nem voltak. Vizsgálatunk célja, a Debreceni Egyetem Fogászati Klinikájának beteganyagában előforduló gyermekkori, traumás, szájüreget érintő sérülések retrospektív elemzése volt 2009.01.01.- 2021.06.15. közti időszakban. Anyagok és módszerek: Az adatgyűjtést az UDmed és a MedSol medikai rendszerek adatbázisának tanulmányozásával végeztük, a balesetet szenvedett 0-18 éves gyermekek betegdokumentációs adatait és ambuláns kezelőlapjait vizsgáltuk. Az esetek lekérdezése az első megjelenés alkalmával a trauma tényének és típusának rögzítésére alkalmazott BNO kódok alapján történt. A vizsgált paraméterek közé tartozott a gyermek életkora, neme, felvétel ideje, trauma ideje, helyszíne, körülményei, az első ellátó intézmény, az érintett fogak típusa és száma, egyéb sérült szövetek, diagnózisok, terápiák, alapbetegségek megléte. Az adatok rendszerezésére Microsoft Excel táblázatot használtunk. Az elemzéshez leíró statisztikai módszert alkalmaztunk. Eredmények: 1058 releváns esetet vizsgálva megállapítottuk, hogy a betegek 60 %-a fiú, 2 éves kor környékén a legmagasabb a balesetek előfordulása. A leggyakoribb trauma típus az esés, a helyszíne pedig legtöbbször a család otthona. 34%-ban fog és lágyrész sérülés egyidőben történt, 29 %-ban történt csak lágyrész sérülés, míg 27 %-ban izoláltan csak a fogak estek áldozatul. Túlnyomó többségben tejfogak érintettek, ezek közül is az 51 és 61 fogak. Az irodalommal egybehangzó eredményeink alapján a maradó fogak közül is a felső centrális metszők vannak leginkább veszélyben. A tejfogak legtöbbször luxatiot, míg a maradó fogak fracturát szenvednek. Lágyrészek tekintetében a frenulum labii superioris sérülése a leggyakoribb. Következtetések: Vizsgálatunk során megállapítottuk, hogy az általunk gyűjtött adatok összhangban állnak más korábbi hasonló tanulmányok eredményeivel. Kutatásunk során arra a következtetésre jutottunk, hogy az adekvát adminisztrációt és a későbbiekben további következtetések levonását nagymértékben segítené egy egységes, klinikai adatrögzítő rendszerben elérhető, baleseti jegyzőkönyv bevezetése, amely az elkövetkező esetekben mindig a kezelő orvos rendelkezésére állna.

Témavezető: Dr. Kovalecz Gabriella